A HáziPatika.com az elmúlt években több cikkben is felidézte az 1956-os forradalmi eseményeket és a mentősök, orvosok azokban játszott hősies tetteit. Számtalan életveszélyes helyzetben saját épségüket kockáztatva igyekeztek a sebesülteket ellátni az egészségügyi szakemberek és segítőik: nővérek, orvostanhallgatók és civilek. Az 1956-os kecskeméti sortűz alkalmával például a Kálvin téren érte az egyik mentőkocsit találat - ez Debrődi Gábor Az Országos Mentőszolgálat helytállása 1956-ban című írásából tudható.
A forradalom idején több hasonlóan pusztító sortűz dördült el - Tiszakécskén vadászgépről lőttek a tömegbe: ez az embertelen akció 18 halottat követelt Debrődi szerint.
Felfoghatatlan az is, hogy mi történt 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron: a békés tüntetés, amelyet gimnazisták kezdeményeztek, vérengzésbe torkollott a határőrlaktanya előtt, ahonnan sortüzet intéztek a fegyvertelen emberekre. De nem is csak egy sortűz dördült el, és nem is csak géppuskákkal lőtték a fegyvertelen embereket, hanem kézigránátokat dobtak közéjük.
Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor szerint az első sortűz vitatott körülmények között történt, de a második már bizonyosan teljesen indokolatlan volt - menekülőkre adták le, így sokakat hátba lőttek a laktanyából. A pusztítás és embertelenség következményei máig vitatottak: legalább ötven, de akár száz áldozata is lehetett a tömeggyilkosságnak Szakolczai Attila szerint, aki A vidék forradalma című kiadványt szerkesztette. Kahlerék 55-105 közé teszik az áldozatok számát. A sérültek viszont kétséget kizáróan legalább kétszázötvenen voltak.
Annyi sebesült volt, hogy nem tudták a mosonmagyaróvári kórházban ellátni, utóbb győri és budapesti kórházakba kellett továbbszállítani a sérülteket. Dr. Székelyhidy László katonaorvos a műszaki laktanyából hallotta a lövéseket, és a laktanya mentőjével sietett a helyszínre, ahol megkezdte a sebesültek ellátását. Ezután mentőkocsival szállított a helyi kórházba sérülteket. Ott aztán az operálásba is bekapcsolódott, műtéteket végzett egy mosonmagyaróvári internetes oldal szerint.
Megrázó fotók kerültek elő
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Győrben tömegek jelentkeztek véradásra, Ausztriából pedig a határőrség engedélyezte a vérszállítmányok behozását. Mosonmagyaróváron az orvosok - a nem sebész belgyógyászok és nőgyógyászok is - éjt nappallá téve próbálták ellátni a sérülteket dr. Zsibóy István igazgató főorvos vezetésével. A sebészek közül kettő állandóan operált. Mosonmagyaróvárra Győrből is érkezett sebész, hogy segítsen a sérültek ellátásában. Erről a Kisalföld című megyei lap írt 2010-ben, hozzátéve: a kórházban derült ki, hogy robbanólövedékek is érték a sebesülteket.
Megrázó, hogy 54 évvel később előkerültek olyan fotók a mosonmagyaróvári mészárlás áldozatairól, amelyeket addig senki sem ismert. Ezeket a képeket az ottani kórház egyik orvosa készítette az intézmény udvarán fekvő halottakról.
Nemcsak a mosoni városban örökítette meg egy orvos a forradalom eseményeit. A zalai '56 fotókrónikáját megíró Béres Katalin, Csomor Erzsébet és Kapiller Imre szerint a délnyugati megyén belül Keszthelyen készült a legtöbb fénykép a forradalomról. Réthelyi Jenő orvos október 25-én fotózott, többek között a szovjet emlékmű ledöntését örökítette meg. Orvosként pedig "lehetősége volt rá, így maga hívta elő a kórházi röntgenben a filmtekercset" - írják a szerzők.
Nyugat-Magyarországon nagyon sok sebesült volt, egy részük a szabadságharcba torkolló forradalom végén Ausztriába jutott el. A Népszava 1956. november 4-ei, vasárnapi híre szerint "tizenhárom sebesült magyar szabadságharcost pénteken Ausztriába szállítottak és bécsi kórházakban helyeztek el". A lap szerint "rajtuk kívül más nem sebesült menekültek is érkeztek át a határon, s az osztrák kormány - amely tábort nyitott számukra - haladéktalanul menedékjogot adott nekik. A menekültek közül néhányat súlyosan megsebesítettek: végtagjaik eltörtek és golyó okozta sebek éktelenkednek rajtuk". Tehát külföldi kórházak is láttak el magyar sérülteket.
Orvosok a forradalom élén
Több orvos tevékeny szerepet játszott a forradalom vezető testületeiben. Berettyóújfaluban Dubay Miklós 1956-ban a Járási Forradalmi Bizottmány elnöke volt, később 7 éves börtönbüntetésre ítélték.
Vízy Béla hatodéves szigorló orvostanhallgató ott volt Szegeden, amikor a Takaréktár utcai sortűz eldördült. Ez a nap október 26. volt, akárcsak Mosonmagyaróváron. Vízyt nem engedték a sebesültekhez, hanem amikor az ÁVH székháza körül járt, megragadták őt polgári ruhás személyek, és bevitték az épületbe vallatni. Nemsokára kiszabadult, és így érkezett Hódmezővásárhelyre. Eredetileg semmilyen szerepe nem volt a forradalomban, Szegeden is csupán tanúja volt a sortűznek. Ám Hódmezővásárhelyen ekkor már gyülekezni kezdett a tömeg. A szegedi egyetemistákat lelkesedve fogadták, és valaki bejelentette: "Vízy Béla mond beszédet" - emlékezett vissza később maga a botcsinálta szónok A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen című kötetben.
Vízy ekkor indulatos beszédet tartott - saját bevallása szerint is -, majd részt vett a Nemzetőrség megszervezésében és a fegyveres ellenállásban is Hódmezővásárhelyen. "Csaknem kizárólag katonai vonalon működtem. Egyenruhát és fegyvert viseltem. Vásárhelyen elvállaltam a Nemzetőrség szervezését" - emlékezett vissza. A forradalom után hat év börtönre ítélték, amelyet három évre csökkentettek; 1959-ben szabadult amnesztiával. Ezután három évig segédmunkás volt, majd 1963-ban tehette le hátralévő szigorlatait.
Vízy nem az egyetlen, aki az orvosi pályáról került a fegyveres ellenállás kellős közepébe: a pesti Corvin-köziek egyik vezetője nem más volt, mint Antalóczi Sándor , azaz "Doki", amint arról korábbi cikkünkben már írtunk.
Orvosok a közbiztonság megszervezésében
Voltak orvosok, akik nem vettek részt a fegyveres ellenállásban, de a közbiztonság megszervezésében döntő érdemeket szereztek városukban a forradalom idején. Dr. Csúcs László így emlékezett vissza az Egmont-nyitány című kötetben a Mohácson történtekre. "Október 28-án, vasárnap délelőtt történt, mikor az egész város tele volt a magyaróvári véres események hírével. Széltében beszélték, az éjszaka egy század katonaság érkezett Pécsről, megszállták a városházát és környékét annak hírére, hogy 10 órára tüntető nagygyűlést hívtak össze Mohácson!"
Csúcs doktor nem akart részt venni a gyűlésen, mégis meggyőzték, így kiment a Széchenyi téri "zsibongó tömegbe", amely megtöltötte a Fogadalmi-templom és a Városháza környékét.
A tömegben meghallotta a saját nevét, mármint, hogy felkerült egy listára. A listán szereplő ötven embert behívták a városházára, hogy tanácskozzanak a nép képviseletében a város hivatalos vezetőivel. Csúcs mások ösztökélésére bement a városházára, és végül eredménnyel járt, a vitatkozó felek között ő döntötte el a legfőbb kérdést: javaslatára a közbiztonság fenntartására járőrpárokat szerveztek. Egy rendőr vagy katona mellé a szerveződő Nemzetőrség egy-egy tagját osztották be, így mind a rendfenntartó erők, mind a főtéren összegyűlt tömeg követeléseinek eleget tudtak tenni.
Ez is érdekelhet
Csúcsot ekkor be akarták választani a Nemzeti Bizottságba, sőt a testület elnökének is javasolták, de egyiket sem vállalta, a póttagságot viszont elfogadta. Végül kituszkolták a Városháza erkélyére, és ő ismertette a meghozott határozatokat, hogy megalakult a Nemzeti Bizottság és a Nemzetőrség. Bejelentette: ezek a testületek garantálják a város békéjét, rendjét és az "új életet". Mindezek után a tömeg feloszlott, és Csúcs visszaemlékezése szerint "Mohács városában nem volt zavargás, de még egy pofon sem csattant el."
