1. Naegleria fowleri
Az agyevőamőba-fertőzést leggyakrabban a Naegleria fowleri nevű szabadon úszó amőba okozza. Ezenkívül még az Acanthamoeba nemzetségbe tartozó számos faj, illetve a Balamuthia mandrillaris nevű, szintén szabadon úszó amőba okozhat agyhártya- és agyvelőgyulladást, de igazán súlyosat – szemben a Naegleria fowlerivel – csak akkor, ha a beteg csökkent immunitású.
A parazita az orrüregen keresztül jut be az emberi szervezetbe, eléri az agyat, és elkezdi károsítani az agyszöveteket, ami a primer amebás meningoencephalitis (PAM) nevű halálos betegséget okozza. Ennek következtében a betegek jellemzően egy héten belül meghalnak.
Az agyevő amőba egyébként ugyanolyan tüneteket okoz, mint a bakteriális eredetű gennyes agyhártyagyulladás. Ilyen a magas láz, a hányinger és a hányás, esetleg az epilepsziás roham. Előfordulhat zavartság is, hiszen a gyulladás nemcsak az agyhártyát érinti, hanem bizonyos mértékig az agyvelőt is.
Az agyevő amőba emberről emberre nem terjed, a parazita típusosan az orrba kerülő víz közvetítésével jut el az agyba. A fertőződéshez arra van szükség, hogy az orrba, homloküregbe, arcüregbe fertőzött, nem steril víz jusson. Olyan eseteket is leírtak, ahol a problémát az okozta, hogy az érintettek nem előzetesen felforralt csapvízzel irrigálták az orrukat.
A Naegleria fowleri teljesen egészséges embereket is megtámad – ám szerencsére csak nagyon ritkán. Magyarországon az agyevőamőba-fertőzés extrém ritkán fordul elő, még a hazai központnak számító László kórházban sem találkoztak vele az elmúlt 20 évben.
2. Toxoplasma gondii
A Toxoplasma gondii bármely emlőst vagy madarat képes megfertőzni, és ha egyszer bejutott az emberi szervezetbe, egy életen át ott marad. Egyelőre nincs olyan gyógyszer, amely ki tudná irtani a parazitát, és nincs olyan vakcina sem, amely hatásos lenne ellene. A kórokozó elsődleges gazdája a macska , de nem csak a macskáktól kaphatjuk el. Kis házi kedvencünk általában akkor kapja el a parazitát, amikor fertőzött zsákmányt fogyaszt.
A toxoplazma nagyon kedveli a retinát, ami egy többrétegű idegszövet, amely a szemet „béleli” és a látásért felel. A fertőzés visszatérő retinagyulladást és maradandó retinahegesedést okozhat. Ezt nevezik szemi toxoplazmózisnak . Ha a gyulladás hegesedéssé fejlődik, maradandó látásvesztés is bekövetkezhet, főként legyengült immunrendszer esetén.
Az élősködő a magzatokra különösen veszélyes. Idejében kimutatott anyai fertőzés esetén azonban, a megfelelő ideig tartó antibiotikus kezeléssel a magzatkárosodás nagy valószínűséggel elkerülhető. A fertőzés lappangási ideje 2-3 hét. Ezt követően a nem immungyengített betegeknél tünetként mononuklezózishoz hasonló betegség, mérsékelt láz jelentkezhet, a fejen és háton pedg megnagyobbodott nyirokcsomók lesznek láthatók, illetve fejfájás, torokfájás és izomfájdalmak is megjelenhetnek.
3. Acanthamoeba
Az 1973-ban felismert Acanthamoeba-keratitis egy ritka szembetegség, amelyet parazitafertőzés okoz. Súlyos látáskárosodással, akár vaksággal is járhat. A betegséget nehéz diagnosztizálni és nehezen is kezelhető.
A betegség döntő többségben a kontaktlencse-viselőket érinti, különösen azokat, akik napi szinten túlhordják a lencséket, vagy nem veszik figyelembe a lencsék szavatossági idejét, esetleg a kontaktlencsét csapvízzel vagy sóoldattal mossák, nem pedig a lencséhez tartozó mosófolyadékkal. Az Acanthamoeba amőba akkor is bekerülhet a szemünkbe, ha természetes vizekben fürdőzünk, úszunk.
Ez a parazita azért is nagyon durva, mert a szem után az agyat is megtámadhatja. Ilyenkor granulomatózus amoebic encephalitist (GAE) okoz, amely az agy gyulladásához, duzzadásához vezet. Az ebben szenvedő betegek körülbelül 95 százaléka nem éli túl a fertőzést.