2018. február 1-től dr. Óváry Csabát bízták meg az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet irányításával. A neurológus szakember eddig orvosigazgatóként segítette az intézmény munkáját, de a kórházmenedzsment mellett klinikusként is komoly tapasztalata van. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), közismertebb nevén a Lipót 2007-es bezárásáig az intézményben dolgozott, felszámolását az egyik legsúlyosabb egészségpolitikai hibának tartja. Erről, valamint új pozíciójáról, illetve az Egészséges Budapest Program és a Nemzeti Agykutatási Program nyújtotta lehetőségekről is beszélgettünk a szakemberrel.
HáziPatika.com: Főigazgatói pozíciója előtt Japánban, a Research Institute for Brain and Blood Vessels munkatársaként dolgozott. Felmerült esetleg, hogy hosszabb távon is kint folytatja a munkáját?
Dr. Óváry Csaba: Csupán egy rövidebb ideig dolgoztam a japán intézetben, pályám 99 százalékát itthon töltöttem. Teljesen természetes volt tehát, hogy a külföldi kitérőt követően hazatérek. Persze, a Japánban töltött időszak fantasztikus és szakmailag is rendkívül izgalmas volt, de nem hangsúlyoznám túl ennek a jelentőségét.
HáziPatika.com: Nem ez az első alkalom, hogy a kórházmenedzsmentben helyezkedett el. A klinikai munkát követően nagy váltást jelentett egy ilyen pozíció?
Ó. Cs.: Egészen a közelmúltig elsősorban klinikusnak tartottam magam, és egy kicsit még most is ez a helyzet, bár érezhetően távolodom ettől a vonaltól. Egészen 2007-ig le sem tértem az ösvényről, amikor az akkori munkahelyemet, a Lipótot be nem zárták, ahol neurológusként és stroke -szakértőként dolgoztam. Kiváló csapat állt ott össze, amely kiemelkedő munkát végzett egészen addig, míg az akkori egészségügyi kormányzat be nem záratta az intézetet. Ez szétszórta az akkori csapatot - engem 2008 elején keresett meg egy korábbi tudományos együttműködésben megismert barátom, aki orvos-igazgatót keresett a balassagyarmati Kenessey Albert Kórházba.
Úgy gondoltam, hogy ha a Lipót már nincsen, és vesztenivalónk sincs, akkor vágjunk bele. Két évig voltam ott orvos-igazgató egy speciálisabb szerepkörben: inkább egyfajta szakmai tudományos koordinátorként, valamint a Nógrád megyei trombolízisprogram elindítójaként egyfajta projektmenedzseri pozícióban dolgoztam.
HáziPatika.com: Nagy kihívás volt gyakorlatilag a nulláról beindítani ezt a programot?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ó. Cs.: Sok volt a munka, de lelkesítő is. Nagyon szerettünk ezen dolgozni, és szerencsére eredményesnek is bizonyult. Nógrád megyében már az első évben el tudtuk végezni az első tucat speciális stroke-kezelést, és odáig jutottunk, hogy az utolsó ott töltött munkanapomon érkezett meg az egészségbiztosító befogadó nyilatkozata erről az új eljárásról, amely így finanszírozottá vált. Legalább olyan szívesen gondolok erre az időszakra, mint a Japánban töltött hónapokra.
HáziPatika.com: Hogyan került ismét a kórházirányítás közelébe?
Ó. Cs.: Akkor, Balassagyarmat után azt gondoltam, hogy a kórházmenedzsmentben betöltött szerepem itt véget is ért. Visszatértem az Amerikai útra, az élet azonban máshogy alakult. 2012-ben Nagy Zoltán professzor úr felkérésére először szakmai, majd orvos-igazgató lettem. Őt 2007-ben, még a Lipót bezárásakor nyugdíjazták, az Amerikai úton viszont újraegyesítette az akkori csapatot kicsit más felállásban. Újabb fordulatként tavaly szeptemberben pályázatot írtak ki az intézmény főigazgatói pozíciójára, amelyre négy másik pályázó mellett magam is jelentkeztem. Végül professzor úr második nyugdíjazását követően február elsejétől megbíztak az irányítással.
HáziPatika.com: Már hat éve dolgozik a menedzsmentben, jól ismeri az itteni körülményeket, kollégákat és kihívásokat. Hogyan változik a munka mostantól?
Ó. Cs.: Semmiképpen sem gondolom azt, hogy forradalmi újításokat kellene kezdeményeznem, az előttünk álló változások sokkal inkább "evolúciós" jellegűek lesznek. Ezek az intézet személyes adottságaiból, illetve a környezeti változásokból adódnak.
Hadd kezdjem az elsővel! Az intézetet 1953-ban alapították, a hatvanöt év alatt mindig is zászlóshajónak számított. Nagyon sokáig idegsebészeti intézetként működött, ágyszám tekintetében ez volt Európa harmadik legnagyobb ilyen intézete. Komoly nemzetközi kapcsolatokkal bírt már akkor is, ezt a jelentős adottságát pedig azóta is megőrizte. A Lipót megszüntetésével a neurológiai és stroke-osztály is idekerült, a profilja kibővülésével idegsebészeti helyett idegtudományi intézetté vált. Ez a struktúra érdekes módon egyébként pontosan annak a japán intézetnek a mása, amelyben korábban én is dolgoztam.
A külső körülmények a közelmúltban változtak jelentősen, mégpedig az Egészséges Budapest Program kapcsán, amely a központi régió kiemelt intézményeinek jelentős méretű orvostechnológiai és épületfejlesztését teszi lehetővé. Ez két ütemben zajlik majd, az első ez év őszéig valósulhat meg, míg a második várhatóan 2023-2025-ben fejeződhet be.
HáziPatika.com: Mire fordítja az intézet az Egészséges Budapest Program nyújtotta támogatást?
Ó. Cs.: Első ütemben az intézet körülbelül 2,5 milliárd forintos forráshoz jut, amelyet informatikai és orvostechnológiai fejlesztésekre fordítunk. A következő hónapok egyik fő kihívása lesz, hogy ezeket a támogatásokat a lehető legjobban tudjuk lehívni és felhasználni. Mindezt persze úgy, hogy az itt folyó munka és az ellátás ne sérüljön.
Fontos továbbá az is, hogy az intézetben dolgozók is kellő módon hasznosíthassák az új lehetőségeket. Belátható időn belül valóban világszínvonalú orvostechnológiánk lesz, ennek előnyeit azonban nem lehet kellőképp kiaknázni anélkül, hogy az itt dolgozó kollégák megkapnák az ehhez szükséges technikai és szakmai tudást. Már egyetlen CT cseréjekor is komoly oktatáson kell részt venni a dolgozóknak annak érdekében, hogy az új eszközt megismerjék és a legsokoldalúbban használni tudják. Nekünk a programnak köszönhetően körülbelül 500 orvosi eszköz beszerzésére lesz lehetőségünk - humán erőforrásunk felzárkóztatása ehhez önmagában is óriási munka lesz. Nem félek azonban az előttünk álló feladatoktól: nagyon jók az intézmény adottságai, az itt dolgozók szakmai felkészültsége, illetve elhivatottsága.
HáziPatika.com: Jelenleg az idegtudományhoz köthető egyik legizgalmasabb magyar projekt a Nemzeti Agykutatási Program (NAP-program), melyhez konzorciumi partnerként az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet is csatlakozott. Az első periódus tavaly zárult le. Milyen eredményeket hozott?
Ó. Cs.: A kutatás első fázisában részben Alzheimer- és epilepszia-kutatással foglalkozott az intézet speciális, úgynevezett neurofiziológiai és neuropszichológiai vizsgálatokkal, illetve bizonyos sebészeti beavatkozásokkal kiegészítve. Ezek a kutatások egy nagyon fontos eredménnyel zárultak: sikerült az Alzheimer-kór és az epilepszia között egy speciális kapcsolatot feltérképezni. Az Alzheimer-betegek jelentős részénél diagnosztizálható valamilyen epilepsziás működészavar, a mi eredményeink pedig azt mutatják, hogy ezek a működészavarok ronthatják az Alzheimer-kór előrehaladtát.
Ez egyelőre teória, ám nagyon erős teória, amelyet talán már a közeljövőben sikerül igazolni. Ha megtörténik, akkor az utóbbi évtizedek egyik legkomolyabb Alzheimer-kutatási eredménye lesz, hiszen az epilepsziás működési zavar megfelelő felismerésével és kezelésével a betegség lefolyását is lassítani lehet majd. Ez a megállapítás már nemzetközi szinten is komoly figyelmet keltett: magam is tagja voltam az intézetből Sanghajba utazó küldöttségnek, ahol ezekről az eredményekről is tartottunk előadást.
HáziPatika.com: Az agykutatási program második szakaszában ezekre az eredményekre építenek?
Ó. Cs.: A második szakasz alapvetően folytatná az Alzheimer-epilepszia-funkcionális idegsebészet vonulatot, illetve megerősítené a NAP-program első fázisában megkezdett, neurointervenciós laborban végzett hemodinamikai programot. Ez a két fő irány, melyekben a következő időszakban tovább szeretnénk lépni.
A NAP-program egyébként - az Egészséges Budapest Programhoz hasonlóan - a magyarországi idegtudomány egyik nagy lehetősége. Akkora tudományos tőkeinjekció volt ez az ágazatba, amelynek hosszú távon érződhet igazán a hozadéka. Az ilyen programok fiatalokat, kezdő kutatókat, tudósokat, időnként tapasztaltabb kollégákat is az intézetünkhöz köthetnek. Szerencsés esetben ők a későbbiekben is a munkatársaink lehetnek, és több másik projektben vagy a klinikai kutatásban is a partnereinkké válhatnak. Egy-egy ilyen tőkeinjekciónak hosszú évtizedekig tartó pozitív hatása lehet a tudományos életben.
HáziPatika.com: Külföldi szakembereket, illetve hosszabb idő óta külföldön dolgozó magyarokat is Magyarországra csábíthat egy ilyen program?
Ó. Cs.: Minden résztvevő intézetben változó mértékben, de azt gondolom, hogy igen. A NAP-program egyik nem titkolt célja volt, hogy idehaza teremtsük meg azokat a lehetőségeket és feltételeket, melyekért eddig még külföldre kellett utazniuk a kollégáknak. Ennek köszönhetően kiváló szakembereink idehaza valósíthatják meg az elképzeléseiket, eredményeik pedig hazai intézményekből kerülnek ki a nagyvilágba. A fejlesztéseknek is köszönhetően ezentúl nem kell Ausztriáig, Svájcig vagy Németországig menni a megfelelő laboratóriumokért. Volt olyan kolléga, aki a külföldi állását felhagyva tért haza. De van egy csomó fiatal, aki korábban azt tervezte, hogy külföldre utazik kutatónak, mégsem kellett ezt megtennie. A szürkeállomány idehaza tartásában is komoly szerepe volt tehát a programnak, ami szintén nem elhanyagolható érdeme.
HáziPatika.com: Többször is szóba került már a leginkább Lipótként ismert Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, melynek bizonyos feladatait az Idegtudományi Intézet vette át. Hogyan érintette mindez a hazai ellátást? Mi lett az ott kezelt betegekkel?
Ó. Cs.: Ebben az ügyben érthető módon elfogult vagyok, hiszen ott dolgozóként a bezárásnak közvetlen szenvedő alanya voltam. A személyes véleményem az, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő legnagyobb egészségpolitikai hibája volt a Lipót és a vele együtt felszámolt más intézmények bezárása. Rendkívül destruktív lépés volt, amely miatt rengeteg orvos, szakdolgozó került lehetetlen helyzetbe, de ami még ennél is rosszabb, hogy rengeteg beteg maradt ellátás nélkül. Hosszú évekkel a Lipót bezárását követően is találkoztam egykor ott kezelt és életszerűen ott élt pszichiátriai betegekkel aluljárókban és városszerte a padokon. Ezeknek az embereknek ott volt kialakítva az életterük, nem lehetett őket máshol elhelyezni: nagy részük az utcára, rosszabb esetben börtönökbe került.
HáziPatika.com: Készült bármilyen terv a Lipót újranyitására akár az eredeti épületben, akár egy másik helyre átpozicionálva? Bármilyen elképzelés az épület hasznosítására? Azóta is üresen áll...
Ó. Cs.: Sajnos eredeti formájában az intézményt nem lehet rehabilitálni - senkinek nem tennék olyan javaslatot, hogy az egykor ott működő osztályokat költöztessék vissza az épületbe. Nagyon jó lenne viszont valamilyen funkciót találni ennek az épületnek, méltatlan egy ilyen patinás építészeti remekművet átadni az enyészetnek. Egykor Nagy Sándor-freskók és Róth Miksa-üvegablakok díszítették, tehát már pusztán művészeti és építészeti szempontból is fontos lenne meggátolni, hogy a természet viszontagságai teljesen elpusztítsák.
Vannak persze bizonyos teóriák, melyek nagyrészt még csak folyosói pletyka szintjén léteznek. Az egyik ilyen - ami számomra nagyon szimpatikus - két blokkra osztaná fel az egykori intézményt: az első egyfajta szociális ellátóként és idősek otthonaként, a másik pedig hallgatók kollégiumaként működne. Ez a szimbiózis mindkét félnek gyümölcsöző lenne, hiszen a fiatalok így szakmai gyakorlatot szereznének, míg a bent lakó idősek jobb ellátást kapnának.
HáziPatika.com: Az ön kiemelt szakterületei a stroke-ellátás és a stroke-epidemiológia. Ezeken a területeken méltó örököse az Amerikai út a Lipótnak?
Ó. Cs.: Régóta nagyon erős pillérünk a neurointervenció - ezek olyan speciális, katéteres vagy minimálinvazív beavatkozások, melyekkel gyakran komoly idegrendszeri műtéteket lehet helyettesíteni. A neurointervenció a 2010-es évek elejétől kezdődően egyre nagyobb figyelmet szentelt az agyi nagyartériák elzáródását okozó stroke-ok kezelésének. Amikor mi idekerültünk, - viszonylag ritkán - már végeztek ilyen beavatkozásokat. Nagy áttörés 2015-ben történt, amikor egyszerre több pozitív vizsgálat jelent meg arról, hogy ezek a katéteres eljárások nagy eredményességgel gyógyítják a stroke-ot.
Ez is érdekelhet
Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mire ezek az eredmények megszülettek, az itt dolgozó kollégáknak már nagy rutinjuk volt az eljárásban. Most ott tartunk, hogy a korábbi esetszámokat szinte minden évben megduplázva a tavalyi évben az országban a legtöbb - pontosan 235 - ilyen katéteres beavatkozást végeztük. Egészen biztos, hogy az ez évi esetszámunk 300 fölé fog emelkedni, de elérhetjük a 350-et is. Ennek a rendkívül drága, de ugyanennyire eredményes eljárásnak egyfajta zászlóshajójává váltunk, ami miatt az intézetet a jövőben úgy képzeljük el, hogy az idegsebészeti és neurológiai főszakma mellé felsorakozik majd a neuroradiológia-neurointervenció párosa is. Így az intézet háromszakmássá válik majd, ez a harmadik láb pedig legalább olyan erős lesz, mint a másik kettő.
Legjobban: