Egy bunkerben kuporgó kislány a kutyáját simogatja. A romok közül vérfoltos, sokkos állapotban lévő emberek kerülnek elő, akik a háziállataikat ölelik magukhoz. Egy parkát viselő nő egy apró termetű kutyát cipel egy lebombázott épület romjai előtt. Menekültek, akik csomagjaik mellett állataikat is szorongatják. Néhány pillanatkép Ukrajnából, amely jól példázza, hogy a csaknem egy hónapja tartó, borzalmakkal teli háborús helyzet, ha lehet, még szorosabbá teszi az emberi és az állati életek összefonódását. Mint arra Kendra Coulter író, kutató nagyon szemléletesen rámutatott a The Conversation oldalán megjelent cikkében, "hiába a halálos veszély, ha az állatainkról van szó, a cselekedeteinket a szeretet és az odaadás vezérli".
A vállukon vitték a kutyákat
Egy Alisa nevű nő például gyalog menekült el Kijevből édesanyjával, nővérével, gyermekeivel és két kutyájával - köztük egy Pulya nevű idős német juhászkutyával. "Pulya 12 és fél éves, és nehezen tud járni. Menekülés közben gyakran elesett, és alig volt képes utána újra felállni. Több autót is megállítottam, hogy segítséget kérjek, de mindenki elutasított: azt tanácsolták, hagyjuk ott a kutyákat. Ezt viszont eszünk ágában sem volt megtenni, nálunk a kutyák családtagok. Pulya részese volt az összes boldog és szomorú pillanatnak, amit az elmúlt években átéltünk. A másik kutya az édesanyámé: anyunak rajta kívül semmije nem maradt a korábbi életéből. Így a férjem időnként a vállára vette a kutyákat, és úgy vitte őket a hosszú úton" - nyilatkozta Alisa a The Guardiannek .
Megsimogatta, és megnyugodott
"Mindennap, miután a bombázások abbamaradtak, átmentem abba a szobába, ahol Puzo rejtőzött, és megsimogattam. Ez megnyugtatott. Állandóan horkolt, ami a régi szép időkre emlékeztetett" - ezt már a 31 éves Jake meséli, aki az npr.org szerint feleségével, gyerekeivel és Puzo nevű mopszával Harkivban élt.
Amikor a háborús helyzet rosszabbra fordult, és menekülniük kellett a városból - több másik családdal együtt Ivano-Frankivszkba indultak -, Alisához hasonlóan Jake-nek sem jutott eszébe hátrahagyni a szeretett háziállatát. "Puzo régebben mindig hányingerrel küzdött a rövidebb autóutak alatt, ezt a mostani, jóval hosszabb utazást azonban nagyon jól viselte, folyton édesanyám karjában akart lenni" - emlékezett vissza Jake, aki az út során többször is látta, hogy egyik vagy másik autóból egy kutya vagy egy macska kukucskál ki.
A háború ellenére is nyitva van a macskakávézó
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Lviv városában található macskakávézó csapata ugyancsak jelesre vizsgázott állatszeretetből. A tulajdonossal, Serhii Oliinykkal az élen úgy döntöttek, a háború ellenére sem zárnak be: továbbra is várják a vendégeket - Facebook-oldaluk tanúsága szerint reggel 9-től este 9-ig - és gondoskodnak a náluk lakó 20 cicáról. "A macskáink 4 hónapos koruk óta élnek a kávézóban. Olyanok, mint egy család. A csapatommal rájöttünk, hogy soha nem fogjuk elhagyni az országunkat, ez az egyetlen hely, ahol el tudjuk képzelni magunkat a jövőben" - nyilatkozta Oliinyk a thedodo.com -nak.
A férfi azt mondja, ameddig tudnak, nyitva tartanak, mert úgy gondolják, valami olyat biztosíthatnak az embereknek, amire most nagyobb szükségük van, mint valaha: egy helyet, ahol, ha csak egy rövid időre is, de elfelejtkezhetnek a háború borzalmairól, kicsit kikapcsolódhatnak és élvezhetik a cicák gyógyító társaságát.
Apropó, gyógyítás: mint azt Lauren Powell, a Pennsylvaniai Egyetem Állatorvostudományi Karának posztdoktori kutatója az npr.org-nak nyilatkozva kiemelte, az olyan viharos időkben, mint a mostani, az állatok rendkívül jó hatással lehetnek az emberekre. "Amellett, hogy segíthetnek csökkenteni a magányosság érzését és a stresszt, jelenlétük a jó közérzetet okozó hormonok, például az oxitocin szintjét is növelheti" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy állataink nem ítélkeznek felettünk, csak feltétel nélkül szeretnek minket, ami óriási erőt adhat.
Őket is megviselheti a háború
Ez is érdekelhet
Amanda Perkins, a Vermont Technical College munkatársa ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a háború az állatokat is megviselheti. A szakember azt mondta az npr.org-nak, hogy a megszokott környezet hirtelen elhagyása, az erős zajok, a sok ismeretlen arc miatt stresszessé válhatnak, félhetnek, összezavarodhatnak. Arról nem is beszélve, hogy azok a gazdik, akik óvóhelyeken húzzák meg magukat, vagy éppen menekülnek, sokkal kevésbé tudják biztosítani az állataiknak a szükséges mennyiségű élelmet, vizet, vagy adott esetben az állatorvosi ellátást. Perkins tehát azt tanácsolja, hogy bármennyire is embert próbáló helyzetben van valaki, ne felejtkezzen el kedvencei igényeinek folyamatos figyelemmel követéséről.
Legjobban: