Egy fiatal pár aggódó tekintettel járkál fel és alá, láthatóan feszülten lesik
az ajtón kiszűrődő hangokat. „Szerinted már bent van az MR-ben?” „Hát, kattogni
kattog, és csak ő van bent...” „Hihetetlen, hogy egy hete még felfutott a
lépcsőházban séta után.” Hol leül, hol felpattan a pár.
Állatorvosi rendelőben
vagyunk, ahol a kisállatok számára olyan képi diagnosztikai vizsgálatokat
tudnak elvégezni, ami országos szinten viszonylag kevés helyen megoldható.
Néhány évtizede még az is csoda volt, ha vért vettek egy állattól, és azt
laboratóriumi körülmények között megvizsgálva kiderült, mi is az igazi baj, valami olyasmi, ami
nem látszik. Most pedig itt egy központ, ahol még az emberek számára sem könnyen elérhető MRI- és CT-gépekkel vizslatják a kis kedvencek belső
szerveit, csontjait.
„Ezek a gépek, amelyeket használunk, emberek vizsgálatára készültek. Ám a nagy térerejű MR-készülékek, mint amilyen a mi berendezésünk is, hosszas munkával alkalmassá tehetők állatok precíz és részletes vizsgálatára is – magyarázza a szakértő – A világon számos helyen működik állatorvosi egyetemeken, magánklinikákon képalkotó diagnosztikai részleg, de az, hogy egy intézmény kizárólag tomográfiás képalkotó diagnosztikával foglalkozzon, professzionális berendezésekkel, felkészült csapattal, igen ritka; talán még egy van Európában. Mi a képalkotó diagnosztikára fókuszálunk, ez a szenvedélyünk.
Már érkezik is a
következő kutyus, aki megadóan ül a rendelő kövén, és mélán nézegeti a
körülötte állókat. Még el sem bódították, mégis egykedvűen, mozdulatlanul
várakozik. Az egyik munkatárs simogatja
és beszél hozzá, de láthatóan határozottan tartja is az állatot. Az állatorvos
vénát szúr, és lassan adagolja az altatószert. Közben folyamatosan ellenőrzi a
szívverést és a pupillákat. Minden rendben, irány az MRI készülék.
„Sokan kérdezik, hogyan lehetséges, hogy manapság ennyi daganatos
állat van. A helyzet az, hogy az elmúlt évtizedekben az emberek vizsgálatára
kifejlesztett technikák lépésről lépésre teret kaptak az állatorvoslásban is.
Míg a falusi portán láncra kötött kutya egyszer csak oldalra dőlt és meghalt,
nálunk egy
„láthatatlan” betegséget is képes láthatóvá tenni a modern technika."
A
gazdák állataikhoz való viszonya is nagyon megváltozott szerencsére az elmúlt
évtizedekben. "Mint az embereknek, úgy a körülöttük élő állatoknak is módosultak
az életkörülményei, gyakran a gazdákkal azonos környezetben laknak, tovább
élnek, sokszor más dolgokat esznek, mint amire a szervezetüknek igazából
szüksége lenne, és a civilizációs hatások őket is érik. Így nem csoda, hogy körükben is több a daganatos megbetegedés."
A vizsgálat közben folyamatosan figyelik a készülő képeket, és gyakran menet közben is alakítanak a folyamaton. "Megesik, hogy CT-vel kezdődik egy vizsgálat, de
időközben kiderül, hogy olyan rétegeket is látnunk kell, amelyek csak MR
vizsgálattal feltárhatók; ezek jellemzően lágyszövetek. Ilyenkor egyszerűen
egyik gépről a másikra visszük át az állatot, természetesen a gazdával való
egyeztetést követően.”
A monitoron
folyamatosan változnak a képek. Egy gerincoszlop látszódik, körülötte szürkés
foltok. A radiológus szakember felszisszen a
következő éles kép után. Kerekes doktornak mutatja, aki nagyot sóhajt. Ezt a
kutyát azért hozták, mert az egyik lábával képtelen mozgásra. "Itt – mutatja a
monitoron – egy ízületet kellene látnunk, azonban felismerhető, hogy az egész
terület csontosodott… Ez egy visszaállíthatatlan állapot sajnos."
Erről eszembe jut
Szotyi, a háromlábú vizsla. Ma már ősz szakálla és páratlan számú lába sem
akadályozza abban, hogy levadássza a szemtelen macskákat. Őt is egy utolsó
pillanatban elvégzett MR vizsgálat és az utána következő műtét mentette meg a
lábujjai között kezdődő daganatos megbetegedés tragikus végétől. Három ép
lábának használata csak pisilés közben akadályozza, ugyanis amikor elfelejti
a helyzetét, egyet felemel, és elkerülhetetlenül oldalra dől...
Kerekes doktornak már
az egyetemi tanulmányai alatt is a képalkotó diagnosztika volt a kedvence.
Különösen a lovak röntgen- és ultrahang-vizsgálata érdekelte, ami hat-hét éven
keresztül kísérte pályáját. Egy radiológiaprofesszor, aki mentorként
segítette, felhívta a figyelmét, hogy ha tanulni szeretne, akkor egy jó
lehetőség nyílt az Egyesült Államokban. „Így történt, hogy Észak-Karolinában
találtam magam, az Egyetemen. Papíron kutatási
asszisztensként dolgoztam két évig, valójában a radiológiai klinika napi munkájában
vettem aktívan részt. Meghatározó időszak volt ez az életemben, olyan szakmai
tudást, emberi támogatást kaptam, ami most is minden napomat meghatározza. Ezek
után az Egyesült Királyságban dolgoztam egy radiológiai magánklinikán, ahol
szintén rengeteg ismeretre és gyakorlatra tehettem szert. Ez egy élethosszig
tartó tanulási folyamat, amit nagyon imádok!”
Ha azt gondoljuk,
hogy ezen a klinikán kizárólag kutyák és macskák vizsgálata zajlik, nagyot
tévedünk. „Volt nálunk már óriás teknős
is, aki épphogy befért a készülékbe…de a sünöktől kezdve, az antilopon
keresztül, a patkányokon át sokféle állatot vizsgáltunk már” - emlékszik
vissza Krisztián, aki a profi felvételeket készíti. Mellette ülve és bámulva
ugyanazt a képernyőt, amin keresztül folyamatos követeztetéseket von le, nehéz
nem úgy nézni rá, mint egy űrhajó kilövése előtti pillanatokat asszisztáló
tudósra. A képernyőn a felvételek milliméterekre metszik az élő szövetet, és
ebből alakul a komplex kép. „Ez abszolút fizika, ami az anatómiával
találkozik; mi az adatokból alkotunk diagnózist. Dolgozom másik helyen is, ahol emberek vizsgálatát végezzük, de imádok ide jönni, elcsendesedni, állatokkal
foglalkozni.”
A készülék kattog,
egy újabb elaltatott kutya fekszik benne; különböző méretű szivacsokkal ki van
támasztva, hogy a megfelelő pozícióban készülhessenek a vizsgált testrészről a
felvételek. Bizonyos időszakokban bemennek hozzá, ellenőrzik, hogy minden
rendben, megnézik a szívverését. Az egész helyiséget a folyamatos hangos
kattogás ellenére áthatja valamilyen nyugalom.
„Amikor egy rétisast kell súlyos betegen Budapestig
szállítani a Hortobágyról, akkor a kétszáz kilométer távolság irreálisan
hosszúnak tűnik,
de megéri! – mondja Dr. Déri
János állatorvos, mikrobiológus, a hortobágyi Madárkórház
és Madárpark
igazgatója. Mivel az állat olyan
problémával küzdött, amit egyéb képalkotó eljárásokkal, röntgennel,
ultrahanggal vagy laborvizsgálattal nem lehetett diagnosztizálni, ezért
fordultunk Dr. Kerekes Zoltánhoz. Ő nagylelkűen felajánlotta, hogy szakmai
érdekességként is és az alapítványunk megsegítése érdekében is teljesen ingyen
elvégzik számunkra az MRI-vizsgálatot.
Ez egy világelsőként végzett rétisas-MR-vizsgálat volt, melynek értékelése átfogó tudást kíván, hiszen nincsenek szakmai előzmények egyetlen elérhető forrásban sem.
A rétisasnak olyan mozgáskoordinációs problémája volt,
amely először az egyik lábát érintette, később pedig már a másikat is, így nem
tudott ülőrúdra szállni. Ő volt Bogyó1, aki sajnos nem sokkal később
elpusztult; nem tudtunk rajta segíteni. Pár hónap múlva azonban egy másik
rétisas (Bogyó2) hasonló tüneteket produkált és vele is Kerekes doktor
rendelőjében kötöttünk ki. Az MR vizsgálata ez esetben viszont az agyra
fókuszált, és meg is találtuk az okot. Ezután egy példátlan, szintén világelsőként
elvégzett műtét következett, melyet egy budaörsi állatorvosi team végzett el.
Mi mindannyian, akik részt vettünk ebben a projektben, rengeteg tudással
gyarapodtunk.”
Az állatok képi
diagnosztikai vizsgálata esetében kritikus tényező az altatás,
amely nélkülözhetetlen alap ahhoz, hogy a vizsgálat közben az adott állat
mozdulatlanul feküdjön egy adott helyzetben - ugyanakkor megvan a kockázata. A végeredmény reményében azonban megéri. „Ahhoz, hogy a klinikus állatorvosok munkáját
megfelelőképpen tudjuk támogatni, fontos a tűpontos diagnózis – folytatja
Kerekes doktor. Ehhez mi a szakmailag
tőlünk telhető legprofesszionálisabb leletet próbáljuk
rendelkezésre bocsátani. Ennek köszönhetően az állatok életminősége javulhat, sokszor pedig az
életüket mentjük meg a diagnózissal.”