„A kutya nálunk családtag” – valószínűleg már számtalanszor hallottuk ezt a mondatot. A kutyához való hozzáállás meghatározó része az életünknek. Van, akinek afféle haszonállat, mert őrzi a házat, másoknál viszont betölti a legjobb barát szerepet. Sőt, akár annál is többét: igazi társ lehet a mindennapokban, és nemcsak akkor, ha segítőként „alkalmazzuk”.
„Az elmúlt évtizedekben megváltozott a kutyatartás iránti attitűd, ehhez alakulnak a városok is, például egyre több futtató épül. Nőtt az ebek érzelmi és gazdasági jelentősége: bár most is sokukat tartják házőrzőként, egyre gyakoribb, hogy családtagként tekintenek rájuk. Valószínűleg azért kerül egyre inkább más státuszba, mint korábban, mert az embereknek érzelmi igénye van arra, amit a kutya nyújtani tud. Egyrészt megadja a feltétlen szeretetet, másrészt kielégítheti az emberekben élő gondozási vágyat, azt, hogy valakinek szüksége van rájuk” – mondta el Dr. Kubinyi Enikő biológus, etológus, az ELTE Etológiai Tanszékének tudományos főmunkatársa.
Az ember legjobb barátja
„Erre a különös kapcsolatra – hiszen mégiscsak két különböző fajba tartozó lény barátságáról van szó – a kutyák fejlett szociális készségei adnak választ” – írja Dr. Miklósi Ádám biológus, etológus, az ELTE Etológia tanszékének vezetője. A pszichológusok a szociális kompetenciát úgy határozzák meg, mint az egyének azon képességét, hogy összhangba tudják hozni saját szükségleteiket és elvárásaikat a kollektíva szükségleteivel, lehetővé téve számukra, hogy beilleszkedjenek a csoportba. Ehhez több képességet el kell sajátítaniuk, mint például azt, hogy kapcsolatokat, kötődéseket alakítsanak ki, kordában tudják tartani az agressziójukat, megtanulják és követni is tudják a szabályokat. Képesek segítséget nyújtani, illetve részt venni különböző csoporttevékenységekben.
Dr. Miklósi Ádám azt írja, hogy a kutyák az emberi viselkedést is tudják imitálni. Ha például a gazdája mutat neki valamit, akkor a kutya elkezdi utánozni, ahogy a gyerekek is tesznek dolgokat a szüleik mintájára. A kutyák például megtanulnak kinyitni egy ajtót, mert ezt látták a gazdáiktól, de ezért teszik fel a lábukat is az asztalra, hiszen az emberek is ott esznek. Ezt az utánzást neveléssel lehet kontrollálni.
A kapcsolat fejlődéséhez az is kellett, hogy a kutyák hasznos szerepet töltsenek be a társadalomban. Gondoljunk csak a terelő, vagy az őrző-védő szerepet betöltő kutyákra, vagy azokra, akik mozgás- vagy látássérült embereknek segítenek, vagy akik előre megérzik az epilepsziás rohamot. A hatóságoknak is sok eb „dolgozik”: drog-, illetve nyomkereső kutyákat, valamint mentőkutyákat alkalmaznak.
Jóban-rosszban
Ugyanakkor az összetett kapcsolat azzal jár, hogy problémák is vannak, írja Dr. Miklósi Ádám. Ma a kutyák egy része jóval kevesebb szabadságot él át azáltal, hogy lakásban tartják, és csak naponta egyszer-kétszer találkozik más emberekkel és állatokkal. Ilyenkor gyakran náluk is jelentkezik a szeparációs szorongás, azaz sokat ugatnak, ha magukra maradnak, idegességükben pedig szétszedik a lakást, a falakat, a bútorokat, maguk alá piszkítanak stb. Ezek a kutyák nem érzik magukat biztonságban a gazdájuk jelenléte nélkül, és ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek, ahhoz az embernek kell változtatni a viselkedésén. A gazdinak kell jobban törődnie, többet foglalkoznia az állattal, hogy ne essen kétségbe akkor, amikor egyedül marad.
Angyal Zsolt kutyaviselkedés-szakértő, oktató szerint probléma esetén a gazda feladata, hogy segítsen az állaton. „Ha felismeri a problémát, segítséget kér, foglalkozik vele, akkor gyorsan tud változni a kutya. Aki viszont nem ismeri fel, vagy nem tartja gondnak azt, ahogy a kutya viselkedik, nem végzi el az oktatáson kapott házi feladatot, az nem is számíthat változásra. A nagyon odafigyelő gazdik kutyáján látható a javulás” – mondta.
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
A kutyatartás előnyei
A kutyatartásnak számtalan bizonyított előnye lehet. „A sok sétáltatásnak egyértelműen jó hatása van: egyrészt fizikai aktivitást jelent, másrészt közben másokkal is lehet találkozni, beszélgetni” – mondta Dr. Kubinyi Enikő. Természetesen más jó a kertben és a lakásban tartott kutyáknak, de utóbbiakat érdemes naponta többször, kétszer-háromszor levinni sétálni, minél hosszabban.
L.F. Carver, az ontariói Queen’s University szociológia- és pszichológiaprofesszora szerint, ha a kutyát családtagnak tekintjük, azzal a vele járó kötelezettségek sem tűnnek akkora tehernek, ezért nem stresszforrások az életünkben. Minél több időt töltünk az állattal, annál inkább kötődünk hozzá. Mindezek alapján nem meglepő, hogy jót tesznek a szívnek is: a gazdik nagyobb valószínűséggel gyógyulnak meg a szív-és érrendszeri betegségekből, és koszorúér-problémák is kisebb eséllyel alakulnak ki.
Ezzel együtt jár az, hogy a kisállat elvesztése ugyanúgy megviseli az embert, mint egy szerettének a halála. A gyászt nagyon hasonlóan éli meg, mint amikor egy családtag távozik az élők sorából.
A kutyák és a Covid
A kisállattartásra az elmúlt években a koronavírus-járvány is ráirányította a figyelmet. Rengetegen vettek maguknak kutyát 2020 elején, hogy ne legyenek otthon egyedül, illetve mivel a sétáltatás alatt el lehetett hagyni a lakást. Ennek akkor az volt a pozitív folyománya, hogy sokan menhelyről fogadtak be kutyát. Sajnos viszont ez az emberek többségénél később súlyos problémákat okozott.
Például amíg a pandémia miatt nem járhattak el sehova, de a munkájuk megmaradt, így tudták finanszírozni a kutyával járó költségeket, ez viszont a világ újranyitásával már korántsem fenntartható. Az irodába való visszatérés is megnehezítette ezt: ezek a kutyák nem szoktak ahhoz, hogy egyedül vannak, így nagyon meg tudta őket viselni, ha a gazdi elment dolgozni. Az ilyen esetekre találták ki a kutyapanziókat, viszont ezeket sem tudja mindenki megengedni magának.
„Az eddigi vizsgálatok, statisztikák azt mutatják, hogy a járvány idején kutyát befogadó emberekre átlagosan nem volt megnyugtató hatással az állat jelenléte. Sőt, sokaknak igazából plusz stresszt okozott: nem jutottak el állatorvoshoz, illetve azon is szorongtak, hogy mi lesz a kutyával akkor, ha ők esetleg megbetegszenek. Pontos magyarországi adatok még nincsenek, de a menhelyek visszajelzései alapján a világ más országaihoz hasonlóan itt is az volt a tendencia, hogy visszavitték ezeket az állatokat. A megváltozott életkörülményeikbe nem illett bele a kutyatartás, illetve a vele járó költségek” – mondta Dr. Kubinyi Enikő.
Jacob Bogage, a The Washington Post munkatársa az amerikai állatvédőkre (ASPCA) hivatkozva azt írta, hogy az Egyesült Államokban 23 millió háztartásban fogadtak be a pandémia alatt kutyát. Az újságíró több gazdit is megkérdezett a témában: akik megtartották a kutyákat, sokszor állatorvosi rendelőbe se sikerül eljutniuk, mert több hónapos a várólista. Hasonló a helyzet a panziókkal is: még aki ki is tudná fizetni, az sem talál szabad helyet, ezért családtagok, barátok segítségét kérik, hogy a kedvencük ne legyen annyit egyedül.
Egy új családszerkezet
A társadalom hozzáállása változik inkább a jelenséghez: a kutya mint társ egyre elfogadottabb. Elszaporodtak a kutyabarát helyek, sőt, inkább az meglepő, ha nem ülhetünk be velük valahova. A kutyabarát szállodákon, panziókon sem lepődünk már meg, de akár a munkahelyünkre is magunkkal vihetjük egyes esetekben, így egyre kevesebb időre kell elszakadnunk tőlük.
„Az állatvédelmi törvényeink is erősödnek, bővülnek az kutyabarát helyek, kávézók, éttermek, több a kiállítás, a verseny, valamint az állatgyógyászat is sokat fejlődik. Látszik, hogy egyre komolyabban veszik az emberek. Az állatvédő szervezetek is fantasztikus munkát végeznek: megmentik az állatokat, családhoz adják őket, felelős állattartásról tartanak oktatást óvodákban, iskolákban, hogy a következő generációk még tudatosabbak legyenek ezen a téren. Világszerte egyre jobban megbecsülik, tisztelik a kutyákat” – mondta Angyal Zsolt.
Andrea Laurent-Simpson, a Southern Methodist University szociológusa szerint mindez egyenesen ahhoz vezet, hogy társadalmi szinten is számolni kell a többfajú családokkal. Just Like Family: How Companion Animals Joined the Household című könyvében amellett érvel, hogy az emberek az élet olyan nagy döntéseinél, mint a gyerekvállalás, ingatlanvásárlás, munkahelyválasztás, utazás stb. figyelembe veszik a kedvencük érdekeit is. Az is gyakori, hogy a válófélben lévő párok a háziállat elhelyezéséért is küzdenek a bíróságon, ezért már három amerikai államban törvényileg is családtagként, nem pedig tulajdonként tartják nyilván az állatokat.
„A kisállat jelenléte a gyerekmentes, többfajú családokban fokozatosan hozzájárult ahhoz, hogy az emberek később, vagy egyáltalán ne vállaljanak gyereket” – írja könyvében. Szerinte az ilyen típusú családok a hetvenes évek óta vannak egyre nagyobb számban jelen, és épp ezért több kutatásra lenne szükség a témában. Úgy gondolja, más, hagyományostól eltérő családtípusok, mint például az egyszülős, gyerekmentes vagy LMBTQ+ családok törtek utat azoknak, akiknél a kutya vagy macska számít egyenrangú tagnak. „A többfajú, gyermekmentes családok egyre elfogadottabb családtípust jelentenek” – írta.
Legjobban: