Az elmúlt évtized tudományos eredményeinek áttekintését követően az EASAC szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy a klímaváltozást és a biodiverzitási krízist együttesen kell kezelni, azok egymástól nem elválaszthatók - írta meg honlapján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a tanulmányt szemlézve. "A biodiverzitás csökkenése és a veszélyes klímaváltozás egymást erősítik, a következményeik pedig katasztrofálisak lehetnek" - idézi a cikk Michael Nortont, az EASAC környezeti programjának igazgatóját. Norton szerint egyfajta ördögi körről beszélhetünk, amelynek hatására nemcsak az extrém időjárási események száma növekszik folyamatosan, de összeomlanak az élelmiszer-ellátási rendszerek, egyre több új fertőzés ugorhat át állatokról az emberre, illetve egyéb egészségügyi következményei is lesznek.
"A biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák degradációja, illetve a klíma változása életveszélyes folyamatok, amelyek összefüggenek, nem lehet őket elválasztani egymástól" - húzta alá Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, az EASAC Környezeti Paneljének tagja. Rámutatott, közvetlen környezetünkben is szemmel látható az élővilág átalakulása, hiszen elég csak az olyan inváziós fajok hazai megjelenésére gondolni, mint egyes trópusi szúnyogok. "A klímaváltozás önmagában is hatalmas problémát okoz, de ezt a biológiai sokféleség leromlása még megsokszorozza" - hangsúlyozta Báldi.
Az EASAC szerint a pusztító folyamatok elmélyülésének csak úgy lehet gátat szabni, ha a nemzeti kormányok átalakítják gazdasági rendszerüket, méghozzá a fenntartható megoldásokat és az ökológiai szempontú magatartást támogatva. A testület ezen felül tévútnak tartja az olyan fordulópontok kijelölését, mint például a 2015-ös párizsi klímakonferencián megfogalmazott célértékeket a klímaváltozás kontroll alatt tartására, azaz hogy az átlaghőmérsékeltet sikerüljön az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokos emelkedésen belül tartani. Az EASAC úgy foglalt állást, ezek a küszöbértékek azt az illúziót kelthetik, hogy amíg azokat nem érjük el, nincs is miért aggódnunk. Csakhogy a háttérben már most is folyamatos a környezet pusztulása, amely nem vár semmilyen fordulópontra.
Az EASAC tanulmánya a többi között nagy hangsúlyt fektet az élelmiszerlánc működésének optimalizálására is. Egyszerre van jelen a világban ugyanis az éhezés és az élelmiszer-pazarlás, azaz sok esetben a megtermelt élelmiszer el sem jut a felhasználókhoz, miközben tömegek éheznek. Indiában például kellő tárolási infrakstruktúra hiányában évi 20 millió tonna búza megy kárba. "Minden egyes évben a megtermelt élelmiszer 30 százalékát kidobjuk. Ha sikerülne megszüntetnünk a veszteséget, akkor ez önmagában 10 százalékkal csökkentené az emberiség által okozott szén-dioxid-kibocsátást, és 30 százalékkal kevesebb földterületen kellene intenzíven gazdálkodni" magyarázta Báldi András.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
