Mit jelent az osteopenia?
Az osteopenia csökkent csontsűrűséget jelent, ám ez még nem olyan mértékű, hogy azt csontritkulásnak lehessen nevezni. Számszerűsítve, ha a normális csontdenzitást 1-nek (vagy annál magasabbnak) vesszük, akkor az osteopenia diagnózisához a csontdenzitás -1 és -2,5 között van, míg a csontritkulásnál a pontszám -2,5 vagy kevesebb. Az osteopeniát sok szakember az osteoporozis, vagyis a csontritkulás "előszobájának" tartja, vagyis aki osteopeniás, annak nagyobb esélye van később a csontritkulásra .
Az osteopenia kialakulása egy tulajdonképpen természetes folyamathoz köthető, hiszen minél idősebb valaki, annál "vékonyabbak" a csontjai, mert a csontsejtek gyorsabban kerülnek vissza a véráramba, mint ahogyan az új sejtek képződnek. Így a csontjaink elveszítik az őket alkotó ásványi anyagokat, ezzel tömegüket is, emellett a struktúrájuk is megváltozik. A csontjaink így egyre gyengébbek lesznek, és megnő a csonttörések rizikója is (a törött csontok pedig nehezebben és lassabban gyógyulnak).
A csontjaink nagyjából 30 éves korunkra érik el a denzitásuk csúcspontját (ez jelenti a fentebb jelzett 1-es pontszámot), és minél "sűrűbb" valakinek a csontozata ebben az időszakban, annál kisebb az esélye később az osteopeniára, illetve az osteoporózisra.
Kiket érint az osteopenia?
Az ostepenia ugyanakkor nemcsak természetes öregedési folyamat miatt alakulhat ki. Előfordulhat például, hogy valakinek egyszerűen alacsonyabb a csontsűrűsége, de ez semmilyen különösebb problémát nem okoz neki. Az osteopenia más betegségekkel vagy éppen kezelésekkel is kapcsolatban állhat, a felszívódási zavarok, az anyagcsere-problémák, az étkezési zavarok, a rendszeresen szedett szteroidok (melyeket például az asztma kezelésének használnak) vagy a kemoterápia is csökkentheti a csontok denzitását.
Az osteopenia (akárcsak az osteoporózis) gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat, de a betegség kialakulásának rizikóját növeli a mozgásszegény életmód, a dohányzás, az alkohol és a szénsavas üdítők nagy mennyiségben való fogyasztása, valamint az, ha az illető családjában több csontritkulásos eset is volt.
A betegségnek nincsenek tünetei, nem jár fájdalommal vagy elváltozásokkal. Meglétét viszonylag egyszerűen, úgynevezett csontdenzitás-vizsgálattal meg lehet állapítani.
A kezelésénél a legfontosabb szempont annak megakadályozása, hogy az osteopenia súlyosbodjon, vagyis hogy csontritkulás alakuljon ki. Ezt elsősorban az életmód megváltoztatásával lehet elérni, a cél a csontállomány újraépítése, megerősítése, például megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitellel, a dohányzásról való leszokással, az alkoholtartalmú italok és a fogyasztásának csökkentésével, illetve a súlyzós, erősítő gyakorlatokkal. Bizonyos esetekben a kezelőorvos gyógyszeres terápiát is javasolhat.