Rándulás, ficam
Paradox módon sokszor épp azért sérülünk meg, mert reflexből kitámasztjuk magunkat, hogy csillapítani próbáljuk az esést és az azzal járó károkat. Ám ha elsőként a kezünk ér talajt, az egész testsúlyunkkal ránehezedünk, ami igencsak sérülésveszélyes, akárcsak az, ha esés közben a lábunk szerencsétlen helyzetben fordul alánk, és arra érkezünk. A rándulás és a ficam tehát a kar (csukló, könyök, váll) és a láb ( boka , térd, csípő) ízületeit egyaránt érintheti. Ficam esetén az ízületi porcfelszínek (a vápa és a fej) részben vagy teljesen eltávolodnak egymástól, míg rándulásnál a fej a vápában marad, de elmozdul, miközben az ízületi tok és a szalagok megnyúlnak. Mindkét esetben jelentős fájdalom tapasztalható, az érintett ízület normál méretének a többszörösére dagad, deformálttá válik, elszíneződik, mozgása pedig jelentősen beszűkül. Fontos, hogy semmi esetre se próbáljuk visszarántani a sérült ízületet a helyére, a rándulás és a ficam ellátása is szakorvos feladata! A sérült tagot helyezzük nyugalomba, ha van rá lehetőség, tegyünk rá hideg borogatást, és keressük fel a baleseti sebészetet.
Csonttörés
Ugyancsak a "rossz helyen" lévő végtagok csontjai törhetnek el egy szerencsétlen véletlen folytán, ha nagy lendülettel zuhanunk a kezünkre vagy a lábunkra. Elcsúszás közben legtöbbször az alkar csontja reped meg vagy törik el, idősebb korban például, amikor a csontozat meggyengül, már kisebb erőbehatás következtében is törhetnek a csontok. A csontrepedést biztosan csak röntgenfelvételen lehet látni, ám a törés már szabad szemmel is jól kivehető - zárt törésnél a végtag deformált lesz, míg nyílt törésnél a csontvég a bőrt átszakítva láthatóvá válik. Mindkét eset rendkívül fájdalmas, sőt a csontrepedést is biztosan megérzi mindenki. Akárcsak a ficam és rándulás esetében, a csonttörésnél is annyi a dolgunk, hogy helyezzük nyugalomba a végtagot, ne mozgassuk, és mihamarabb forduljunk orvoshoz.
Térdszalagsérülés
Főként a téli és a labdasportok szerelmeseinek sérüléseként emlegetik a térdszalaghúzódást, részleges vagy teljes szakadását, ám egy rosszul alakult esés következtében is megsérülhetnek a térdízület mozgását segítő szalagok. Ennek oka, hogy a lábfej valamilyen okból rögzül az egyik irányba, miközben a térd az azzal ellentétes irányba fordul el felette - a szalagok bizonyos fokig bírják a terhelést, megnyúlnak, ám a túlfeszítés hatására könnyen el is szakadhatnak. A sérülést követően a térdízület megduzzad, fájdalmassá válik, a járás és a guggolás is nehézkes lehet. Szalagszakadás esetén az érintettek az éles fájdalom után gyakran érzik úgy, mintha folyton gödörbe lépnének, instabillá válik a mozgásuk. A térdszalaghúzódás pihentetéssel és rögzítő kötés viselésével pár hét alatt rendbe jön, míg a megnyúlt vagy részlegesen megszakadt szalagok állapota gyógytornával , injekciókúrával és lézeres terápiával javítható. Teljes szalagszakadás esetén műtét javasolt, aminek során a megsérült szalagot más testrészből (főleg combizmokból) vett ínnal pótolják.
Combnyaktörés
Elsősorban az idősebb korosztályt veszélyezteti (részben a mozgáskoordináció gyengülése, részben a csontsűrűség csökkenése miatt), a combnyaktörés náluk az esésből adódó csonttörések második leggyakoribb típusa. A sérülés a combcsont csípőízületi részét érinti, maga a combnyak ugyanis a combfejet köti össze a combcsonttal. A combnyaktörés általában laikus szemmel is könnyen felismerhető: esés után az érintett láb kifordult helyzetbe kerül, a beteg nem tudja mozgatni, sem emelni. Amellett, hogy nagyon fájdalmas, az idősekre nézve igen veszélyes is, mert ennél a típusú törésnél igen gyakoriak a szövődmények, melyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek. A statisztikák szerint a combnyaktörést szenvedett korosabb betegek több mint fele a sérülést követő 5 évben elhalálozik, jó részük pedig a műtétet követően (ami elkerülhetetlen, mivel ez a típusú törés nem forr össze magától) folyamatos ápolásra szorul.
Farokcsontrepedés vagy -törés
Ritka, ám annál kellemetlenebb sérülés a farokcsont megrepedése vagy törése, amely jellemzően akkor következik be, ha esés közben nagy lendülettel a fenekünkre érkezünk. A gerinccsont legalsó részén, a végbél felett helyezkedik el a farokcsont (coccyx), amely ülés közben segít megtartani a súlyunkat. Nagyobb erőbehatás, például fenékre esés esetén viszont begyulladhat, megrepedhet vagy akár el is törhet. Ezt üléskor és előrehajláskor jelentkező kellemetlen fájdalom, illetve az érintett terület érzékenysége jelzi. Kezelésében elsősorban a türelmünkre számíthatunk, ki kell várni, amíg magától regenerálódik a csont. Kímélni kell, amennyire lehet (például a hosszas ücsörgés kerülésével vagy középen lyukas ülőpárna használatával), a fájdalmat pedig fájdalomcsillapító vagy gyulladáscsökkentő gyógyszerrel tanácsos mérsékelni.
Koponyasérülés
Ha nagy lendülettel vágódunk el a jégen, előfordulhat, hogy hátra zuhanunk, és a fejünket erősen bevágjuk a kemény talajba. Ilyenkor áll fenn a koponyasérülés veszélye. Jó esetben egy enyhe agyrázkódással megússzuk az esést, erre szédülés, fejfájás, zavarodottság, hányinger, egyensúlyzavarok hívhatják fel a figyelmet. Agyrázkódás gyanúja esetén mindenképpen orvosi kivizsgálás szükséges, mert súlyos esetben akár életveszélyes állapot is kialakulhat, ám a legtöbbször pihenés hatására elmúlnak a panaszok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nagyobb a baj, ha az esés következtében a koponyacsont is megsérül, köznyelven szólva "betörik az ember feje." Ez főként kisgyerekeknél, illetve időseknél fordul elő - előbbiek koponyacsontjai még nem keményedtek meg eléggé, ezért sérülékenyebbek, míg utóbbiaknál a csontsűrűség csökkenése miatt törik hamarabb a koponyacsont. A koponyasérülések többségét vérzés is kíséri, de ha nem látunk felszíni sérülést, akkor is érdemes óvatosan végigtapogatni azt a területet, ahol beütöttük a fejünket, mert a duzzanatok, zúzódások, mélyedések is utalhatnak repedésre. Ugyancsak intő jel, ha esés után folyadék vagy vér szivárog az orrból vagy a fülből, bevérzik a szemfehérje, vérömleny alakul ki az arcon vagy a szem körül, netán eszméletvesztést, emlékezetkiesést vagy erős hányást tapasztalunk. Ilyenkor mihamarabb hívjunk mentőt, a sérültet helyezzük nyugalomba és a fejét támasszuk meg kissé megemelt állapotban.
Legjobban: