Az ízületi bántalmak a fejlett országok felnőtt lakosságának egyharmadát sújtják, és ez az arány sajnos folyamatosan nő. A kopásból adódó vagy gyulladás következtében kialakuló fájdalmas elváltozások meggyógyítására egyelőre kevés remény van, ezért mindinkább előtérbe kerül a megelőzés és az állapot romlásának megállítása, valamint a panaszok enyhítése. Ez utóbbi célt a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek mellett az intenzív és rendszeres mozgás szolgálja a legjobban - méghozzá mellékhatások nélkül.
A pihentetés ördögi köre
A különféle ízületi bántalmakra nagyon sokáig a pihenés, sőt a csaknem mozdulatlan fekvés volt az egyik elterjedt kezelési eljárás. Hátterében az a feltételezés állt, hogy az ízületeknek idő kell a gyógyuláshoz, ha nem "dolgoznak", azaz mozdulatlanok, képesek regenerálódni. Ez a nézet napjainkra teljes egészében elavult, a mai álláspont szerint a legrosszabb, amit tehetünk, ha mindenáron kíméljük az adott testrészt. Ha a térdünket a fájdalom miatt kíméljük, még kevesebb "kenőanyag" termelődik az amúgy is kiszáradástól fenyegetett ízületi szövetekben. Ráadásul sorvadnak, de semmiképpen sem erősödnek az ízületek környékén levő izmok, márpedig csak ezek tehermentesíthetnék az elhasználódás miatt fájdalmas ízületeket.
Az Egyesült Államokban az utóbbi időben kiterjedt vizsgálatokat végeztek az ízületi bántalmak és a mozgás összefüggéseiről. Az amerikai egészségügyi rendszerre ugyanis mind nagyobb terheket ró a hetvenmillió ízületi beteg gyógyítása.
A jelek szerint a világ legfejlettebb és legnagyobb büdzsével dolgozó egészségügyi rendszere sem ígér jelenleg gyógyulást a betegeknek. A tudomány mai állása szerint az ízületi bántalmak enyhíthetők, részben megelőzhetők, de ha már kialakultak, legfeljebb a panaszmentességet lehet megcélozni. A mozgás viszont rendkívül hatásos eszköz. Persze csak akkor, ha rá tudják venni a betegeket kényelmességük leküzdésére és mozgással szembeni előítéleteik felszámolására.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Súlyos térdízületi bántalmakban szenvedőkkel végeztek összehasonlító vizsgálatokat, és ennek során kiderült, hogy napi egy óra erőteljes gyaloglás egy hét elteltével a panaszok enyhülését hozta. Persze ehhez el kellett viselni az első napokban még fokozódó fájdalmat, ami az orvosok szerint az indokolatlan kímélet és természetesen az ízületek rossz állapotának együttes következménye. Később azonban a betegek fizikai és pszichés állapota is lényegesen javult.
Az elhízás az ízületek gyilkosa
Az elhízás nemcsak nagy közegészségügyi probléma, köze van az ízületi betegségek megszaporodásához is. A túlsúlyos emberek vázrendszere 20-50 kg többletterhet hordoz, nem csoda tehát, ha korukhoz képest sokkal hamarabb bekövetkeznek a kopásos elváltozások. A két probléma ráadásul ördögi körként erősíti egymást: az ízületi bántalmak miatt még kevesebbet mozog a beteg, ami további súlynövekedést és a panaszok fokozódását okozza.
Könnyen belátható, hogy a mozgás, ami egyszerre enyhíti mind a két problémát, a terápia alapvető eszköze lehet - amennyiben ezt a páciensek is elfogadják. E pillanatban pont a mozgástól való tartózkodás látszik a legnagyobb problémának. A tapasztalatok szerint ugyanis többnyire azok fordítanak időt, energiát és pénzt a mozgásra, akik amúgy is jó testi kondícióban vannak, és ezt szeretnék megőrizni. A betegek, esetünkben az ízületi panaszokkal élők, inkább az orvosokban, gyógyszerekben hisznek, a mozgástól ódzkodnak. Pedig a mozgás a leghatásosabb fájdalomcsillapító és egyben mellékhatások nélküli, tartós súlycsökkentő.
Az ízületi bántalmaktól szenvedőknek lényegében minden mozgásfajta ajánlott, természetesen az általános egészségi állapotot, mindenek előtt a szív és keringési rendszer terhelhetőségét figyelembe véve. Az ízületek merevségét, érzékenységét és egyben a szervezet általános kondícióját is jótékonyan befolyásolja a tempós gyaloglás. Ebből naponta legalább harminc perc ajánlott - a hét öt napján. Az úszás elsősorban a csípő- és térdízületeseknek előnyös, mivel nem jelent túlságosan nagy terhelést a megkopott testrészeken. Úszni azonban sokkal többet kell ugyanakkora hatás eléréséhez, és aki fogyni is akar, annak feltehetően még más testedzésre is szüksége lesz. A kerékpározást hasonlóképen ajánlják ízületeseknek is, de ennél a mozgásformánál különösen fontos a fokozatosság. A gyaloglás, úszás, kerékpározás az ún. aerob mozgások közé tartozik, amelyek a szívet, a tüdőt is edzik.
Tai-chi és társai
Emellett szükség van az izomzat célzott erősítésére. A térdkopásban szenvedők számára a comb és térd körüli izmok erősítése ajánlott. Ezeket a gyakorlatokat végezhetjük egyszerű súlyokkal vagy speciális gépekkel, de a hagyományos gimnasztika is megfelelő. Az erősítő gyakorlatokhoz azonban mindenképpen kérjük ki gyógytornász vagy szakorvos tanácsát. A nyújtó gyakorlatok az ajánlott mozgásformák harmadik típusát képezik, ezek a hajlékonyság visszanyerését szolgálják, és az ízületesekre gyakran jellemző merev mozgást teszik harmonikusabbá.
Természetesen a merevség és a fájdalom nem enyhül azonnal, sőt számítani kell arra, hogy a gyakorlás kezdetén súlyosbodnak a tünetek. Ki kell tapasztalni, hogy ilyenkor a meleg, vagy a hideg borogatás enyhíti jobban a fájdalmat. Kérjük ki az orvosunk, esetleg gyógytornász tanácsát azzal kapcsolatban, hogy ha bedagadtak az ízületek, akkor miként gyakoroljunk.
Egy ősi kínai mozgásforma, az eredetileg harcművészeti ágként meghonosodott tai-chi újabban az egész világon, Magyarországon is terjed. A legenda szerint egy taoista szerzetes fejlesztette ki a lassú, lágy mégis dinamikus mozgássort miután szemtanúja volt, miként küzd a darumadár egy kígyóval. Mindkét állat ugyanazokat a mozdulatokat használta a támadás és a védekezés során, és érdekes módon ezzel tudták elkerülni az ellenfél halálos csapását.
Ez is érdekelhet
A lágy mozgássor teljesen különbözik a modern világban élők zaklatott szaggatott mozdulataitól, többek között ezzel is magyarázható, hogy a tai-chit lelki és testi egyensúlyzavarok gyógyítására, többek között az ízületi betegek panaszainak enyhítésére is fel lehet használni. A tartós ízületi panaszok egyik következménye ugyanis, hogy a betegnek megváltozik a test érzékelése, egyensúlytalanságok alakulnak ki benne, ami jelentkezhet rossz tartásban, féloldalas mozgásban, a fájdalmas testrész merevségében. A tai-chi gyakorlatok mindenek előtt az egyensúlyt állítják helyre, és a lassú körkörös mozdulatok révén ellazítják a görcsös testrészeket, eközben természetesen erősítik a láb izmait, de jótékony hatással vannak a gerinckörnyéki és csípőtáji izmokra is. A tai-chi az idősebb páciensek állapotát látványosan javítja. Olyan betegeknek, akik általános fizikai állapotuk miatt erőteljesebb sportra nem vállalkoznak, ez a mozgássor bátran ajánlható.
