A hagyományos eljárások, például a scleroterápia és a visszérműtét is lényeges előrelépést jelentett a korábbi drasztikus eljárásokkal szemben, a legmodernebb eljárás, a lézeres műtét, azonban sokkal kényelmesebb, gyorsabb és kíméletesebb megoldás.
Az új technológiának rendkívül sok előnye van a hagyományos visszérműtéttel szemben. A szakemberek elsősorban a minimális beavatkozást és az ebből következő gyorsabb felépülést, gyógyulást emelik ki. A lézeres műtétet olyan páciensek is igénybe vehetik, akik számára kellemetlenséget jelent az altatás vagy a gerincérzéstelenítés. Elmarad a lágyékhajlati bemetszés, kisebb a szöveti károsodás, és a hegek is apróbbak, mint a hagyományos műtéti eljárásoknál.
Az egyik lézeres módszert - melyet korábban főként az arcon alkalmaztak - kisebb, nem kitüremkedő seprűvénák esetén alkalmazzák. Lényege tulajdonképpen az, hogy az eret erős fénysugarakkal "bombázzák" le, a fény a vérfestékben elnyelődik és az erek elzáródását, a keringés megszűnését okozza. A beavatkozás eredményeként az ér lassan elhalványul, majd el is tűnik, felszívódik. A lézer nagyon pontosan irányítható, csak az érintett területre hat, minden bőrtípuson alkalmazható és kevesebb mellékhatással jár.
A jobban kitüremkedő, nagyobb területet érintő, már esetleg gyulladt visszereket kezelő műtét helyi érzéstelenítésben történik, majd az elégtelenül működő vénába optikai szálat vezetnek. Ennek célja kettős: egyrészt, fájdalommentességet biztosít, másrészt megvédi a környező szöveteket a károsodástól. A visszeret ezek után hő vagy rádióhullámok segítségével elzárják: ennek köszönhetően a véna kikerül a vérkeringésből, belső tartalma elpárolog, megszűnik benne a vérkeringés és a véna két fala összetapad. A kezelt terület egy idő után kötőszövetté alakul át, a visszér szerepét pedig a többi véna veszi át.
A lézeres beavatkozás általában negyedórát vesz igénybe és egy-két óra pihenés után a beteg már haza is mehet. Egy héten belül pedig a munkába is visszatérhet, ám a kompressziós harisnyát az előírt ideig viselnie kell.
Természetesen ennél az eljárásnál is számolni kell bizonyos mellékhatásokkal - bár ezek még mindig elviselhetőbbek, mint a hagyományos műtétek után jelentkezők. Ezek közé tartozik az enyhe fokú égési sérülés, a bőr elszíneződése vagy bőrpír, a fájdalom vagy az égő, viszkető érzés. Súlyosabb szövődmények is előfordulhatnak (például mélyvénás trombózis ), ám ezek meglehetősen ritkák.