Négy éve tértem át a vegán életmódra, előtte két évig vegetáriánus voltam. (Hogy pontosan mi a különbség, arról itt lehet olvasni. ) Négy éve tehát arra törekszem, hogy egész életemből, így az étrendemből is kizárjam az állati eredetű termékeket.
Kifejezetten etikai okok miatt döntöttem a veganizmus mellett, ám azt is szem előtt tartottam, hogy az új életmódom még véletlenül se legyen negatív hatással az egészségemre. Kezdetben természetesen féltem egy kicsit. Azt gondoltam ugyanis, hogy a növényi étrend mindenféleképpen együtt jár majd a szigorú tervezéssel és az ételek tápanyag-tartalmának folytonos számolgatásával - én pedig nem igazán vagyok az a mindent precizen megtervező fajta. Végül ahelyett, hogy túlgondoltam volna az egészet, inkább csak belevágtam, megvettem egy csomó vegán szakácskönyvet, és hagytam, hogy beszippantson ez az egészen új, rendkívül változatos gasztronómiai világ. Nincs tehát számolgatás, meg tervezés, egyszerűen csak arra törekszem, hogy minél változatosabban táplálkozzak, és hogy amennyire csak tudom, kerüljem a feldolgozott élelmiszereket és a junk foodokokat. (Természetesen azért én is szeretek bűnözni, és ilyenkor a legnagyobb lelkesedéssel tolok be egy-egy hamburgert.)
A környezetem persze kezdetben aggódott. Megjósolták, hogy fehérje- és/vagy vitaminhiányban fogok rövid időn belül elhalálozni, így a megnyugtatásukra megígértem, hogy évente elmegyek majd laborvizsgálatra, hogy időben észre tudjam venni, ha valami nincs rendben. Valószínűleg nem lövöm le a poént, ha elmondom, a négy év alatt még egyszer sem haltam meg végzetes fehérje- vagy vitaminhiányban, sőt. Mondhatni kicsattanok az egészségtől.
Így hát, amikor szóba került a szerkesztőségben, hogy szenteljük a májust az életmódváltásnak és mindenki tegyen egy olyan vállalást, amivel kicsit közelebb kerülhet az egészséges élethez, én úgy döntöttem, hogy nem változtatok az eddigi életvitelemen. Hiszen valójában eddig is egészségesen táplálkoztam, mellette rendszeresen sportolok is, így nagyon nem tudtam volna mit bevállalni. Helyette inkább azt szerettem volna megmutatni, hogy mennyire változatos, finom és ráadásul még egészséges is a növényi étrend. (A növényi étrend egészségre gyakorolt hatásairól egyébként többször is beszámoltunk már itt , itt és itt is.)
Májusban tehát ugyanúgy étkeztem, mint eddig, azzal a kivétellel, hogy most - ha nem felejtettem el - megpróbáltam minél többször lefotózni a tányéromra került falatokat (a jól sikerült kajafotóimat itt lehet megnézni ), továbbá a kihívás végeztével bejelentkeztem egy teljes vérképre is, hogy kiderüljön, minden rendben van-e a szervezetemben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Őszinte leszek, ez alkalommal egyébként kicsit féltem. Májusban ugyanis nyaralni is voltam, és ha nem éppen Izrael az úticél, - ahol gyakorlatilag minden utcasarkon szembejön valami egészséges vegán finomság - akkor a nyaralások alkalmával probléma lehet abból, hogy megfelelő eleséget találjon az ember. Ezúttal Máltán voltam, ahol meglepetésemre még a legreménytelenebbnek tűnő kis abc-ben is lehetett hummuszt kapni, ráadásul voltak városok, ahol vegán éttermeket is találtam. Mivel azonban nem vagyok egy egy helyben fekvő és napozó típus, hanem szeretek minél többet látni és felfedezni az adott országból, az egész napos túrázások során volt, hogy csak az elcsomagolt humuszos zöldséges szendvicsemet, vagy egy doboz véletlenül vegán burgonyacsipszet tudtam enni. Magyarán a nyaralás idejére túlélési üzemmódba kapcsoltam és hanyagoltam az itthon megszokott változatos étrendet.
Hazaérve aztán be is jelentkeztem a laborvizsgálatra, és reménykedtem benne, hogy a nyaralás nem hagy mély nyomokat az eredményeimben. Azt még el kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy a közvélekedés szerint a vegánok kollektíven kalcium-, vas- és B12-hiányban szenvednek, és a dietetikusok is mindig elmondják, hogy ezeket mindenképpen pótolni kell, az étkezés mellett pluszban nem szedek vitaminokat. Úgy gondolom, hogy egyrészt zöldségekkel, gyümölcsökkel, hüvelyesekkel és olajos magvakkal mindent meg tudok adni a szervezetemnek, másrészt pedig elég gyakran fogyasztok úgynevezett funkcionális élelmiszerek is, amelyeknek pont az a lényege, hogy az ételeket vitaminokkal, pre- és probiotikumokkal vagy egyéb esszenciális alkotókkal dúsítják.
Így például a legnagyobb mumusnak tartott B12-vitamin (amit egyébként baktériumok termelnek, és azért található meg az állati eredetű élelmiszerekben, mert vagy legelés közben a földből a szervezetükbe kerül, vagy a nagyüzemi állattartásban külön hozzáadják a tápjukhoz) is rengetek funkcionális élelmiszerben megtalálható. Találhatunk a boltok polcain ezzel a vitaminnal dúsított mandulatejeket, vagy akár növényi sajtokat is. A kalcium és vas pedig igazából nem is kérdés, hiszen rengetek növény tartalmazza őket.
De térjünk is vissza a laborvizsgálatra és lássuk, ezúttal milyenek lettek az eredményeim. Ahogy a képen is látható, szerencsére egészséges vagyok. Az étkezésemmel kapcsolatban semmilyen probléma nincs, továbbra is elkerül a kalcium-, vas-, és B12-hiány. Két eredményem mellett van csillagocska: túl magas a folsav szintem és magas a bazofil granulocita szintem. A túl sok folsav valószínűleg a különféle folsavval dúsított müzlik és a zöld leveles zöldség-függőségem eredménye, ám ez nem is jelent problémát. A folsavnál ugyanis csak a hiánnyal van gond, a felesleges mennyiség egyszerűen kiürül a szervezetből. A bazofil granulocita szintemnek pedig nincs köze a táplálkozáshoz, az egy másik történet.
Ez is érdekelhet
Az eredmények láttán persze megnyugodtam, kellemetlen lett volna, ha négy év után pont most csúszik hiba a számításaimba és derül ki, hogy valamilyen krónikus hiánybetegségben szenvedek. A félelmeim azonban alaptalanok voltak, úgyhogy nincs mit tenni, maradok továbbra is vegán, és törekszem a kegyetlenségmentességre az életem minden területén.
