Mi a hipochondria?
A hipochondria olyan szomatoform zavar, amelynél az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, holott szervi baja többnyire nincsen. Az érintett gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. A hipochondria leggyakrabban szorongást okoz.
Tünetek
A hipochondia előfordulása
A hipochondria gyakoriságáról nincsenek pontos adatok, súlyossága is különböző lehet. Azt azért tudjuk, hogy nagyjából egyforma arányban mutatható ki mindkét nemnél.
A hipochondia okai
Az érintettek élettörténetében általában olyan maradandó élmény lelhető fel, amelytől megrendült a biztonságérzetük. Ilyen például az, amikor valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa, osztálytársa. Ez azért okozhat gondot, mert a gyerekek alapélménye a halállal kapcsolatban az, hogy általában az idős emberek halnak meg. Emiatt ha a kicsik azt tapasztalják, hogy a halálbármikor bekövetkezhet, és még egy kisgyerek sem védett vele szemben, az beindíthat olyan félelmeket, amelyek később hipochondriához vezetnek.
Ugyanígy hathat ilyen irányba, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei mindig mindenen aggódnak. Nyilván mindenki félti a gyerekét, ezzel nincs is semmi gond, de a szélsőséges túlféltés biztosan nem tesz jót. Persze nem csupán a gyermekkorban gyökerezhetnek a probléma alapjai, későbbi traumák is okozhatják. Például ha valaki sokat betegeskedik, akár már gyermekkorától, úgy ítélheti meg, hogy a betegség egy veszélyes és kikerülhetetlen velejárója az életnek.
Lehet szerepe az öröklött hajlamnak is, azzal is számolni kell. Sőt a hipochondria kialakulásnak időpontja szempontjából az is számíthat, hogy a hozzátartozónál mikor jelentkezett a betegség. Ehhez az életkorhoz közeledve a személy elkezd egyre jobban aggódni egészségéért. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását.
A hipochonder problémájának fennállását elősegíthet az is, ha az orvos problémákra adott magyarázata nem egyértelmű, vagy a leletek nehezen értelmezhetőek. Ez vezethet ahhoz, hogy az érintett nem fogadja el a kedvező diagnózist sem. Másrészt ha sokat tud a betegségekről, akkor egyre több és több betegség tünetét fedezheti fel magán. Ha azonban keveset tud róla, akkor téves diagnózist állíthat fel. Ha a család kiszolgálja, támogatja a beteg félelmeit mérlegelés nélkül, az is csak a tünetek fenntartását segítheti elő.
A hipochondia tünetei
A köznyelv "képzelt betegségként" tartja számon a hipochondriát, de a helyzet ennél azért bonyolultabb: ez a probléma voltaképpen nagymértékű szorongást jelent az egészségért, több formája is létezhet. Az egyik létező és valójában jelentéktelen tünetek túlértékelése, ezek okának folyamatos keresése, a másik pedig külső - adott esetben tényleg káros - hatások túlértékelése. A hipochonderek szenvedésen és szorongáson mennek keresztül, miközben pontosan tudják magukról, hogy ők hipochonderek.
Fő tünetük mindig az, hogy félreértelmezett fizikai jelek miatt súlyos betegségektől félnek, illetve azt gondolják, súlyosan betegek. Ez a félelem megmarad akkor is, ha szakorvosok kivizsgálják, megnyugtatják őket. Vélt betegségükkel annyira intenzíven foglalkoznak, hogy az komoly szociális problémákat, munkahelyi gondokat is előidéz. Súlyosabb esetekben a beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A jelenség gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával.
A hipochondia diagnózisa
A diagnózist a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM) alapján állítják fel a szakemberek. Ennek alapján akkor beszélhetünk hipochondriáról, ha a probléma legalább 6 hónapig fennáll, és igazak rá az alábbi állítások:
- Az érintett súlyos betegségtől fél, illetve azt hiszi, súlyos betegséggel küzd. Mindennek az alapját az adja, hogy félreértelmezi a magán észlelt fizikális jelenségeket.
- A problémával a megfelelő orvosi vizsgálat és a megnyugtató eredményt követően is foglalkozik.
- A bajjal való állandó foglalkozás klinikailag jelentős szenvedést, szociális vagy munkahelyi gondokat okoz.
- A probléma okozta szorongás nem magyarázható jobban általános vagy szeparációs szorongással, kényszerrel, pánikkal vagy depresszióval.
- Annak a hite, mely szerint az érintettnek baja van, nem téveszmés mértékű, nem éri el azt a szintet, amely a paranoid pszichotikus zavarnál jelentkezik.
A szakembereknek a hipochondriát más betegségektől is kell különíteniük. Ez azért fontos, mert ez a jelenség és a kényszeresség nem egy és ugyanazon a betegség. Például a sokak által ismert kézmosási kényszernél nem a hipochonder baktériumoktól való félelme jelenik meg, hanem annak a rituálénak fontossága, amely megnyugvást jelent a kényszerbeteg számára. Lényeges, hogy a hipochondriát elkülönítsék a betegségfóbiától is, ami azt jelenti, hogy valaki egy konkrét, meghatározott betegségtől retteg.
A hipochondia kezelése
A probléma pszichoterápiával és viselkedésterápiával többnyire kezelhető, bár hosszadalmas és sok esetben a beteg hajlamos a visszaesésre is. Esetükben érdemes az élet-halál természetes körforgásával foglalkozni. Olykor gyógyszeres terápia is szükséges a szorongás csökkentésére. A családtagok, barátok, a beteg esetleges párja is sokat segíthet a felismerésben, feldolgozásban, illetve az ő élményeik feldolgozása is fontos, hiszen általában számukra is megterhelő szerettük problémája. A beteg sokszor érezheti úgy, hogy hozzátartozói elárulják, amikor nem látják panaszait, szenvedését pedig nem tartják olyan jelentősnek, mint ő maga.
A hipochondia gyógyulási esélyei
A hipochonderek a pszichoterápiára lassan és nehezen reagálnak, de a helyzet korántsem reménytelen.
A hipochondia megelőzése
A szülők felvilágosító tevékenysége nagyon fontos. Ha például valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa vagy osztálytársa, akkor erről a szülőknek beszélniük kell, fel kell oldaniuk az abból adódó ellentétet, hogy a gyerekek alapélménye szerint általában az idős emberek halnak meg.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Tóth-Ádám Kinga pszichológusnak.