Mi a barázdazárás?
A barázdazárás egy rágófogakon végzett megelőző kezelés, amellyel nem egy már kialakult problémát látnak el, hanem eleve megakadályozzák azt, hogy a fogak felszínén, azok barázdáinál szuvasodás alakulhasson ki. A műveletet legideálisabb esetben a "frissen előtört" rágófogak barázdáinál végzik el. A gyerekek kezdeti lézióinal - tehát ahol az ásványi anyag kioldódott, de még nem alakult ki üreg és nem kell fúrni - szintén alkalmazható a barázdazárás. A felmérések azt mutatják, hogy 20 év távlatában a barázdazárt nagy őrlőfogak 65 százaléka teljesen egészséges marad, szuvasodás pedig csak 13 százalékuknál alakult ki.
Tünetek
A barázdazárás okai
A barázdazárás a gyerekfogászat része, felnőtteknél ilyen beavatkozást nem végeznek. Azért van rá szükség, mert gyerekkorban nagyon magas a szuvasodás kialakulásának kockázata. Ennek egyik oka, hogy a kicsik ekkortájt tanulják meg a fogkefe és a fogkrém használatát, ami kezdetben még nem tökéletes. Másrészt ekkor még más jellegű baktériumok élnek a szájban, mint felnőtt korban, emiatt pedig a fog gyorsan kilyukadhat. Benne gyorsan nagy kráter is képződhet, hamar szükség lehet akár gyökérkezelésre is. Ez a folyamat egészen tizennyolc éves korig nagyon gyorsan lezajlik, később lelassul.
A barázdazárás főleg azoknál a 6-7, illetve 12-14 éveseknél lehet különösen indokolt, akiknek eleve rossz a szájhigiéniája, vagy akik nem megfelelően táplálkoznak, mert például sok cukros italt isznak. Ezt a fogorvosok már egy egyszerű szűrővizsgálaton észreveszik. Ilyenkor nem csak a barázdazárás lehet indokolt, hanem arra is figyelni kell, hogy a kicsi száját pici kefével és gyerekeknek való fluoridos fogkrémmel az első fog megjelenésével elkezdjék tisztítani.
A szuvasodás kockázatát növelheti az is, ha valakinek eleve olyan formájúak a fogai, mélyek és elágazóak a barázdái, hogy hajlamosabbak lehetnek szuvasodásra, vagy esetleg látszik, hogy a barázdák már sárgulnak, barnulnak. Ha ilyesmit észlelnek, szinten nagy segítséget jelenthet a barázdazárás. Ugyanez a helyzet akkor, ha a szülőknek rosszak a fogai, lévén ez az adottság egyrészt öröklődhet, másrészt a szülő saját szájflóráját is átadhatja a kicsinek, akár egy egyszerű puszival is. Mivel ilyenkor a kicsi szuvasodási rizikója eleve magasabb, a barázdazárás ugyancsak segítheti annak megelőzését. gyökérkezelésre
A barázdazárás kezelése
Ahhoz, hogy a beavatkozást időben el lehessen végezni, a kicsiket legalább félévente el kell vinni fogorvoshoz , már akár 1-2 éves koruktól kezdve. Ennek oka, hogy a szülő nem veheti észre azokat a jeleneket, amelyek azt mutatják, szükség lehet barázdazárásra, és azt még el is lehet végezni. Ha a problémát már a szülő is látja, akkor maga a barázdazárás már nem kivitelezhető. Ilyen esetekben már jellemzően fúrni és tömni kell.
Maga a barázdazárás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rágófogak felszínén lévő barázdákat és fisszúrákat lezárják, ezzel pedig megakadályozzák, hogy a felszínen lévő baktérizmok tápanyaghoz jussanak. Ez azért hasznos, mert ezek a szuvasodást úgy okozzák, hogy a fogfelszínen lévő lévő ételeket elbontják, miközben savakat termelnek. A barázdazárást minden rágófognál érdemes kivitelezni, függetlenül attól, hogy annak milyen mélyek a barázdái. A módszert ritkán, de tejfogaknál is alkalmazzák, de azért elsősorban a frissen kinövő nagyőrlőfogaknál szokták elvégezni. Ha fogszabályozó kezelésre is szükség lehet, akkor a barázdazárást mindenképpen érdemes még azelőtt megejteni.
A kivitelezés módja alapvetően kétféle, lévén eleve kétféle barázdazáró anyag van (az egyik az üveg ionomer cement, a másik a rezin). A beavatkozás első lépéseként mindig nagyon alaposan letisztítják a fog felszínét, ami a legtöbbször egy ultrahangos vagy sópolírozást jelent. Ezt követően a felszínt nagyon alaposan le kell szárítani. Ha ez valami miatt nem sikerül - például mert a kicsi nem működik együtt a fogorvossal -, akkor a műveletet üveg ionomer cementel végzik el. Ehhez nem kell a felszínt tökélesen leszárítani, elegendő azt a fogfelszínre helyezve megvilágítani: az anyag ennek hatására a kémiailag rögzül, a fog pedig egyből használható. Hátránya, hogy sajnos nem kopásálló. A gyakorlati tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy egy év távlatában a barázdazáró anyag 85-90 százaléka helyén marad és gátolja a szuvasodást. Később a kontrollok során azért figyelni kell, és ha kiesik, be kell tenni a tartósabb változatot, tehát a rezint.
Utóbbi az a típus, amely csak a fog alapos leszárítását követően helyezhető fel, viszont akár egy teljes életen át a helyén maradhat. Behelyezési, ragadási technikája megegyezik a tömésekével: felrakása előtt a fogat picit savazzák, ráhelyezik a rezint, majd megvilágítják, aminek hatására az a foghoz köt. A nagy szárazság ahhoz kell, hogy mindez kivitelezhető legyen. A kooperatívabb gyerekeknél ez már kisebb korban is a fogra kerülhet, és elvileg bent maradhat életük végéig. Ha mégis kipotyog, akkor az általában nagyon hamar, az első fél-egy évben megtörténik. Az ilyesmi viszont inkább akkor következik be, ha nem megfelelő technikával tették be, vagy ha a rágás miatt nagyon kikopik.
- Akármelyik barázdazáró anyagról van szó, nem okoz gondot, ha esetleg kiesik. Mindkét anyag telesen biokompatibilis, nagyon hasonló a tömőanyagokhoz. Emiatt használhatóak bátran kisgyerekeknél is.
- Magát a módszert már a '60-as, '70-es években elkezdték alkalmazni. Eleinte a barázdazáró anyag nem tartalmazott fluort, viszont ma már az ionomer cement fluortartalmú. Napjainkban már a hosszabb távon bent maradó, kopásállóbb rezinekbe is egyre gyakrabban kerül fluor. Ez azért hasznos, mert a barázdába folyamatosan adagolja ezt az anyagot, ezzel pedig erősíti, keményebbé teszi a zománcot.
- Felnőtt korban barázdazárást már azért nem végeznek, mert ha 18 éves korig a nagy rágófogak barázdái nem károsodtak, nem szuvasodtak, akkor nagy valószínűséggel később sem fognak. Ilyenkor már inkább csak elszíneződés történik.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Csapó Melinda fogszakorvosnak.