Ilyen esetekben a gyomor és a bélrendszer gyulladása, illetve vérfertőzés alakulhat ki. Fontos tudni, hogy a betegség a zoonózisok közé tartozik, azaz a kedvencekről emberre is átterjedhet!
A szalmonellózis tünetei macskáknál
A tünetek a fertőzés súlyosságától függenek. Jelentkezhet:
- láz
- sokk
- letargia
- hasmenés
- hányás
- anorexia
- súlyvesztés
- dehidráció
- bőrbetegségek
- nyálka a székleten
- abnormálisan magas pulzusszám
- duzzadt nyirokcsomók
- abnormális hüvelyi váladék
A szalmonellózis hosszan fennálló, krónikus formáinál a fenti tünetek bármelyike megjelenhet, sőt némely tünet nagyon súlyos fokú lehet:
- láz
- súlyvesztés
- vérveszteség
- nem bélrendszeri eredetű fertőzések
- hasmenés, amely látszólag ok nélkül jelentkezik és legalább 3-4 hétig tart alkalmanként
A szalmonellózis okai macskáknál
A Gram-negatív enterobaktériumok csoportjába tartozó szalmonelláknak több mint 2000 fajtájuk van. Általános jellemzőjük, hogy a fertőzött állat szervezetében legalább 2 típusuk elkülöníthető, sőt esetenként ennél is több fajta okozza a megbetegedést.
Kockázati tényezőt jelent az állat kora: a nagyon fiatal és az idős állatok jobban kitettek a veszélynek a még alulfejlett, illetve utóbbi esetben a legyengült immunrendszer következtében. Ehhez hasonlóan azok az állatok érzékenyebbek a kórokozóra, amelyekben még nem fejlődött ki a bélrendszer védelmi vonala. Antibiotikumterápia hatására gyakran felborul az állatok bélflórájának összetétele, ami szintén hajlamosíthat a szalmonellózis kialakulására.
A szalmonellózis diagnózisa macskáknál
Hogy biztosan megállapíthassa a szalmonellafertőzés jelenlétét, az állatorvos többféle fizikai vizsgálatot végez és kóros elváltozásra utaló jelet keres. A tünetek nagyon széles skálán mozoghatnak. Míg egyes macskák akár teljesen tünetmentesek maradnak, más egyedek súlyos bélrendszeri gyulladás jeleit mutatják.
A betegség egyéb jelei:
- heveny hányás és hasmenés a legjellemzőbb
- alacsony albuminszint
- alacsony vérlemezkeszint
- nonregeneratív anémia
- abnormálisan alacsony fehérvérsejt-szám
- elektrolitegyensúly felborulása, amely érinti a nátrium- és káliumháztartást is
Az állatorvosnak szükséges elkülönítenie az összes, hasonló tünetekkel járó betegségtől, beleértve a parazitás megbetegedéseket, az allergia és az ételintolerancia következtében kialakuló elváltozásokat, a gyógyszerek és a toxinok által kiváltott stresszt, a vírusos vagy bakteriális eredetű gasztroenteritiszt (például az E. coli fertőzést ). A diagnosztikai eljárások alapvető része a vizelet- és székletminta laboratóriumi analízise, illetve szintén nagyon fontos a vérminták tenyésztése.
A szalmonellózis kezelése macskáknál
A legtöbb komplikációmentes esetben járóbeteg-ellátásban kezelhetőek az állatok. Ugyanakkor ha az állat vérfertőzést kap, illetve nagyon súlyos fokú fertőzés esetén kórházi körülményeket biztosítanak az állatok számára. Elsősorban kismacskáknál van erre szükség, ahol súlyos mértékű kiszáradás léphet fel. A kezelés egyik lényeges eleme a macska vízháztartásának, illetve elektrolit-egyensúlyának visszaállítása. Egyes esetekben plazma- és vérpótlásra van szükség a folyadék- és szérumalbumin-veszteség ellensúlyozására.
A kezeléshez az állatorvosnak számos antimikrobiális készítmény áll rendelkezésére. A szteroidhormonok közé tartozó glükokortikoidok pedig a sokk kialakulását előzik meg a betegség súlyos formáinál.
A szalmonellózis utókezelése macskáknál
Az állatorvos 48 órás táplálékelvonást ír elő az állat részére a gyorsabb gyógyulás érdekében. A szalmonellózis heveny eseteiben a gazdinak el kell zárnia kedvencét, mivel zoonózis lévén könnyen megfertőződhet tőle. Továbbá magas fokú higiéniai előírásokat kell betartani, hogy a betegség terjedését megakadályozzuk: fordítsunk különösen nagy figyelmet a széklet biztonságos eltávolítására, hiszen ez tekinthető az egyik legfőbb fertőzési forrásnak.
Lényeges továbbá, hogy macskánk tápanyagban kiegyensúlyozott étrendet kapjon. Ne adjunk nyers, illetve félig főtt húst, mivel kockázati tényezőt jelent. Ha lehetséges, kerüljük a kóbor állatokat, illetve a menhelyeket, melyek a fertőzés melegágyainak tekinthetők.
Legjobban: