A pandémia nemcsak a mi, de bundás társaink életét is sok szempontból megváltoztatta. Éppen ezért szakemberek már a korlátozások bevezetésekor arra figyelmeztettek , hogy tudatosan figyeljünk arra, hogyan viselkedünk kutyánkkal, miközben hetekig naphosszat otthon vagyunk. Mindezt annak érdekében, hogy az ebek életéből ne tűnjön el a megszokott rutin, ami számukra oly fontos, illetve amikor eljön a pillanat, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, ők is könnyedén visszazökkenjenek. Ennek ellenére most mégis sokan tapasztalnak különböző viselkedési problémákat kiskedvencükön. Ha mi is ebbe a táborba tartozunk, fontos, hogy mielőbb cselekedjünk.
Ismerjük fel a szorongás kezdeti jeleit!
A karantén utáni időszak leggyakoribb kutyás problémája kétségkívül a szeparációs szorongás, a Google-ben meg is nőtt az erre megoldást kereső gazdik száma. "A szeparációs stressz vagy szorongás divatos gyűjtőfogalommá vált manapság, sokszor azonban akkor is ezt diagnosztizálják egy kutyánál, ha valójában például félelemből vagy dominanciából pisil be az eb a lakásban. Mielőtt félrekezelnénk az ebet, tisztázni kell, tényleg ezzel van-e dolgunk" - magyarázza Lambert Krisztina kutyatréner. Valódi szeparációs szorongásról akkor beszélünk, ha a kutyánk kellően le van fárasztva, szükségleteit el tudta végezni, zavaró külső ingerek nem érik, mégis nyugtalan, ha egyedül marad otthon. Különböző fokozatai vannak: kezdetben jellemző a bevizelés, székletürítés, halk nyüszítés, majd felugrál a bútorokra, rongál, megrág dolgokat és állandóan ugat. Fontos, hogy már az elején felismerjük a problémát, mert a szorongás okozta stressz idősebb vagy gyengébb egészségi állapotú kutyánál epilepsziás rohamokhoz is vezethet.
A jelszó legyen a fokozatosság
A szeparációs szorongás a karantén miatt azoknál a kutyáknál is előfordulhat, akiknek korábban nem okozott gondot, ha egyedül maradtak itthon - ám tavasz óta náluk is az lett a természetes, hogy egész nap élvezhetik a gazdi társaságát. A kutyatréner ezért azt tanácsolja, hogy mindenképp fokozatosan szoktassuk hozzá ahhoz, hogy újra hosszabb időre elmegyünk otthonról. Először negyedórára hagyjuk otthon, majd félórára, órára és így növeljük az időtartamot. Ezzel a módszerrel általában két hét alatt meg lehet tanítani a négylábúnak, hogy bízhat abban, hogy hazamegyünk, és nem fog szorongani. Ha már egy ideje visszatértünk a munkahelyünkre és kialakult a szeparációs stressz a kutyusunknál, akkor is alkalmazzuk ezt a stratégiát, de valószínűleg hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy elmúljon a probléma.
Fontos továbbá, hogy a reggeli készülődés ne kapkodva teljen. Szánjunk némi időt a kutyánkra, nyugalomban mosakodjunk, reggelizzünk, öltözködjünk. Ezzel elkerülhetjük, hogy mentálisan felpörgessük a kutyánkat. Lényeges az is, hogyan köszönünk el, illetve hogyan üdvözöljük hazaérkezéskor a kiskedvencünket. "Egyre jellemzőbb, hogy a gazdik emberként kezelve a kutyákat hosszasan búcsúzkodnak tőlük, mielőtt elmennek otthonról. Amikor pedig hazatérnek, szintén azonnal simogatják, puszilgatják. Ez pedig nagy hiba" - figyelmeztet Lambert Krisztina. Ehelyett érdemes megtanítani neki a "Marad!" parancsszót és ezt használni, mikor kilépünk a lakásból, érkezés után pedig pakoljuk le nyugodtan a holmijainkat, mossunk kezet, köszöntsük a család embertagjait, és csak azután menjünk oda megpaskolni, megsimogatni a kutyánkat, amikor ő már lecsendesedett, nem ugrál. Ezzel megtanítjuk, hogy milyen viselkedést tartunk elfogadhatónak, és ki a falkavezér. "Csak higgadt, következetes gazdinak lehet fegyelmezett kutyája, ezért ne mutassuk ki, ha izgulunk amiatt, hogy otthon kell hagynunk a bundás barátunkat" - tanácsolja a szakember.
A kiskedvencek valódi titkos élete
Sok embert megnyugtat, ha néha-néha ráleshet kutyájára, vajon mit csinál otthon egyedül. Egy erre alkalmas kamera - amit okostelefonunkkal vagy laptopunkkal köthetünk össze - beszerzése pedig az ebnevelés szempontjából is hasznos lehet. Ha azt látjuk, hogy a kutya az ő számára engedélyezett területeken szabadon, nyugalmasan járkál, vagy éppen pihen, és maximum bizonyos külső zajokra ugat, akkor megnyugodhatunk. Ez annak a jele, hogy komfortosan érzi magát otthon egyedül is. Ha viszont rongál, sokat ugat és vonyít, idegesen jár-kel, rögzítsünk erről felvételt. Ezt érdemes lehet kutyatrénernek megmutatni, aki aztán elemezve az állat tevékenységét kellő segítséget tud nyújtani a viselkedési zavarok kezelésében.
Szintén érdemes kutyakiképzőhöz fordulni, ha a karantén ideje alatt fogadtunk örökbe kutyust, akinek minden bizonnyal nagy törést jelent majd az életében, ha napközben teljesen egyedül kényszerülünk hagyni. Itt nagyon nehéz általánosan érvényes tanácsokat adni, mert egy befogadott ebnél mindig számolni kell az előéletével, hiszen az sok szempontból meghatározza, hogyan reagál bizonyos szituációkban. Ahhoz pedig, hogy az esetlegesen rosszul berögzült viselkedésmintákat orvosolni tudják, nagy tapasztalat szükséges. "Szó szerint érteni kell a kutyák nyelvén" - mondja Lambert Krisztina, aki 34 éve foglalkozik kutyák kiképzésével.
Ha a kutyánk túl zárkózott lett...
A járványhelyzet miatt az egyik legfontosabb óvintézkedés a szociális távolságtartás, emiatt jó pár hétig tanácsos volt kerülni a kutyafuttatókat is. Ennek következtében előfordulhat, hogy a korábban másokkal barátságos négylábúnk, most inkább elvonul, rosszabb esetben oda-odakap, ha másik kutya közeledik felé. Ez azért veszélyes, mert egy idegen kutya agressziónak vélheti és támadásba lendülhet. Kölyökkutyáknál különösen gyakori probléma lehet ez most, hiszen a pandémia miatt nehezebben lehetett őket szocializálni, ennek hiánya pedig kihathat egész életére.
De még nem késő ezen változtatni! Keressünk a környéken megfelelő habitusú, testméretű játszótársat neki. "Általában egy lelkesebb kutya mellé nyugodt passzol, és fordítva" - mondja Lambert Krisztina. Ma már országszerte találunk kutyaiskolákat, ahol vannak kifejezetten szocializációra szakosodott csoportok. "Bizonyos kutyafajtákkal mindenképp ajánlom ezeket, mert van, ahol elengedhetetlen a szakember jelenléte. Például a bull típusú ebeknél, akikkel szemben sok az előítélet, holott taníthatóak, kezelhetőek, ám fontos, hogy tudjuk: ha ők egyszer harapnak, nem engednek, és ebből eredhetnek problémák - figyelmeztet a kutyakiképző. - Ezért náluk például mindig azt javaslom, hogy fizikai lefárasztással kezdjenek, és utána csatlakozzanak a többi kutyához."
Így készüljünk fel a második hullámra
A jövőt nehéz előrelátni, mindenesetre ha esetleg a koronavírus-járvány újbóli fellángolása miatt ismét be kell zárkóznunk, tartsunk be néhány gazdi-kutya szabályt! Ne vigyük ki a szokásosnál többször sétálni, igyekezzünk tartani a beállt rutint! Egy ponton érdemes egyedül rugalmasnak lenni: ez pedig az etetés időpontja. Ne ragaszkodjunk egy túl fix időponthoz, negyedóra-óra viszonylatban variáljuk azt. Ha például este 7 körül szoktunk enni adni, akkor néha fél 7-kor, máskor 8-kor tegyük le elé a tányérját. Bármikor közbe jöhet ugyanis életünkben valami, ami miatt elcsúszhat picit az etetés időpontja, a kutyák viszont - amennyiben ahhoz vannak szoktatva - képesek percre pontosan követelni a "napi betevőt", késlekedéskor pedig fel is hergelhetik magukat.
Lambert Krisztina mindenkinek azt tanácsolja, hogy ha újra otthonról kell dolgoznia, napközben ne simogassa, kényeztesse a kiskedvencét. Szakítsunk inkább akkor külön időt a játékra reggel vagy este, amikor egyébként is foglalkozni tudnánk vele, ha be kéne járnunk a munkába. Ezzel másodszorra valószínűleg kevésbé fogja felborítani kutyánk életét a járvány, és elejét vehetjük az újabb viselkedési zavaroknak.