Mi a fetisizmus?
A fetisizmus terminust a "hivatalos" pszichiátriai irodalomba Kraft-Ebbing vezette be 1886-ban, a híres-hírhedt Psychopathia Sexuális című művében. Ez a kifejezés egy kiválasztott, élettelen tárgy használatát jelenti a szexuális vágy felkeltésére, a szexuális örömszerzésre: szélsőséges, kóros esetben az aktushoz mindig ennek jelenlétére van szükség. Azaz ilyenkor enélkül nem érhető el a szexuális izgalom vagy az orgazmus. Maguk a fétisek valamilyen formában mindig a testhez tartoznak, leggyakrabban ruhák vagy lábbelik.
Tünetek
Gyakori még valamilyen szövetféle, gumi, latex, bőr vagy műanyag használata. Egyes modern elméletek, illetve a köznyelv a fétis kategóriába sorolja a felek között ismétlődő szerepeket és szituációkat is, ezek azonban klasszikus értelemben nem tartoznak a fétisek közé.
A fetisizmus előfordulása
Az előfordulásról pontos adatok nincsenek, egyedül az ismert, hogy valamiért sokkal több a férfi fetisiszta. Vélhetően azért, mert a látvány a férfiaknak amúgy is erősebb ingert jelent, a fetisizmusnál pedig a képi hatás igen erős.
Feltételezhető az is, hogy a fetisiszta világba bekerülő nők inkább a felek közti viszony ismétlődéséhez vonzódnak, mint sem tárgyakhoz: azaz csak rendőrnőként, csecsemőként, dominaként lesznek részesei a szerepjátéknak, viszont ők maguk ritkábban "fetisiszták" a szó klasszikus értelmében. De persze van női fetisiszta is, de arányaiban kevesebb. A szexuális irányultságnak a fetisizmusra nincs semmilyen hatása.
A köznyelvi értelemben vett fetisizmusról érdekes adat, hogy egy 2010-es magyarországi felmérés szerint, amelyben 250 ezer online kitöltő válaszolt arra a kérdésre, hogy izgatná-e, ha a párját különleges kosztümökben látná szex közben, a kitöltők 56 százaléka válaszolt igennel. A kipróbálási arány azonban ennél sokkal alacsonyabb: a kitöltőknek csak 17 százalék próbálta már ki a fenti szituációt, 83 százaléka csupán elképzelései alapján nyilatkozott.
A fetisizmus okai
Nehéz kérdés, mi okozza a fetisizmust, ennek kutatása még nagyon gyerekcipőben jár. Az egyik legújabb elmélet a "bőréhség elmélete", amely azt feltételezi, hogy mindez veleszületett. E szerint az érintettek már csecsemőkoruktól kezdve annyira gyakori és intenzív testérzetekre vágynak, hogy az anya-gyerek viszony emiatt nem is tud harmonikus lenni. Az ilyen csecsemők nagyon sírósak, de nem azért, mert "anyjuk rossz", hanem azért, mert mindenből túl sokat akarnak: még több bőrhöz érést, még több meleget. Még az is zavarja a kicsiket, hogy a pelenka anyaga más, mint a bőr. De előfordul például az is, hogy csak olyan helyen tudnak normálisan aludni, ahol bőr textúrájú tárgyakat kapargathatnak. Ha ezt nem kapják meg, sírnak, miközben az édesanyjuk általában nem is tudja, épp mi nem jó a kicsiknek.
Olyan elmélet is van, amely szerint a fetisizmus az átmeneti tárgyképződés időszakában történő elakadáshoz vezethető vissza - ez a gyerekek életében az a szakasz, amikor az anya már kis időre magára tudja hagyni a kicsiket, akik ilyenkor kispárnát, takarót vagy cumit szorongatnak. Ez teljesen normális a gyerekeknél, viszont az elmélet szerint a fetisiszták itt valamiért elakadnak, és tárgyak szintjén marad meg a kötődésük. A fetisizmus szimbolikus megközelítését támogató elméletek egy része is osztja ezt a megközelítést, más részük viszont nem köti a szimbólumtárgy kialakulását egy adott életszakaszhoz, ezzel szemben a pillanatnyi élmények traumatikus voltára fókuszál.
Olyan elmélet is van, amely azzal magyarázza a fetisizmust, hogy az első, vagy más ok miatt meghatározó szexuális élménynél vagy önkielégítésnél jelen volt az adott fétistárgy, az illető pedig ahhoz kondicionálódott. Ezt sokan azért nem tartják valószínűnek, mert ez a hatás nem vésődne be annyira mélyen, mint ahogyan azt a fetisisztáknál tapasztalják. Az is ellentmond ennek, hogy a fetisiszták már a pre-pubertás korban, illetve korábban, már 5-6 évesen - amikor a gyerekeknek a szexualitás még eszükbe sem jut -, gumimatracokat vagdoshatnak föl, hogy abba belebújhassanak. Ugyancsak ellentmond ennek az, hogy a fetisiszták már a szóalkotási fázisnál is tárgyakra mutogathatnak mondatok helyett, vagy szavakat mondhatnak mondatok helyett. Később is ez jelenik meg a szexualitásban. Azt azonban itt is ki kell emelni, hogy az erre vonatkozó kutatások még ugyancsak gyerekcipőben járnak.
Azok az elméletek, amelyek veleszületett adottságnak tartják a fetisizmust, azzal számolnak, hogy azt a társadalmi elvárások és egyes életszituációk elnyomhatják, leplezhetik, de meg nem szüntetik. Azt, hogy a fetisizmus genetikailag mennyire meghatározott, ma is intenzíven kutatják. Eredmények már vannak erről is, de belőlük komoly következtetéseket levonni még nem lehet.
A fetisizmus tünetei
Fetisizmusnál a szexuális izgalom eléréséhez, az örömszerzéshez mindig valamilyen élettelen tárgy használatára, viselésére, illetve jelenlétére van szükség. Ezek valamilyen formában mindig a testhez tartoznak, tipikusan gumiból, latexből, bőrből vagy műanyagból készülnek, jellemzően fényesek. Lehetnek ruhák vagy lábbelik, de akár egyéb testhez kötődő eszközök is. Kedveltek azok a viseletek is, amelyek bevonják a testet, eltárgyiasítva ezzel az embert. Ugyanilyen népszerűek a fényes csizmák, cipők is.
Az eltárgyiasításnak lehetnek elállatiasításos részei is: ilyen például a "póni-fétis" vagy a "kutya-fétis". Ilyenkor a partnert öltöztetik be, például patacipőt adnak rá, nyakörvet vagy kantárt húznak rá. Létezik pelenka fétis is, amikor felnőtteket csecsemőnek öltöztetik. Vidéken a gumicsizma is tipikus fétistárgy, illetve a permetezőszett. Ezekbe öltözve az emberek kinézete olyan lehet, mint egy gépé. Azt viszont ki kell emelni, hogy a fetisiszták partnerükhöz többnyire igen ragaszkodóak. Az már mindenképpen klinikai eset, amikor az érintett csak a fétistárgyhoz kötődik, az azt viselő vagy azt használó személyhez nem.
Kedvelt tárgy a lufi is, amelynek hangját szeretik nagyon, másrészt latex anyaga miatt is népszerű ez a tárgy. A fetisiszták szeretik magukat fóliával is betekerni, így módon füllesztő helyzetbe kerülni. Előfordul, hogy ilyenkor légzéskontroll is együtt jár a fétissel: például a fétispornóban általában meg sem szólalnak a szereplők, lévén maszk van rajtuk, nem is tudnának beszélni. A fetisisztáknak fétistárgyakóból igazi gyűjteményük van, a kereskedelem abszolút kiszolgálja őket: lehet kapni még latex és lakk menyasszonyi ruhát is.
A fétisek "hétköznapi" szóhasználatakor nem csupán tárgyakról, hanem bizonyos helyzetekről is szó van: sokan például a "szakítós" vagy "kibékülős" szexet kedvelik, szeretnek alá vagy fölérendelt helyzetben lenni. Az ilyen jellegű, szereplők közötti viszonyok szintén izgalmasak lehetnek szexuálisan. Mindez önmagában nem is kóros, azzá csak akkor válik, ha anélkül valaki képtelen a szexuális együttlétre. Ki kell emelni azt is, hogy a fetisiszták alapvetően ártalmatlanok, balesetek inkább csak akkor történnek, ha a szokatlan helyzeteket nem kellő körültekintéssel hozzák létre, például amikor az érintetteket kikötözik.
Létezik transzvesztita fetisizmus is, ami azt jelenti, hogy a szexuális izgalom csak akkor jön létre, ha a partner az övével ellenkező nem ruháit viseli, hozzájuk hasonlóan öltözik. Ennek elkülönítése differenciáldiagnosztikai szempontból lényeges a transz-szexualitás folyamatától, mely már a nemi identitást érinti.
A fetisizmus diagnózisa
A diagnózis kritériumait a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM) határozza meg. A szakemberek az ebben leírt kritériumok alapján mondhatják ki azt, hogy valaki fetisiszta. Ilyen például az, hogy az élettelen tárgyak használatával kiváltott intenzív szexuális fantáziák, szexuális késztetések vagy magatartás legalább hat hónapon keresztül ismétlődik. Szintén kritériuma a kóros fetisizmusnak az, hogy a fantáziák, a szexuális késztetések, illetve az ilyen magatartás jelentős szenvedést, illetve a szociális, munkahelyi problémát okoznak. Feltétel az is, hogy a fétistárgyak ne kizárólag átöltözésre használt női ruhadarabok vagy szexuális segédeszközök legyenek.
A fejfájás kezelése, gyógyulási esélyei
A fetisisztákat nem nagyon kezelik, lévén általában segítséget sem kérnek. Jellemzőbb az, hogy párjuk ráncigálja el őket szakemberhez azzal, hogy "javítsák meg". Viszont az érintetteket párterápiás helyzetben többnyire csak kis eséllyel lehet megváltoztatni, nagy eredményeket jellemzően nem lehet elérni. Ez talán azért van így, mert a fetisiszta vágy sokkal erősebb a normálnál, ráadásul egy egészen pici pontra összpontosul.
Erre külön szakkifejezés is van: fetisiszta erőltetés - ez azt jelenti, hogy az érintettek mindenáron kielégülést várnak, és azért mindent megtesznek. Nem agresszívek, de amire vágynak, azt nagyon akarják - a kezeléssel ezt lehet valamelyest enyhíteni, ezen lehet valamennyit finomítani. A cél tulajdonképpen az, hogy a magatartást olyan szintre hozzák, amit már a nem fetisiszta partner is el tud fogadni. Ha viszont a partner is fetisiszta, már eleve nem is történik kezelés.
Párterápia esetén a cél mindig annak feltérképezése, hogy mi az, ami mindkét fél számára elfogadható, tolerálható. Másrészt megtanítják a fetisisztát együtt élni a fétisével, létezni egy párkapcsolatban. A párterápiánál a pszichoterápia , dinamikus pszichoterápia és a pszichoanalízis alkalmazása mindenképpen ritkább: ez esetben az érintettet megpróbálhatják "kikezelni", de ennek eredményességéről vitatottak az eredmények.
A fetisizmus megelőzése
Megelőzésről nem nagyon beszélhetünk, mert a fetisizmus az elméletek többsége szerint veleszületett. Mindenesetre ha valaki felnőttként azt veszi észre, hogy szexuális együttléteinél egy adott tárgy mindig jelen van, akkor meg kell néznie, hogy tud-e anélkül is létezni.
A fetisizmus szövődményei
Szövődményként párkapcsolati problémák jelentkezhetnek, illetve az érintettek társaságban gátlásosak lehetnek amiatt, mert furcsának találják magukat. Gondot okozhat az is, hogy a fetisiszta már pubertáskorban észleli másságát, ez a "titkolt különbség" pedig komoly szorongások kialakulásához vezethet.
A diagnosztikai kritériumok szerint általában az számít betegségnek, ami gátolja az érintetteket abban, hogy szeressenek vagy dolgozzanak. Tehát a fetisizmus is csak ez esetben nevezhető betegségnek. Viszont a köznyelv nem csak azt nevezik fetisizmusnak, amit szakszóval annak illetnek: például szeretheti valaki a cipőket, de ha az nem feltétlen szükséges a szexuális izgalom vagy az orgazmus kiváltásához, akkor az érintett hivatalosan nem nevezhető fetisisztának sem. Nem fetisizmus az sem, ha egy pár időnként csak a hagyományos módon elért szexuális izgalmat fokozza ilyen eszközökkel - például úgy, hogy a partner ilyenkor egy meghatározott ruhát visel. Bár a laikusok a fetisizmus kifejezést a szexuális preferencia többféle zavarára is használják, de szakmailag ez sem állja meg a helyét.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Gyimesi Andrea szexuálpszichológusnak, a Magyar Szexuálterápiás és Párterápiás Egyesület szakmai titkárának.