Az aszpirinmérgezés okai macskáknál
Véralvadásgátló tulajdonságának köszönhetően az aszpirin csökkenti a vérrögök kialakulásának kockázatát, illetve fájdalomcsillapítóként is jó hatékonysággal bír. Macskákban azonban kizárólag szigorú állatorvosi felügyelet mellett szabad adni. Önmagában is mérgező, más gyógyszerekkel kombinálva pedig a hatása még gyorsabban kialakulhat. A szervezetbe kerülve az aszpirin szalicilsavat képez, ami azután eloszlik a testben. Toxicitása különösen aggályos macskák esetén, mivel náluk hiányzik az az enzim, amely alapvető szerepet játszik a szalicilsav metabolizmusában. Emiatt a macskatartóknak szigorúan be kell tartaniuk az állatorvos utasításait, ha valamilyen okból aszpirin adása válik szükségessé válik.
Az aszpirinmérgezés tünetei és típusai macskáknál
A tünetek progressziója gyorsan jelentkezik. Általában a mérgezés első jele, hogy az állat hirtelen étvágytalanná válik. Gyakori tünet továbbá a hányás és hasmenés, ami a gyomor és a vékonybél fekélye következtében alakul ki. A hányás és a bélsár egyaránt tartalmazhat friss (vörös) vagy emésztett (sötétbarna-fekete) vért. A központi idegrendszer érintettsége esetén a macska nehezen mozog, gyenge és koordinálatlan, de akár teljes összeomlás is bekövetkezhet. Szélsőséges esetekben az állat eszméletét veszíti, végül pedig hirtelen elhullás is bekövetkezhet.
Az aszpirint megfelelő mennyiségben adva is kialakulhatnak ezek a tünetek, ezért elengedhetetlen, hogy figyeljünk az esetleges emésztési vagy viselkedésbeli változásokra kedvencünknél. Ha pedig túlzott mennyiségű aszpirint fogyaszt, azonnal vigyük állatorvoshoz!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az aszpirinmérgezés diagnózisa macskáknál
Ha erős a gyanú, hogy a macska aszpirint evett, valamint nyilvánvaló toxicitási tüneteket mutat, azonnal forduljunk tehát állatorvoshoz! A diagnosztikai vizsgálatok a mérgezés súlyosságának meghatározására irányulnak. Laborvizsgálatot végeznek, beleértve a kémiai vérprofilt, a teljes vérképet és a vizeletvizsgálatot. Az érintett macskák gyakran válnak anémiássá (alacsony vörösvérsejtszám) elektrolit-rendellenességek mellett, ami azt mutatja, hogy a vér alvadási képessége csökken. Az aszpirin korlátozza a vesében a vér áramlását, ami a meglévő vesebetegséget is súlyosbíthatja.
Az aszpirinmérgezés kezelése macskáknál
Az előírt fertőtlenítés segítségével hatékonyan csökkenthető az aszpirin koncentrációja a felvételt követő 12 órán belül kezelt macskáknál, amennyiben csak enyhe klinikai tünetek mutatkoznak (szorongás, levertség). Összességében elmondható, minél hamarabb kezdődik ez a kezelés, annál jobb.
Az állatorvos javaslatára már otthon meg lehet hánytatni a cicát, hogy csökkenjen az aszpirin mennyisége a szervezetében, mielőtt a klinikára kerülne, vagy a hányás a klinikán is indukálható. Hánytatás vagy gyomormosás segítségével az állatorvos képes annyi aszpirint eltávolítani, amennyit csak lehetséges, és ezáltal csökkenti az állandó sérülés kockázatát. A hányás után aktivált szén adható be a fennmaradó aszpirin egy részének hatástalanítására.
A macska állapotától függően szükség lehet folyadékpótlásra és más támogató kezelésekre. A kórházi ápolás és az ismételt vérvizsgálat gyakran a terápia részét képezi, amíg a macska állapota nem stabilizálódik. A gyógyulást elősegítő vagy a gyomor-bélrendszeri nyálkahártya épségének megőrzésére szolgáló állatgyógyászati készítmények adagolását általában már klinikai körülmények között elkezdik, és a cica hazatérte után is javasolják a kúra folytatását.
Az aszpirinmérgezés megelőzése macskáknál
Macskáknál az aszpirinnek számos alkalmazása ismert, fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentésre és véralvadásgátlásra is gyakran használják. Gyakran veszik igénybe kóros testhőmérséklet csökkentésére is. Függetlenül azonban attól, hogy miért írja fel az orvos a készítményt, fontos, hogy pontosan betartsuk az állatorvos utasításait. A tabletta típusára is fokozottan ügyeljünk, mivel bizonyos típusú bevonatok növelhetik a szer toxicitását. Számos esetben szükség lehet az aszpirin dózisának csökkentésére vagy akár a szedés teljes abbahagyására, ha az állatok a túlérzékenység jeleit mutatják.
