Mit jelent az osteopenia?
Az osteopenia csökkent csontsűrűséget jelent, ám ez még nem olyan mértékű, hogy azt csontritkulásnak lehessen nevezni. Számszerűsítve, ha a normális csontdenzitást 1-nek (vagy annál magasabbnak) vesszük, akkor az osteopenia diagnózisához a csontdenzitás -1 és -2,5 között van, míg a csontritkulásnál a pontszám -2,5 vagy kevesebb. Az osteopeniát sok szakember az osteoporozis, vagyis a csontritkulás "előszobájának" tartja, vagyis aki osteopeniás, annak nagyobb esélye van később a csontritkulásra .
Az osteopenia kialakulása egy tulajdonképpen természetes folyamathoz köthető, hiszen minél idősebb valaki, annál "vékonyabbak" a csontjai, mert a csontsejtek gyorsabban kerülnek vissza a véráramba, mint ahogyan az új sejtek képződnek. Így a csontjaink elveszítik az őket alkotó ásványi anyagokat, ezzel tömegüket is, emellett a struktúrájuk is megváltozik. A csontjaink így egyre gyengébbek lesznek, és megnő a csonttörések rizikója is (a törött csontok pedig nehezebben és lassabban gyógyulnak).
A csontjaink nagyjából 30 éves korunkra érik el a denzitásuk csúcspontját (ez jelenti a fentebb jelzett 1-es pontszámot), és minél "sűrűbb" valakinek a csontozata ebben az időszakban, annál kisebb az esélye később az osteopeniára, illetve az osteoporózisra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kiket érint az osteopenia?
Az ostepenia ugyanakkor nemcsak természetes öregedési folyamat miatt alakulhat ki. Előfordulhat például, hogy valakinek egyszerűen alacsonyabb a csontsűrűsége, de ez semmilyen különösebb problémát nem okoz neki. Az osteopenia más betegségekkel vagy éppen kezelésekkel is kapcsolatban állhat, a felszívódási zavarok, az anyagcsere-problémák, az étkezési zavarok, a rendszeresen szedett szteroidok (melyeket például az asztma kezelésének használnak) vagy a kemoterápia is csökkentheti a csontok denzitását.
Az osteopenia (akárcsak az osteoporózis) gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat, de a betegség kialakulásának rizikóját növeli a mozgásszegény életmód, a dohányzás, az alkohol és a szénsavas üdítők nagy mennyiségben való fogyasztása, valamint az, ha az illető családjában több csontritkulásos eset is volt.
A betegségnek nincsenek tünetei, nem jár fájdalommal vagy elváltozásokkal. Meglétét viszonylag egyszerűen, úgynevezett csontdenzitás-vizsgálattal meg lehet állapítani.
A kezelésénél a legfontosabb szempont annak megakadályozása, hogy az osteopenia súlyosbodjon, vagyis hogy csontritkulás alakuljon ki. Ezt elsősorban az életmód megváltoztatásával lehet elérni, a cél a csontállomány újraépítése, megerősítése, például megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitellel, a dohányzásról való leszokással, az alkoholtartalmú italok és a fogyasztásának csökkentésével, illetve a súlyzós, erősítő gyakorlatokkal. Bizonyos esetekben a kezelőorvos gyógyszeres terápiát is javasolhat.
