Testünk 212 csontja stabilitást és hatalmas teherbírást ad szervezetünknek. Ám negyvenedik életévünktől kezdve az addig stabil csonttömegünk csökkenni kezd. Egyeseknél sokkal gyorsabban történik ez. Ilyenkor már a legkisebb terhelésre is törnek a csontok, az oszteoporózisban szenvedők ezzel a bajjal küzdenek.
Most viszont új tudományos eredmények születtek, amelyek sokaknak reményt adhatnak. Sokáig úgy gondolták, hogy a csontok átvitt értelemben is merevek, rugalmatlanok. Azaz nem függenek a külső hatásoktól. Ám a berlini sebész, Julius Wolff és a pfalzi építészmérnök, Karl Culmann majdnem százötven éve komoly felfedezést tett. Mérföldkőnek számított a kutatásban az 1871-es esztendő tehát, amikor felismerték, hogy a csonttömeg a valóságban sokkal alkalmazkodóképesebb, mint azt addig hitték - írja a német Spiegel Online .
Ma már tudjuk, hogy a csontvázunk állandó egyensúlyt tart fenn a csontfelépítő és a csontlebontó sejtek között. Meghatározott érzékelősejtek, oszteociták mérik a csontban, hogy a különböző irányú terhelések során milyen erők lépnek fel. Ha kicsi a terhelés, akkor a test a felesleges ballasztot kidobja, azaz csökkenti a csonttömeget. Nagyobb terhelésnél viszont a felépítő folyamatok dominálnak.
Éppen ezért csontjaink megóvása sokban függ a helyes terheléstől is. Az oszteoporózis megelőzése szempontjából ezért a mozgás a legfontosabb tényező.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
De fel lehet-e tartóztatni a túlzott csontritkulást? Jon Tobias, a Bristoli Egyetem reumatológia professzora úgy véli, hogy a csonttömeg csak a nehézségi gyorsulás négyszerese, azaz 4g gyorsulás fölötti terhelés esetén gyarapodik. (1g = 9,81 m/s2, azaz egy másodperc alatt a Föld gravitációs mezője 9,81 m/s sebességgel gyorsítja a tárgyakat bolygónk felszínén.) A 3g-nél kisebb terhelés viszont a csonttömeg veszteségéhez járul hozzá, 2g alatt pedig súlyossá válik a helyzet. Minél nagyobb erők hatnak, annál erősebb a csontfelépülés – nyilatkozta Georg Duda, aki a Julius Wolff Biomechanikai és Vázizom-regenerációs Intézet munkatársa a berlini Charité Klinikán.
Duda ugyanakkor úgy véli, hogy óvatosan kell bánni a számokkal: egyénileg nagy különbségek lehetnek. Nem az abszolút erők döntenek, hanem inkább a terhelés hirtelen változása. Minél gyorsabb a váltás, annál erősebb a csontfelépülés. Ezt igazolja szerinte az a vizsgálat, amelyet 255 menopauza előtti sportolónőnél végeztek el. Ha a puszta erő számított volna, akkor a súlyemelőnőknél kellett volna a csonttömegnek a legnagyobbnak lennie. Ám ez nem így volt: a röplabdázónők testét rendkívül hirtelen erőhatások érik, ezért nekik voltak a legerősebb csontjaik.
Még nyilvánvalóbb bizonyítékot szolgáltatott a hatékony csontnövelésre egy átlagembereken végzett teszt. Hatvan nőt kértek fel egy kísérletre, akik 25 és 50 év között jártak. 16 héten át naponta rendszeres ugrógyakorlatokat kellett végezniük. Kiderült, hogy a kontrollcsoporthoz képest (akik nem csináltak ilyen gyakorlatot), az ugrótréningezők csontjai gyarapodtak jobban. A csúcsterhelés ilyenkor a 7g-t is elérhette.
Ám ezzel a módszerrel van egy nagy probléma: ha valaki ezt kezdődő oszteoporózissal csinálja, sokat árthat magának és csontjainak. A hirtelen csúcsterhelésnél mikrofraktúrák, apró törések keletkezhetnek, amelyek összekapcsolódhatnak, és végül komolyabb problémákhoz vezethetnek. Így ez ördögi kör is lehetne, hiszen a súlyos csontritkulásban szenvedők végképp nem ugrálhatnak.
Ám van egy másik folyamat is, ami mégiscsak reményt adhat. Időskorban a szenzorsejtek is veszítenek érzékenységükből, így kisebb terhelés is előnyös hatással járhat. Éppen ezért a szakértők a futást és a mérsékeltebb terheléssel járó erősítést ajánlják, mert már az is javíthat a páciensek állapotán. Nem kell tehát ugrálni, a lényeg mozgás - összegezhető a specialisták véleménye.
