A pénisz mérete
A férfiak jelentős része aggódik azért, hogy pénisze nem túlságosan kicsi-e. Az aggodalmak szinte minden esetben alaptalanok: a férfiak döntő többsége ezen a téren az átlagos mérettartományhoz tartozik. Petyhüdt állapotban a péniszek hossza 5-10 cm közötti. A merev pénisz átlagos hossza: 12-14 cm. (A pénisz hosszát a szeméremcsonttól kezdődően kell mérni.) Masters és Johnson klasszikus vizsgálatában a merev pénisz átlagos hossza 12,9 cm volt. Bár ernyedt állapotban a férfiak péniszei között nagyobb különbségek is lehetnek, ezek a merevedés során túlnyomórészt kiegyenlítődhetnek: a nagyobb péniszek kisebb mértékben növekednek az erekció alatt, mint a kisebbek. Bár a férfiak nagy jelentőséget tulajdonítanak a pénisz hosszának, a szeretkezésekben ennek csekély a jelentősége. A hüvely rugalmas fala kitűnően alkalmazkodik a különböző péniszméretekhez. A nők gyönyörérzetét nem a pénisz hossza határozza meg, hanem a szeretkezés módja, s azok az érzések, érzelmek, amelyeket a partner és az együttlét kelt a nőben.
Merevedési zavar
A legtöbben azt hiszik, hogy "egy férfinak mindig készen kell állnia a szeretkezésre", ezért sok férfi számára összeomlik a világ, amikor először éli át, hogy a szeretkezés bevezető szakaszában nem alakul ki merevedése. Pedig ez gyakori jelenség, aminek számos egyszerű oka lehet: az aktuális munkahelyi problémáktól való megszabadulás képtelensége, feszültség a párkapcsolatban, fáradtság, gyógyszer-mellékhatás, vagy éppen a kelleténél nagyobb mennyiségű alkohol... A legtöbb férfi azonban azt a pillanatot, amikor észleli a merevedés hiányát, katasztrófaként éli meg. Ez elvonja a figyelmét a partneréről, s a szexuálisan izgató élmények helyett a figyelme egyre inkább a péniszére koncentrálódik, ami tovább csökkenti a merevedés esélyét - az egyre fokozódó szorongás és szégyen pedig egyenesen lehetetlenné teszi a merevedést. Az első "kudarc" a férfiakban általában hosszan tartó szorongást vált ki, gyakran eszükbe jut mindaz, ami történt. Úgy érzik, hogy a férfiasságukkal nagy baj van, s aggódva, de egyúttal reménykedve is várják a következő alkalmat, mert abban bíznak, hogy talán legközelebb sikerül "teljesíteniük". A felfokozott szorongás és a teljesítménykényszer azonban akadályai a zavartalan ellazulásnak, s ez a merevedési probléma megismétlődéséhez vezethet. Ezzel beindul egy önrontó kör: a sorozatos kudarcok egyre fokozódó szorongáshoz vezetnek, ami újabb merevedési problémákat alapoz meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A férfiak szexualitással kapcsolatos aggódása többnyire alaptalan Ennél a pontnál néhányan orvoshoz fordulnak, ahol gyakran a manapság divatos, merevedést segítő gyógyszerek valamelyikét írják fel nekik. Ezeket a - sokaknak valóban áldást jelentő - gyógyszereket sajnos ma már gyakran használják indokolatlan esetekben is. Innen kezdve ugyanis a történetünkben szereplő férfi úgy érezheti, hogy ő már csak gyógyszer segítségével tud szeretkezni, s ez még tovább csökkenti annak az esélyét, hogy a szeretkezés gyönyöreit spontán élje át.
Mindez elkerülhető annak a tudatosításával, hogy az alkalmanként fellépő merevedési nehézségek a szexuális élet természetes részei, amelyek nem feltétlenül jelentenek betegséget. Ha a pár mindkét tagja természetesnek veszi ezt, s a szexualitást nem teljesítménynek tekintik, akkor elkerülhető az önrontó kör kialakulása. Kiemelten fontos a nő reakciója: játékosságával, a férfi figyelmének elterelésével akár már az első, "rosszul induló" alkalmat is másként alakíthatja, s a későbbiekben is elősegítheti, hogy a partnere felszabadultan élvezze az együttléteket.
Korai magömlés
Mihez képest korai? - tehetjük fel joggal a kérdést, s a választ általában a szexológushoz forduló férfiak maguk sem tudják. Sokan hiszik azt, hogy velük valami baj van, mivel szeretkezés közben néhány percnél tovább nem tudják késleltetni az elélvezést. Valójában a szó orvosi értelmében korai magömlésről csak akkor beszélhetünk, ha a magömlés még a hüvelybe való behatolás előtt, a behatolás közben, vagy azonnal a behatolás után megtörténik. A közösülések átlagos időtartama a behatolástól számítva csupán 2-3 perc. Ez az idő gyakran kevés ahhoz, hogy a nő is eljusson a csúcsig, a szeretkezéseket azonban természetesen nem a behatolással kell kezdeni - az ezt megelőző petting már önmagában is, vagy a közösüléssel együtt a nőt is orgazmushoz juttathatja.
Kölcsönös orgazmus
Modern kori mítosz, hogy egy pár szexuális élete csak akkor jó, ha minden alkalommal mindkettőjüknek orgazmusa is van. Természetesen nagy öröm, ha így történik, azonban nem kell mindig így lennie. Teljesítményorientált világunkban a szexet is sokan olyan feladatnak tekintik, amiben jól kell teljesíteniük. A szex célja azonban nem a teljesítmény, hanem a kölcsönös örömszerzés. Mivel a férfiaknál szinte minden szeretkezés elélvezéssel is jár, önmagukból kiindulva általában azt hiszik, hogy a nőknek is erre van szükségük. Valójában a nők számára a szexualitás ennél sokkal összetettebb élmény: a simogatás, a csókolgatás, az ölelkezés önmagában is a testi-lelki boldogság forrása - sokkal inkább, mint a legtöbb férfinak. Ha elhisszük, hogy a szex célja csupán az orgazmus , akkor a szeretkezés csodálatos, összetett élményét a testi érzésekre egyszerűsítjük, s egymás helyett önmagunk teljesítményére figyelünk.
Frigiditás
Első szexológiai pácienseim közé tartozott az a fiatal nő, aki önmagát frigidnek tartotta, mivel elmondása szerint neki még sohasem volt orgazmusa. A beszélgetésből kiderült, hogy társával hetente többször is élnek szexuális életet, amit ő élvez, sőt ilyenkor gyakran elélvez, "de ezt csak a csiklóm izgatásával lehet elérni, s az nem az igazi" - mondta, áthatva azzal a (tév)hittel, hogy akinek nincs hüvelyi orgazmusa, az nem teljes értékű nő. Ezt a mítosz Freud tanításai tették széles körben ismertté, aki a klitorális (a csikló izgatásával elérhető) orgazmust a szexuális fejlődés alacsonyabb szintjének hitte, s úgy tartotta, hogy a szexuálisan érett nőnek már hüvelyi úton elért orgazmusa van. Ha ez valóban így lenne, akkor a nők 70-85%-át kellene "betegnek" minősíteni. Valójában a hüvelyi és a klitorális úton elért orgazmus egyaránt természetes, normális része a szexualitásnak.
A szexuális vágy (nem egyforma) erőssége
Ha egy szexológiai rendelésre valaki már az első alkalommal is a társával együtt érkezik, annak a hátterében gyakran az áll, hogy a két fél a szexuális együttléteket nem egyforma gyakorisággal kívánja. Általában fiatal férfiak hozzák el fiatal barátnőjüket vagy feleségüket, aki "nem kívánja a szexet", s középkorú nők hoznak el hasonló korú férfiakat, akik az utóbbi időben csak nagyon ritkán akarnak szeretkezni, pedig korábban "szinte csak azon járt az eszük".
A közhiedelem szerint egészséges embereknél a serdülőkorban megjelenő nemi vágy változatlan módon erős marad egészen időskorig, amikor teljesen megszűnik. Ez többszörösen is téves elképzelés. A férfiak általában kamaszkoruk végén, fiatal felnőttkoruk elején vannak szexuális aktivitásuk csúcsán, innen kezdve szexuális érdeklődésük (már a húszas éveik végétől) csökkenni kezdhet. Nőknél a szexuális aktivitás csak lassabban növekszik: a nők kamaszként és a fiatal felnőttként még szexuálisan nem olyan aktívak, mint a férfiak, részben a szülői és a kulturális eredetű tiltások és a szexualitással kapcsolatos félelmeik miatt (ilyen pl. a teherbeesésétől való félelem), részben saját nőiességükkel kapcsolatos aggodalmaik miatt. Ebben az időszakban tehát a fiúk több szexuális együttlétet kívánnak, mint a lányok. A nők harmincas éveikben érnek szexualitásuk csúcsára - akkor, amikor az azonos korú férfiak nemi vágya a korábbiakhoz képest már akár csökkenésnek is indulhat. Ebben az időszakban gyakori, hogy a nő kíván több szexuális együttlétet - rácáfolva arra a szintén gyakori tévhitre, hogy a szexet mindig a férfiak kívánják jobban. Kb. a negyvenes évektől a libidó szintje kiegyenlítetté válhat férfiaknál és nőknél, s a nemi vágy folyamatosan megmaradhat - a közhiedelemmel ellentétben - a késő öregkorig is.
Ez is érdekelhet
A szexuális vágy eltérő erősségét a párkapcsolatban élők gyakran félreértik, s úgy gondolják, hogy a kapcsolatukkal valami nagy baj van, mert társuk nem kívánja a velük való szexuális együttlétet olyan gyakran, mint ők, pedig, amint ezt a fentiek is mutatják, ez teljesen természetes jelenség is lehet, s ebben az esetben csak akkor válik a párkapcsolat megrontójává, ha problémának tekintik.
