Mi az erizipelotrikózis?
Más néven: erysipelothricosis
Tünetek
Az erizipelotrikózis tünetei nagyon hasonlítanak az orbáncéhoz (erysipelas), hiszen esetében is bőr alatti laza kötőszövet tovafutó gyulladásáról, vérbőségéről, fájdalmáról, nyomásérzékenységéről, duzzanatáról van szó. Míg azonban az orbáncot egy gyakori kórokozó, jellemzően egy gennykeltő Streptococcus okozza, addig az erizipelotrikózist egy ritka, elsősorban csak a disznóhúsban található kórokozó (Erysipelothrix rhusiopathiae) váltja ki.
Az erizipelotrikózis előfordulása
Nagyon ritka "foglalkozási" betegségről van szó, jellemzően csak azokat érinti, akik disznóhússal dolgoznak. Ilyenek lehetnek a hentesek, akik a kezükön lévő apró sérüléseken keresztül fertőződhetnek meg. Ugyancsak érintettek lehetnek az állatorvosok, állatgondozók, vagy azok, akik állatokat temetnek el. Szintén előfordulhat a betegség halászoknál. Nagyon ritkán háziasszonyok, kukták is megbetegedhetnek.
Az erizipelotrikózis okai
A betegséget okozó kórokozó jellemzően a disznóhúsból kerül át emberre, de előfordulhat nyulakban, bárányokban, pulykákban, csirkékben, emuban, kacsában, skorpióban, rákban is. A baktérium a húsok érintése során, közvetlen kontaktussal juthat be a szervezetbe, a bőrön lévő apró sérüléseken keresztül.
Az erizipelotrikózis diagnózisa
A diagnózis első lépése a klinikai vizsgálat, amelynek során az orvosok szemrevételezik a piros, tovafutó, lángnyelv-szerű gyulladást, esetleg csalángöbös kiütést. Fontos jellegzetesség, hogy a jelenség egyoldali, a tünet ugyanis csak a behatolási kapunál jelentkezik. Árulkodó lehet a nyirokcsomó-megnagyobbodás is. A beteg kikérdezéséből kiderül, hogy olyan foglalkozása van-e, amelynél felmerülhet az erizipelotrikózis gyanúja. Ha igen, akkor célzott mikrobiológiai vizsgálatok következnek.
Az erizipelotrikózis tünetei, kórlefolyása
Az erizipelotrikózis tünetei hasonlók az orbáncéhoz, ám az általa okozott kiütések inkább viszketők. A kiemelkedő, égő, duzzadt és bíbor-vörös foltok először a kórokozó belépési helyénél jelennek meg, jellemzően a kézen. A betegséget a bőrfájdalom mellett ízületi fájdalom is kísérheti, ez a mozgást is korlátozhatja. Olykor a kórokozó áttöri a szervezet elsődleges védelmi vonalát, és a véráramba kerülve vérmérgezést is okoz. A véráramba került baktérium megtámadhatja a szívbelhártyát, és előfordulhat, hogy erre, képletesen, mint egy nagy penészcsomó, rárakódik. Ezt már nagyon nehéz kezelni.
Az erizipelotrikózis kezelése
Az erizipelotrikózis az esetek túlnyomó többségében magától gyógyul, de hatásosak ellene a legkülönfélébb - elsősorban penicillin-típusú - antibiotikumok. Ez egyben azt is jelenti, hogy a betegség akkor is jól gyógyítható, ha az orvos "orbáncnak nézi", és akként kezeli. Nehezebb a helyzet akkor, ha a gyulladás a szívbelhártyát érinti: ekkor a véráram tartós antibiotikus kezelése jelent megoldást. Utóbbival lehet "lemosni" a bakteriális "penészcsomót" a szívbillentyűről.
Az erizipelotrikózis gyógyulási esélyei
Jól gyógyítható betegségről van szó, ha nincs szövődmény, azaz a szívbelhártya nem érintett, akkor a panaszok pár napon belül alábbhagyhatnak, hét-tíz napos kezelés után pedig el is múlhatnak.
Az erizipelotrikózis megelőzése
A megelőzés módja a munkavédelmi előírások betartása, például hogy a henteseknek sebes kézzel nem szabad húsokhoz nyúlniuk, védőkesztyűt kell használniuk. A kórokozót hordozó állatokat nem tudják védeni az erizipelotrikózistól, egyszerű anyagi okok miatt.
Az erizipelotrikózis szövődményei
Ha a betegséget nem kezelik, a gyulladás pedig tovafut, szövődmények alakulhatnak ki. Ezt a kórokozó toxinjai okozhatják, amelyek roncsolják a környező szöveteket, és ezzel lágyrész-pusztulást alakíthatnak ki az izmok közt, a bőr alatt. A másik gond, hogy ha nem ismerik föl a betegséget, a kórokozó pedig bejut a véráramba, akkor megtapadhat a szívbelhártyán, még akkor is, ha eközben a bőrön lévő tünetek már elmúlnak. A megtapadás következtében roncsolódhat a szívbelhártya, a szívből pedig időnként a vérbe is visszajuthat a baktérium, és szóródhat a szervezetben. Emiatt nehezen gyógyítható vérmérgezés alakulhat ki.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kádár János infektológus, belgyógyász és immunológus szakorvosnak.