Mi az Isiász-szindróma?
Az ülőideg, a nervus ischiadicus (iszkiadikus) szervezetünk leghosszabb idege. A medencéből a csípő-fartájon át fut le a combokban. A térdhajlatban két ágra oszlik (nervus peroneus és nervus tibialis). Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok, alszárak és lábak érző beidegződéséről.
Tünetek
Működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig. Az isiász nem önálló betegség, hanem számos egyéb betegség következménye. Az isiászos fájdalom többnyire spontán is oldódik, kb. hat hét alatt. Ez idő alatt az orvos feladata gondoskodni a fájdalomcsillapításról, az idegműködés mielőbbi rendeződéséről és a bénulás megelőzéséről. Bizonyos esetekben csak műtéttel lehet biztosítani az ideg túlélését.
Az Isiász-szindróma előfordulása
Bármely életkorban előfordulhat, hiszen az ideg összenyomódását előidéző betegségek is bármely életkorban bekövetkezhetnek. Gyakoriságáról pontos számadatok nem állnak rendelkezésünkre az enyhe formák gyakoriságának ismeretlensége miatt.
Az Isiász-szindróma okai
Az isiász legjellemzőbb oka a gerincből kilépő nervus ischiadicus (ülőideg) nevű idegrostok összenyomódása, melyet leggyakrabban a csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongok sérve vált ki. A gerinc hajlékonyságáért, rugalmasságáért nagyfokban felelősek a csigolyatestek közötti üregeket kipárnázó porckorongok (discus, ejtsd: diszkusz), melyek hatékonyan védik a gerincet, pl. a rázkódástól. Ezek két fő részből állnak. Kívülről erős, körkörösen futó kötőszöveti rostok (anulus fibrosus) veszik körül, "tokba zárva " a porckorong belsejének kocsonyás anyagát (nucleus pulposus, ejtsd: nukleusz pulpózusz). Az élet során elszenvedett apró sérülések következtében az anulus fibrosus elszakadhat, és a nucleus pulposus kitüremkedik a sérülés helyén, összenyomva ezzel az idegfonat valamely gyökét.
A porckorongsérv (discus hernia) mellett egyéb okok is kiválthatják az ülőidegfonat összenyomódását.
Az isiász hátterében állhat az ágyéki (lumbális) gerinccsatorna-szűkülete, vagy a csigolyák közötti ízületek kopásos betegsége. A porckorongok betegségének következményeként az egyik csigolyatest a másikon elcsúszhat, és így nyomást gyakorolhat mind a gerincvelőre, mind a kilépő ideggyökökre. Az esetek 95%-ában jóindulatú derékfájásról van szó és csak ritkán mutatható ki súlyos baleset vagy betegség a háttérben (pl. gerincsérv, jó és rosszindulatú daganat, ülőideg-daganat, vagy egyéb rosszindulatú daganatok áttétei stb.). Ha ennek a gyanúja felmerül az orvos minden eszközt bevet, hogy tisztázza a pontos diagnózist.
Az isiász-szindróma (ülőideg-zsába) tünetei
Legfontosabb tünet a deréktáji fájdalom, mely általában valamelyik alsó végtagirányába sugárzik ki, és ütögetéssel kiváltható.
A fájdalom, érzéskiesés és mozgászavarok az ideg lefutása mentén bárhol előfordulhatnak.
Különösen gyakoriak
- a derék és a térd között;
- a far közepétől a vádli külső felszínén a 4. és 5. lábujj között véget érve ("tábornokisáv-lefutás");
- a far belsejétől a belboka irányába futva, a belső talpfelszínen véget érve.
Lasegue-tünet (ejtsd: laszeg): A hanyattfekvő beteg nyújtott lábát megemelve az érintett oldalon a mozgás félúton elakad, míg az ellenoldalon a nyújtott alsó végtag teljes egészében felhajlítható. Ha az ellenoldalon is van mozgáskorlát, keresztezetten pozitív Lasegue-tünetről beszélünk.
A fájdalom sokféle lehet. Egészen enyhe rossz érzéstől az égő fájdalmon át egészen a kínzó gyötrelemig fokozódhat.
A fájdalom olykor lassan kezdődik, és idővel fokozódik.
Máskor a lövésszerűen jelentkező, hirtelen fájdalom ("Hexenschuss") az első jel. Rendszerint csak az egyik alsó végtag érintett. Az isiász, mint minden gyöki fájdalom, koponyaűri nyomás fokozódásakor (pl. köhögés, tüsszentés, erőlködés) hirtelen erősödik. A fájdalmon kívül előfordul zsibbadás, reflexkiesés, izomgyengeség az ideg lefutása mellett, tűszúrások érzése (főként a lábon, lábujjakon), valamint vizelet- és széklet-visszatartási képtelenség (inkontinencia).
Néhány esetben tartós idegkárosodás, érzéskiesés, részleges bénulás maradhat vissza, de ez nem jellemző. A széklet- és vizelet-visszatartási képtelenség a gerincvelő csúcsából lófarokszerűen távozó idegszálak (cauda equina - kauda ekvina) károsodására utalhat, melynél a tünetek lovaglónadrág-szerű elhelyezkedést mutatnak. Ez az állapot súlyos, azonnali orvosi ellátást igényel.
Az Isiász-szindróma diagnózisa
A beteg megtekintésekor feltűnő, hogy a sérült oldalát tehermentesítve áll ("antalgiás testtartás").
Fizikális vizsgálat
során a gerinc érintett része ütögetésre érzékeny, mozgásai beszűkültek és fájdalmasak. Kiváltható a Lasegue-tünet. Reflexkalapáccsal az érzés- és reflexkiesések pontosan megfigyelhetők. A fájdalmas mozgás ellen védekező hosszú hátizom jól kitapintható (defense, ejtsd: defanz).
Radiológiai vizsgálatok:
Natív röntgen: kétirányú ágyéki gerinc-, betekintő sacrum-felvétel, illetve összehasonlító csípőízületi felvétel elvégzése sokszor elkülönítő diagnosztikai szempontból is szükséges.
Az Isiász-szindróma kezelése
Gyógyszeres kezelés: fájdalomcsillapítás (nemszteroid gyulladáscsökkentők - pl. diclofenac, indomethacinum, ibuprofen stb.), izomlazítók (a fájdalmat sokszor fokozó kóros izom-összehúzódás oldása révén fejti ki fájdalomcsillapító hatását). A gyógyszereket szájon át, infúzióban, a fájdalom helyére adott lokális, illetve izomba adott injekcióval, valamint bőrön keresztül felszívódó tapasz formájában juttathatjuk a szervezetbe. Fizikoterápia - nem annyira az akut, mint a krónikus fájdalom kezelésében lehet létjogosultsága.
Gerinctorna - ez szintén krónikus esetben, illetve a panaszok megelőzésében játszik szerepet. Hosszú távon a legfontosabb szereppel bír!
Műtéti kezelés az alábbi esetekben jön szóba: bénulásos tünetek, vizelési és székelési zavar, nem vagy alig befolyásolható fájdalom, 2-3 hónap alatt a megfelelő kezelésre sem javuló tünetek, melyek hátterében csak műtéttel megoldható alapbetegség (pl. idegdaganat) vagy CT/MRI-vel igazolt porckorongsérv áll.
Az Isiász-szindróma gyógyulási esélyei
Amennyiben az isiász hátterében nem áll rosszindulatú folyamat, az esetek döntő többsége nyomtalanul gyógyul. Ha nem discus hernia az okozója, a betegség prognózisa az alapbetegség függvénye.
Az Isiász-szindróma megelőzése
Az isiász-szindróma nem mindig előzhető meg, de bizonyos életmódbeli szabályok betartásával jelentősen csökkenthetjük a veszélyét.
Rendszeres testmozgás, melynek ez esetben a legfőbb célja a gerincet támasztó hosszú hátizmok megerősítése, a porckorongok tehermentesítése. Különösen hasznosak azok a mozgásformák, amelyeknél nem kell tartanunk a saját testsúlyunkat (úszás, kerékpározás, lovaglás). Akinek már volt isiász-szindrómája, annak az úszás, a szobakerékpározás és a különböző testedző gépek (lépcsőző, római pad, forgó korong, stb.) használata javasolható! A helyes ülésmód rendkívül fontos. A jó szék megtámasztja a deréktáji hajlatot ("lumbális lordózis"), nem nyomja a combot és a térdeket. Ha ülés közben zsibbadást tapasztal, a széke biztosan nem egészséges. A helyes testtartás része, hogy ülés közben mindkét talp egyenletesen feküdjön a földön.
Figyeljen a helyes testtartásra. Tanulja meg, hogy a nehéz tárgyakat hogyan kell megemelni, cipelni. Soha ne görbe háttal fogjon neki az emelésnek, hanem egyenes gerinccel, guggolásból. Fontos, hogy mindkét kar egyenletesen legyen leterhelve, mert az aszimmetrikus terhelés a csigolyatestek közötti réseket is egyenetlenné teszi.
Az ágy, amelyben alszik, legyen kemény és egyenletes. A besüppedés a csigolyák közötti réseket különbözőképpen terheli.
Gerinckímélet javasolt: a beteg lehetőleg ne emelgessen, ne hajolgasson, de nem feltétlenül szükséges feküdni folyamatosan a fájdalmas időszakban. Heveny szakban mindenféle fürdőkezelés, masszírozás, nyomkodás szigorúan tilos. A beteg a lehető legkeményebb helyen (akár a padlón) feküdjön, mert így a gerinc megnyúlik, a befogott ideg könnyen felszabadul.
Bénulás, széklet- vagy vizelet-inkontinencia esetén sürgős kórházi ellátásra van szükség. Különösen idős nőknél az isiász leggyakoribb oka a csontritkulás miatt bekövetkező csigolya-összeroppanás (kompressziós törés). Ennek megelőzése a női változókor gondozásával kezdődik. Nőknél célszerű gondozásra jelentkezni 45-50 éves korban.