2014-es adatok szerint a magyar otthonokban nagyjából 1,8 millió kutya és 2,2 millió macska él - ezzel a meglepően magas számmal európai viszonylatban a negyedik helyen állunk állattartásban. A macskák idehaza letaszították képzeletbeli trónjukról a kutyákat. Ez pedig nem is rossz teljesítmény, főleg annak fényében, hogy míg a kutyák háziasítása már 27-40 ezer évvel ezelőtt elkezdődhetett, addig a mai házi macska elődje nagyjából 10 ezer éve él az emberrel, tudatos domesztikációjuk pedig ezer évnél is rövidebb ideje tart.
Természetesen nem csak kutyákat vagy macskákat tarthatunk kis kedvencként. A leggyakrabban tartott állatok listáján a madarak (438 ezer), a halak (82 ezer), valamint egyéb kisemlősök (395 ezer) kaptak még helyet.
Miért tartunk állatokat?
Bár számos egyéni tényező állhat a döntés mögött, Pálinkás-Panyi Anna pszichológus szerint az állattartás egyik legfontosabb motivációja, hogy társat látunk bennük. Gondoskodhatunk róluk, beszélhetünk hozzájuk, ők pedig már csak jelenlétükkel is megnyugtatnak bennünket. Pszichológus szakértőnk hangsúlyozta, hogy házi kedvenceinknek megtartó erejük is van, jelenlétük akár életmentő is lehet.
"Gyakran akkor fogadnak be állatokat, miután kirepültek a gyerekek, és kevésbé van már szükség a szülői gondoskodásra. De sok olyan gazdi is van, aki elvesztette a társát, és egyedül maradt. Az ilyen helyzetekben egy állat új értelmet, új célt tud adni életünknek. Az állatok megtartanak bennünket a hétköznapokban, keretet adnak napjainknak."
A háziállatok és gazdáik között pedig - a kívülállók számára sokszor érthetetlen módon - rendkívül szoros kapcsolat tud kialakulni. Kutya- vagy cicagazdiként gyakran érezhetjük úgy, hogy kis kedvencünk szavak nélkül is megérti problémáinkat. Ha magunk alatt vagyunk, ott teremnek és hozzánk bújnak, vagy éppen elterelés gyanánt magukra vonják a figyelmünket. Megérzik, ha valamilyen változás zajlik bennünk, viselkedésükkel pedig elkezdenek reagálni rá.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem csak a felnőttekre vannak jó hatással
A mai napig az egyik leggyakoribb kutya- és macskaleadási ok a család bővülése, a gyerekszületés. A leendő szülők hajlamosak az addig velük élő négylábú családtagot veszélyforrásnak tekinteni és megválni tőle még a baba születése előtt. Holott ma már egyre több bizonyíték van rá, hogy az állatok mellett felcseperedő gyerekek szociális készségei jobbak, könnyebben és mélyebb kapcsolatokat alakítanak ki kortársaikkal is.
"Ahol azt mondják, hogy ha jön egy gyerek, akkor a család szeretett kutyájának mennie kell, ott ennek üzenete van a gyerek számára is. Én úgy látom, hogy a gyerekeknek nagyon sokat ad, ha állat társaságában nőnek fel. A gyerekkori állattartás egyik legfontosabb hozadéka az érzelmi stabilitáshoz kötődik." Pálinkás-Panyi Anna azt mondja, hogy az állatok a gyerekek számára olyan családtaggá, társsá válhatnak, akinek nyugodtan beszélhetnek problémáikról, elmesélhetik, mi történt velük aznap az iskolában, akihez hozzábújhatnak, ha félnek vagy épp örülnek - ez pedig különösen sokat jelenthet olyan gyerekek számára, akik az átlagnál zárkózottabbak.
"Nem sok ember tud olyan érzékenységgel, elfogadással, türelemmel fordulni egy gyerek felé, mint szeretett háziállata. Egy ilyen biztonságos, elfogadó légkörben pedig könnyebb átvészelni még a lelkileg megterhelő eseményeket is kicsiknek és nagyoknak egyaránt."
Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a gyerekszületéssel kutyánk vagy macskánk élete is gyökeresen meg fog változni. Nem tekinthetjük őket holmi tulajdontárgynak, és nem csinálhatunk úgy a baba érkezése után, mintha mi sem történt volna. Az állatot is fel kell készíteni az új élethelyzetre, új szabályokat kell felállítani, és ami a legfontosabb, nem szabad elhanyagolni.
Macskával alvás, kutyával fürdés
Van, aki el sem bírja képzelni az éjszakáit anélkül, hogy ne ossza meg ágyát (akár párnáját) imádott cicájával, más viszont még a gondolattól is irtózik - hogy mennyire is engedjük be háziállatainkat az életünkbe, meglehetősen megosztó kérdés. Objektív válasz azonban nincs rá. Néhány higiéniai alapszabályt persze érdemes betartani, de a pszichológus szerint mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hol vannak a határai. Azt azonban fontos szem előtt tartani, hogy döntésünk ne csak nekünk, de állatunknak is megfelelő legyen, hiszen az ő jólléte is a mi felelősségünk.
Négylábú családtagjainkat is meg kell gyászolni
Lehet, hogy 10-15 vagy akár 20 évet is velünk töltenek, ám egyszer eljön a búcsú pillanata. Mivel a legtöbb gazdit szoros érzelmi szál köti kedvencéhez, halálukat is komoly veszteségként élik meg, ez pedig sok esetben gyászfolyamatot is el tud indítani. A pszichológus szerint ez teljesen normális reakció.
"Nekünk magunknak kell megtalálni azokat a válaszokat, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy meg tudjuk gyászolni háziállatunkat. A gyászfolyamat nagyon különböző lehet. Lehet, hogy valakinek arra van szüksége, hogy eltemesse az állatát, fát ültessen az emlékére, vagy hogy esténként a képeit nézegesse. A fájdalom teljesen normális, és az állatok esetében is idő kell ahhoz, hogy feldolgozzuk a hiányukat."
De miért jó az állatoknak, hogy velünk élnek?
Az emberek tehát lelkileg és fizikailag is profitálhatnak abból, ha megosztják életüket egy állattal. De vajon ugyanilyen előnyös ez az együttélés az állatoknak is? Dr. Ujfalussy Dorottya Júlia, az ELTE kutatója szerint igen. A kutyák és macskák globális sikere ugyanis nagyon szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy ki tudják használni az emberi környezet erőforrásait. Evolúciós értelemben tehát a kutyáknak és a macskáknak nagyon is kedvező, hogy velünk élhetnek.
"A vad őseiknek a globális egyedszáma folyamatosan csökken, az övék pedig az egész bolygó szerte növekedőben van. Evolúciós értelemben mindenkképpen egy jó stratégia volt a részükről, hogy hozzánk szegődtek."
De természetesen nem csak ez a stratégia tart egy kutyát gazdája mellett. Úgy, ahogy az emberek is gyakran családtagjuknak tekintik ebüket, Ujfalussy Dorottya szerint egy kutya is a saját családjának, falkájának részeként tekint a gazdájára. Ennek egyik oka, hogy a kutyák őseinek családszerkezete rendkívül hasonló az emberekéhez, a domesztikáció során pedig kifejlődött bennük egy olyan képesség, hogy az embereket is társnak tekintsék.
Ez is érdekelhet
A macskákkal azonban feltehetően kicsit más a helyzet. Bár Ujfalussy Dorottya erről a témáról még nem tud érdemben nyilatkozni - mivel az ELTE Etológia tanszékén jelenleg is zajló, a macskák és emberek közötti kapcsolat feltérképezésére irányuló kutatások nagyjából 2023-ban fognak majd befejeződni - de az a személyes megfigyelése, hogy a cicák sokkal kevésbé függnek a gazdájuktól. Szabadabb, önállóbb állatok, akik - ha például kijárhatnak - önként és dalolva töltik gazdájuktól külön az idejük egy részét. Ellenben a kutyákkal, akik gyakorlatilag mindig velünk akarnak lenni. De a macskák saját fizikai igényeiket is sokkal jobban ki tudják elégíteni: ha úgy adódik, városi környezetben is tudnak vadászni.
Legjobban: