Tumoros megbetegedések : Tüdőrák
A szervezetben a sejtek, szövetek rendellenes növekedése, burjánzása növedékek, tumorok képződéséhez vezethet. Tumor, illetve daganat sokféle lehet, valamennyi szervünket megbetegítheti. Két alapvető formáját szokták elkülöníteni: a jóindulatú és a rosszindulatú daganatokat. A sejtek megváltozását kiválthatják bizonyos vegyi anyagok, vírusfertőzések, mechanikai behatások, radioaktív vagy erős ultraibolya sugárzás, valamint örökletes genetikai hibák is hajlamosíthatnak. A környezeti tényezők közül ki kell emelni a dohányzást, amely minden rákfajta kialakulásának valószínűségét növeli. A túlzott alkoholfogyasztás is kedvez a ráknak. A rák kialakulásának valószínűsége az életkorral nő, bár vannak kifejezetten fiatalkori rákok is.
Tüdőrák tünetei és kezelése
Mi a tüdőrák?
A tüdőrák (hörgőrák) alatt a tüdő hámeredetű, rosszindulatú daganatát értik, mert szinte mindig a légzőrendszer hámszöveteiből ered. A férfiak rákos halálozásában az első, a nőknél a második helyet foglalja el.
Tünetek
A tüdőrák előfordulása
Ma már vitathatatlan az összefüggés a megbetegedés előfordulási gyakorisága, a dohányzással töltött évek, a naponta elszívott cigaretták száma, valamint a cigaretta kátrány- és nikotintartalma között.
A férfiak tüdőrákjának legalább 85%-át, a nők tüdőrákjának legkevesebb 75%-át okozza a cigaretta. Magyarországon ez az arány még nagyobbnak tűnik, a tüdőrákosok 90-95%-a aktív dohányos, vagy korábban dohányzott. Nemdohányosok között a tüdőrák rendkívül ritka, illetve ezen esetekben gyakran más szerv rákjának tüdőáttétjét tartják tüdőráknak, mivel az elsődleges daganatot még nem derítették föl.
Magyarországon évente mintegy 6000 új megbetegedést tartanak nyilván.
A hörgőrákos esetek számának sajnos még mindig tartó növekedése egyértelműen a dohányzással függ össze.
A tüdőrák okai
A betegség kialakulása rendszerint a tüdőbe jutó szennyezett levegővel bekerült káros, rákkeltő anyagoknak köszönhető, mely leggyakrabban sajnos a közönséges dohányfüst.
A tüdő hörgőrendszere egy egyre több és kisebb keresztmetszetű ágra bomló csőrendszer, mely végül a mintegy 300 millió léghólyagocskában (alveolus) végződik. A tüdő hámját a benne lévő mirigyek által termelt váladék nedvesen és tisztán tartja, a nyálkahártya csillószőrei pedig a légutak bejárata felé tessékelik a szennyeződés szemcséit.
A belégzett káros anyagok először ezt az öntisztító rendszert, a csillós hámot veszélyeztetik, majd pusztítják el. Az állandó szennyezés a nyáktermelő sejteket fokozott működésre készteti, aminek következtében légcsőhurut alakul ki. A sérült csillós hám és a fokozott nyáktermelés miatt a tüdő, köhögéssel igyekszik megoldani a légzőfelszín tisztán tartását. Ha a tüdő tisztítómechanizmusai nem tudnak megfelelően működni, a hámra tapadt káros anyagok idővel bejuthatnak a nyálkahártyasejtek magjához, s ott megváltoztathatják az azokban lévő örökítő anyag szerkezetét. A nyálkahártya-sejtek hét naponként reprodukálódnak, így a rosszindulatúan elfajult sejtek igencsak gyors szaporodásnak indulhatnak.
A légszennyezés tüdőrákot okozó hatása nem bizonyítható egyértelműen. Az elsőszámú főbűnös nyilvánvalóan a dohányzás és a dohányfüsttel a tüdőbe jutó rákkeltő anyagok. Bizonyos ásványok, vegyszerek tartós belégzése szintén okozhatja a betegséget, de messze nem olyan gyakorisággal, mint a dohányzás. A vegyi anyagokkal összefüggésben kialakuló tüdőrák rendszerint foglalkozási ártalom nyomán jelentkezik.
A tüdőrák szempontjából veszélyes, belélegezhető anyagok például az azbeszt -, amely egyébként a nem dohányzóknál gyakrabban okoz mellhártyadaganatot, mint tüdőrákot -, a nikkel, a króm, a széngáz, a mustárgáz, az arzén, a vinil-klorid. A radon gáz is bizonyítottan rákkeltő hatású, ezzel az uránfeldolgozásban dolgozók kerülhetnek kapcsolatba.
Természetesen genetikai tényezők is szerepet játszanak, amelyek hajlamosíthatnak a rákra.
A tüdőrákok hozzávetőlegesen két nagy csoportba sorolhatók: a kissejtes és nem kissejtes tüdőrákok csoportjába.
- A kissejtes tüdőrákokat mikroszkóposan megfigyelhető szövettani képük alapján nevezik így. Ide tartozik a tüdőrákok mintegy ötöde.
- A nem kissejtes csoport tovább osztható:
- A laphámrák jellegzetesen a nagyhörgők rákja, főként a férfiaknál fordul elő. Lassan, inkább helyben növekvő daganatot képez, így általában műtéti úton eltávolítható.
- A mirigyrák a nyáktermelő mirigyekből alakul ki, egyes típusai a tüdő alveolusaiból is eredhetnek. Elsősorban a kishörgőkben és a tüdőszövetben keletkezik. Ez a leggyakrabban és inkább nőknél előforduló tüdőrák-fajta. Az, hogy a tumor helyben növekszik csupán, vagy áttétet is képez, az immunrendszer állapotán kívül sok más tényezőtől is függ. Kifejlődése a dohányzással nem mutat olyan szoros kapcsolatot.
- A nagysejtes rák az esetek 6-7 százalékában beazonosítható, a kis hörgőkben keletkező fajta. Szövettanilag nagy, világos sejtek jellemzik.
A tüdőrák diagnózisa
| <td align="center"><kep file="0293_tudorak_1.jpg" dir="/services/denc/images" alt="egészséges tüdő"></kep> | <td align="center"><kep file="0293_tudorak_2.jpg" dir="/services/denc/images" alt="tüdőrák"></kep> |
A tüdőpanaszokkal orvoshoz forduló vagy tüdőszűrésen kiszűrt betegnek először néhány kötelező kérdést tesznek fel a dohányzási szokásokat illetően, majd további kérdésekkel a szervezet fizikai teljesítő-képességére, a tüdő kapacitására vonatkozó információkat szeretne megtudni a vizsgáló orvos.
Majd átnézeti és oldalirányú tüdőröntgenfelvétel készül, mely nagyon jól értékelhető. Ezt egészíti ki a CT, aminek segítségével a daganat pontos helye és a környező szövetekkel való kapcsolata, a mellüregi nyirokcsomók érintettsége is meghatározható.
Kötelezően elvégzendő vizsgálat a hörgőtükrözés (bronchoscopia). Ennek során egy 6-8 mm átmérőjű eszközt juttatnak be a tüdőbe, hogy az elváltozás pontos helyét is megismerjék, továbbá, hogy mindjárt szövetmintát is vegyenek belőle. A vizsgálat alapján eldönthető, hogy a beteg operálandó-e vagy sem, és milyen kiterjedésű területet érint majd a műtét. A tűbiopsziás szövetmintavételt, a mintavétel helyét CT vagy mágneses rezonancia (MR) vizsgálat mellett lehet követni.
A légzésfunkció vizsgálata a beteg teherbíró-képességét jellemző kiegészítő mérés. Az izotóp-vizsgálat célja az esetleges távoli áttétek kizárása, és meghatározzák, hogy a tüdőlebenyeknek mennyire tudnak részt venni a légcserében.
Az ultrahangos vizsgálattal az esetleges áttétképződést vizsgálják. A tüdőrák viszonylag gyakran ad agyi áttétet, kivizsgálásához agyi CT vagy MR vizsgálatra kerül sor.
A PET-vizsgálat (pozitron emissziós tomográfia) szintén ígéretes módszer a diagnosztikában.
A diagnózis ma már korántsem egyenlő a halálos ítélettel. Mivel a kezelés megválasztása a tüdőrák típusának és súlyosságának ismeretében történik, ennek meghatározása is a diagnózis része.
A betegség súlyossága szerint minden tüdőrákot hat stádiumba, illetve klinikai, sebészi és kórszövettani stádiumba sorolnak. A hatból az első három stádium biztosan műthető, a negyedikben csak az esetek egy részében lehetséges a műtéti kezelés. Az ötödik és hatodik stádiumban csak a nem sebészi kezelésnek van helye.
A tüdőrák kezelése
A kissejtes tüdőrák kezelése
Viselkedése és kezelése szempontjából ez a tüdőrákfajta önálló betegségnek tekinthető. Rendszerint gyorsan szóródik, felfedezése idején az esetek túlnyomó részében már áttétet adott, ezért sebészi kezelésre alkalmatlan. Mivel ez a legnehezebben kezelhető típusú tüdőtumor, keveseket sikerül meggyógyítani. A gyógyszeres daganat-terápiára (kemoterápiára) azonban jól reagál; a tumor mérete jelentősen csökken. Ezért általában a gyógyszeres kezelés mellett döntenek, amely sugárkezeléssel, esetleg műtéttel egészül ki. E típus azonban hajlamos a kiújulásra, emiatt az ötéves túlélés sajnos alacsony.
Viselkedése és kezelése szempontjából ez a tüdőrákfajta önálló betegségnek tekinthető. Rendszerint gyorsan szóródik, felfedezése idején az esetek túlnyomó részében már áttétet adott, ezért sebészi kezelésre alkalmatlan. Mivel ez a legnehezebben kezelhető típusú tüdőtumor, keveseket sikerül meggyógyítani. A gyógyszeres daganat-terápiára (kemoterápiára) azonban jól reagál; a tumor mérete jelentősen csökken. Ezért általában a gyógyszeres kezelés mellett döntenek, amely sugárkezeléssel, esetleg műtéttel egészül ki. E típus azonban hajlamos a kiújulásra, emiatt az ötéves túlélés sajnos alacsony.
A nem kissejtes tüdőrák típusainál a legeredményesebb és az első helyen említendő a sebészi kezelés, amely nem a csoporton belüli szövettani típustól, hanem a daganat stádiumától függ. A gyógyszeres kezelés és a sugárkezelés ebben a csoportban csak másodlagos jelentőségű. Bizonyos esetekben a beteg általános állapota, kora és társbetegségei nem teszik lehetővé a műtétet. Ilyen körülmények a tüdőben és mellhártyán észlelt daganatszóródás, a daganat más mellkasi szervekkel meglévő kapcsolódósa, távoli nyirokcsomók vagy más szervek áttétje, daganatoldali gége- vagy rekeszbénulás. Egyetlen agyi-, mellékvese-, azonos oldali vagy ellenoldali tüdő-, májáttét ma már nem jelenti a műtét teljes elvetését.
A műtét kevés kivételtől eltekintve azt jelenti, hogy csonkolják az érintett tüdőlebenyt, két lebenyt vagy eltávolítják a fél tüdőt. A kivett, beteg tüdőrész szövettani vizsgálatának eredménye befolyásolja a beteg további kezelését.
A műtét után általában a sugárterápiát választják, ha a nyirokcsomók és a környező szövetek is érintettek voltak, ha a tumor olyan nagy volt, hogy nem lehetett teljese egészében eltávolítani, illetve ha távoli áttétek is keletkeztek. Szükség esetén kemoterápiával kombinálják.
Az utókezelés célja a kezelés mellékhatásainak megszüntetése, valamint az esetleges kiújulások (recidíva) felfedezése és kezelése. Alapos testi kivizsgálás, vérvétel és -vizsgálat, mellkasröntgen, olykor bronchoskópia tartozik a kontrollhoz, mely tüdőrák esetében meglehetősen gyakori, az első két évben három hónaponként esedékes.
A nem kissejtes, előrehaladott stádiumban lévő tüdőrákok egy részénél, így a hámeredetűeknél, olyan esetben, amikor a daganat valamilyen oknál fogva nem műthető, és a kemoterápiás kezelés sem járt sikerrel, gyógyszeres kezelésre is van mód.
A daganatsejtek elszabadult mértékű szaporodásáért egy egész sor, láncreakció szerűen egymásba kapcsolódó, sejten belüli kémiai reakció felelős, melynek egyes láncszemei egyre inkább tisztázottak. Egyik fontos láncszeme egy enzim, a tirozin-kináz, mely sok tumorféle sejtszaporodásában szerepet játszik. Gátlásával számos esetben lassítható vagy feltartóztatható a daganatos sejtek szaporodása. A hámeredetű rákok esetében a sejtosztódást serkentő hormonszerű növekedési faktorok sejtfelszíni receptormolekulákhoz kötődnek, melyeket angol nevükből HER1-nek vagy EGFR-nek (Human Epidermal Growth Factor Receptor Type 1/Epidermal Growth Factor Receptor (HER1/EGFR) neveznek. Ez a kötődés elindítja azt a lépéssort, melynek kapcsán a tirozin-kináz is aktív lesz, és beindítja a sejtosztódást. Számos kutatás célozza tirozin-kináz gátló hatóanyagok fellelését. Az egyik ilyen, az erlotinib, ami kifejezetten az említett receptor által beindított tirozin-kináz aktivitást gátolja.
A hatóanyag azon betegeknél segít, akiknél kimutatható, hogy ez a receptorműködés fontos tényezője a daganat növekedésének. A gyógyszer leggyakoribb mellékhatásai a bőrkiütés és hasmenés. Étkezés előtt 1-2 órával tabletta formájában kell bevenni.
A műtét kevés kivételtől eltekintve azt jelenti, hogy csonkolják az érintett tüdőlebenyt, két lebenyt vagy eltávolítják a fél tüdőt. A kivett, beteg tüdőrész szövettani vizsgálatának eredménye befolyásolja a beteg további kezelését.
A műtét után általában a sugárterápiát választják, ha a nyirokcsomók és a környező szövetek is érintettek voltak, ha a tumor olyan nagy volt, hogy nem lehetett teljese egészében eltávolítani, illetve ha távoli áttétek is keletkeztek. Szükség esetén kemoterápiával kombinálják.
Az utókezelés célja a kezelés mellékhatásainak megszüntetése, valamint az esetleges kiújulások (recidíva) felfedezése és kezelése. Alapos testi kivizsgálás, vérvétel és -vizsgálat, mellkasröntgen, olykor bronchoskópia tartozik a kontrollhoz, mely tüdőrák esetében meglehetősen gyakori, az első két évben három hónaponként esedékes.
A nem kissejtes, előrehaladott stádiumban lévő tüdőrákok egy részénél, így a hámeredetűeknél, olyan esetben, amikor a daganat valamilyen oknál fogva nem műthető, és a kemoterápiás kezelés sem járt sikerrel, gyógyszeres kezelésre is van mód.
A daganatsejtek elszabadult mértékű szaporodásáért egy egész sor, láncreakció szerűen egymásba kapcsolódó, sejten belüli kémiai reakció felelős, melynek egyes láncszemei egyre inkább tisztázottak. Egyik fontos láncszeme egy enzim, a tirozin-kináz, mely sok tumorféle sejtszaporodásában szerepet játszik. Gátlásával számos esetben lassítható vagy feltartóztatható a daganatos sejtek szaporodása. A hámeredetű rákok esetében a sejtosztódást serkentő hormonszerű növekedési faktorok sejtfelszíni receptormolekulákhoz kötődnek, melyeket angol nevükből HER1-nek vagy EGFR-nek (Human Epidermal Growth Factor Receptor Type 1/Epidermal Growth Factor Receptor (HER1/EGFR) neveznek. Ez a kötődés elindítja azt a lépéssort, melynek kapcsán a tirozin-kináz is aktív lesz, és beindítja a sejtosztódást. Számos kutatás célozza tirozin-kináz gátló hatóanyagok fellelését. Az egyik ilyen, az erlotinib, ami kifejezetten az említett receptor által beindított tirozin-kináz aktivitást gátolja.
A hatóanyag azon betegeknél segít, akiknél kimutatható, hogy ez a receptorműködés fontos tényezője a daganat növekedésének. A gyógyszer leggyakoribb mellékhatásai a bőrkiütés és hasmenés. Étkezés előtt 1-2 órával tabletta formájában kell bevenni.
A tüdőrák megelőzése
Miután a tüdőrákok túlnyomó többségét bizonyíthatóan a dohányzás okozza, hangsúlyozni kell, hogy lényegében e rákfajta előzhető meg a legbiztosabban. A legjobb nem elkezdeni dohányozni, s ha mégis így alakult volna, minél hamarabb le kell szokni róla. A soha nem dohányzókkal összehasonlítva még azok is kétszeresen veszélyeztetettek, akik már legalább 15 éve abbahagyták a dohányzást.
A passzív dohányzás veszélyeit nehéz pontosan felmérni, de egyes adatok azt mutatják, hogy nem sokban marad el az aktív dohányzás káros hatása mögött, pusztán valószínűbb, hogy az, aki maga nem dohányzik, valamivel kevesebb időt tölt füstös közegben.
A megelőzés fontos eszköze a rendszeres szűrés. Amennyiben a betegség a röntgenfelvételen az ún. középárnyék vagy a szív mögött kezdődik, nehezebb kiszűrni. Sok esetben a hörgőben kezdődő daganat nem mutat felismerhető árnyékot, míg egy bizonyos méretet el nem ér. E felismerési nehézségek valamint a tüdődaganat gyors terjedése indokolja - különösen az életkor növekedésével - a gyakorinak számító, évenkénti szűrővizsgálaton való részvételt.
A cigarettapapír égésekor rengeteg rákkeltő anyag keletkezik, a "light" cigarettáknál éppúgy, mint a hagyományosnál.
A pipa és a szivar kisebb tüdőrák-veszéllyel jár, de a szájüreg, a nyelőcső, a gége rákjainak kialakulását is okozhatják.
Passzív dohányzáskor a rákkeltő anyagok kisebb koncentrációjú, de gyakorlatilag állandó jelenléte a dohányzással összemérhető veszélyt jelent.
A hazai tüdőgondozó és rákszűrő hálózat jól kiépített és eredményesen működik, luxus nem élni a lehetőséggel, és főként 50 éves kor után elmulasztani a szűrést. A szűrésen felfedezett, de még teljesen panaszmentes betegek operálhatósága és ezáltal gyógyulási esélyei, sokkal jobbak, mint a tünetek nyomán felfedezett betegségek esetében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Melegfront
Maximum:
+7 °C
Minimum:
-1 °C
Jellemzően erősen felhős idő várható kevés napsütéssel, de főként a délnyugati, déli tájakon szakadozottabb, vékonyabb lehet felhőzet, arrafelé több napsütésre számíthatunk. Északkeleten néhol gyenge vegyes csapadék előfordulhat. A déli szelet az ország délnyugati kétharmadán többfelé kísérik élénk, néhol erős lökések. A csúcshőmérséklet az északkeleti harmadban -1 és +4, másutt 5 és 12 fok között valószínű. Késő estére -4 és +7 fok közé hűl le a levegő. Napközben egy melegfront súrolja az ország északi területeit, ami sokaknál válthat ki kellemetlenséget.
