
Mi az anafilaxia?
Az anafilaxia vagy anafilaxiás sokk egy életet veszélyeztető, akut multiszisztémás (több szervet érintő) túlérzékenység miatt kialakult zavar. Azonnali kezelés hiányában az anafilaxia a légzés és keringés gyors összeomlásához vezethet.
Tünetek
Az anafilaxia előfordulása
Nem ismert az anafilaxia pontos előfordulási gyakorisága. Becslések szerint globálisan a népesség 1-3 százalékánál alakul ki ennyire súlyos allergiás reakció élete folyamán. Ugyanakkor az esetszámok terén emelkedő tendencia érzékelhető, valószínűsíthetően azért, mert az emberek egyre több potenciális allergénnel érintkeznek a mindennapokban.
Az anafilaxia okai
Maga az allergia az immunrendszer túlérzékenységi reakciója, amikor olyan, a szervezetbe jutó anyagokkal szemben indít támadást az immunrendszer, amelyek máskülönben ártalmatlanok. Ezzel együtt az allergiás reakció a legtöbb esetben enyhébb tünetekkel jár csupán, az anafilaxia ritkának tekinthető. A legtöbbször táplálék-, rovarcsípés-, gyógyszer- vagy latex allergia nyomán jön létre az adott allergénnel történt érintkezés hatására.
Az anafilaxia első lépcsője az úgynevezett szenzibilizálódás. Ez egy sokszor teljesen észrevétlen folyamat, amely során az immunrendszer ellenanyagokat kezd termelni valamely antigén, azaz jelen esetben egy allergén ellen. Leegyszerűsítve: ekkor alakul ki az allergiás érzékenység. A termelődő immunglobulin E (IgE) ellenanyagok ezután különböző immunsejtek (hízósejtek, bazofil leukociták) felszínéhez kötődnek. Amint aztán a szervezet ismét találkozik az allergén anyaggal, rögtön beindul az 1. típusú (néhány percen belüli) túlérzékenységi reakció. Hirtelen testszerte hisztamin és egyéb immunológiai vegyületek, mediátor anyagok szabadulnak fel, kitágítva az ereket, fokozva az érfalak áteresztőképességét (permeabilitását), de simaizom-görcsöket is okoznak, illetve aktiválnak további immunsejteket. Mindebből hipovolémia (a keringő vér elégtelen mennyisége), vérnyomásesés, az izomgörcsök révén pedig légzőszervi és gyomor-bélrendszeri problémák alakulnak ki. A vérnyomásesés és a hisztamin hatására egyaránt felléphet túl lassú (bradikardia) és túl szapora pulzus (tahikardia). Mindez végül légzési és keringési elégtelenséghez (sokkhoz) vezethet.
Érdemes megemlíteni, hogy nem minden esetben áll allergia az anafilaxia hátterében. Jellemzően gyógyszerek közvetlen hisztamin felszabadító hatására is beindulhat hasonló reakció a szervezetben – IgE ellenanyagok részvétele nélkül. Ezt nem immunmediált anafilaxiának, régebbi elnevezéssel anafilaktoid reakciónak nevezik. A klasszikus anafilaxiához képest különbséget jelent, hogy míg azt egészen kis mennyiségű allergén is kiválthatja, addig a nem immunmediált anafilaxia dózisfüggő, azaz a tünetek súlyossága nagyban függ attól, hogy a reakciót kiváltó anyag milyen mennyiségben került a szervezetbe.
Az anafilaxia tünetei
Általában az anafilaxia az allergénnel történt érintkezést követően néhány percen belül már tüneteket okoz, majd gyorsan súlyosbodik a beteg állapota. Ritkábban előfordulhat viszont, hogy az első tünetek fellépéséig akár egy óra is eltelik.

A bevezető panaszok még egészen enyhék lehetnek: bőrkiütések, sápadtság, szédülés, remegés. Rövidesen felléphet ezután enyhe légzési nehezítettség a kezdődő hörgőgörcs következtében, szorító érzés a torokban és ahhoz társuló rekedtség, illetve gyomor-bélrendszeri tünetek, így hasfájás, hányás is jelentkezhet. Előrehaladott stádiumban már kifejezett nehézlégzés, zihálás, sípoló légzési hang mutatkozhat a betegnél, tudata is zavarttá válhat. Továbbá a vérnyomás jelentős csökkenése is jelzi az állapotromlást. Amennyiben a beteg nem kap megfelelő ellátást, az anafilaxiás sokk végső stádiumában leállhat a légzés és a keringés.
Olykor az anafilaxia rögtön súlyosabb tünetekkel jelentkezik, így akár teljesen elfedve az enyhébb bevezető tüneteket, sőt, azok el is maradhatnak. Ismert továbbá, hogy még ha a kezelést követően javul is a beteg állapota, hosszú órákkal később újra fellángolhatnak a panaszok. Ezt a jelenséget bifázisos reakciónak nevezik, és minél súlyosabb az eredeti anafilaxiás reakció, annál valószínűbb, hogy később egy második hulláma is kialakul.
Az anafilaxia diagnózisa
Az anafilaxia diagnózisa a beteg kórelőzménye, esetleg ismert allergiái, valamint a fellépő tünetek alapján már felállítható. Annál is inkább, mert az anafilaxia sürgősségi ellátást igénylő állapot: kezelés nélkül az esetek többségében az allergénnel történt érintkezést követő egy órán belül beáll a halál.
Az anafilaxia kezelése
Amennyiben a tünetek alapján felmerül az anafilaxia gyanúja, azonnal mentőt kell hívni a beteghez a 112-es segélyhívót tárcsázva!
Az anafilaxia egyetlen bizonyítottan hatásos ellenszere az adrenalin, amely egy, a mellékvesében termelődő stresszhormon. Érszűkítő hatással bír, a szívösszehúzódásokat erősítve javítja a vérkeringést, valamint közvetlenül is gátolja az anafilaxiás reakciót.
Ismert allergiás megbetegedés és magas anafilaxia kockázat esetén a kezelőorvos adrenalininjekciót ír fel a betegnek. A készítmény előre töltött autoinjektorral vásárolható meg a gyógyszertárakban. Ezt a betegnek mindig magánál kell hordania legalább két adagban. Amint arra gyanakszik, hogy érintkezett az allergénnel, és jelentkeznek nála az anafilaxia tünetei, a tollszerű autoinjektorral azonnal be kell adnia magának a gyógyszert, vagy meg kell kérnie valakit a környezetében, hogy adja be neki az eszközzel az abban sztenderd dózisban lévő adrenalint. A beteget ehhez le kell fektetni, majd a fecskendőt – akár ruhán keresztül – a combja külső oldalába, a lábával merőlegesen kell az izomzatba szúrni egy határozott mozdulattal. Ezt követően 10 másodpercig mereven ott kell tartani az autoinjektort, mielőtt kihúznánk, majd a szúrás helyét további 10 másodpercig masszírozni.
Ha a panaszok nem javulnak 5 percen belül, és közben a mentők sem értek még ki a helyszínre, újabb adag adrenalint lehet beadni a betegnek. Fontos, hogy a mentőket az adrenalin beadásától és a beteg állapotától függetlenül ki kell hívni anafilaxia megalapozott gyanúja esetén!
Az anafilaxia megelőzése
Ismert allergia esetén a megelőzést az allergén lehetőség szerinti kerülése szolgálja. Javasolt továbbá vészhelyzet esetére a betegnek egy karkötőt vagy kártyát magánál tartania, amely tájékoztatja a környezetében lévőket betegségéről, amennyiben ő maga állapotánál fogva nem lenne képes kommunikálni.