Csodálatos dolog az okos eszközök korában élni. Az eredetileg – természetesen a nyilvánvaló katonai felhasználás után – üzletemberek életét megkönnyíteni hivatott kütyük elképesztő sebességgel váltak konzumertermékké, és alapos változást hoztak a mindennapjainkba. Kétségkívül nincsen messze az idő, amikor a sokféle technológia csoda egy része az emberek életének megmentésében, egészségük megőrzésében is fontos szerepet játszik majd. Vagy lehet, hogy már el is érkezett.
Aki kételkedne abban, hogy a digitális eszközök a mindennapi orvoslás fontos elemét fogják képezni, vessen egy pillantást egy másik, mostanában nagyon „szexi” trendre, a 3D nyomtatásra . Az eredetileg prototípuskészítésre kifejlesztett technológia az utóbbi években igen felkapott lett az átlagemberek körében is, és a gyógyászatban is komoly szerepet kapott, hiszen művégtagokat már most, működőképes belső szerveket pedig hamarosan képesek leszünk olcsón és gyorsan nyomtatni.
Az okoseszközök több olyan tulajdonsággal is rendelkeznek, amik hasznossá teszik őket a gyógyászatban. Egyrészről természetesen ott az igen erős számítási kapacitás, másrészről a rengeteg beléjük építhető szenzor. A konnektivitás szintén előny, akár wi-fi hálózatra kötve, akár mobilinterneten keresztül képesek a másodperc töredéke alatt jeleket, adatokat továbbítani. A szintén rohamosan fejlődő nanotechnológia, azaz a technológia eszközök egészen apróvá zsugorítása pedig további elképesztő lehetőséget rejt magában – elég csak egy kapszulában lenyelhető, a betegséget közvetlenül támadó miniszámítógépre gondolni.
A dolog ott kezdődik, hogy rendelkezésre állnak olyan appok, amik hasznos tanácsot nyújthatnak vészhelyzet esetén, így az embernek nem kell azon gondolkodni, hogy hajtson végre újraélesztést , a telefonja vagy az okosórája megmondja neki a teendőket. Természetesen ennél sokkal több mindenre képesek. Remekül használhatóak idős, egyedül élő betegeknél, akiknek például a vérnyomását vagy a pacemakerét távolról felügyelhetik, és az képes riasztani a megfelelő személyeket, ha valami rosszra fordulna. De akadt példa arra is, hogy egy csuklón viselt pulzusszámláló alapján állítottak fel diagnózist az orvosok, és kezelték sikeresen a pácienst.
Tehát tulajdonképpen minden – megfelelő kütyük, érzékelők és villámgyorsan fejlődő technológia – adott ahhoz, hogy az okoseszközök a mindennapi gyógyászatban életmentő szerepet töltsenek be. Ami hiányzik, az nem meglepő módon a szabályozás és a hitelesítés, a legtöbb innovatív termék sajnos csak idővel kaphatja meg az orvostechnikai eszköz minősítést.
Mindenesetre az orvosok számára, legyen szó a gyógyászat bármely területéről, az okoseszközök alkalmazása hamarosan elvárás lesz, hiszen a felhasználóknak ott lapul a zsebében, vagy viselik őket, és ebben a „mindent azonnal és kényelmesen” működésű világban elvárják, hogy használhassák is ezeket, akár egészségügyi téren is. A doktoroknak tehát minél előbb be kell venniük „portfóliójukba” az okosgyógyászatot, hacsak nem akarnak lemaradni a páciensekért folytatott küzdelemben.