Különös megbetegedésekről számoltak be amerikai állampolgárok Kubában még 2016 elején. Mivel a tünetek a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) embereinél jelentkeztek, a nyilvánosság sokáig nem is szerezhetett tudomást róla. Az ügynökség dolgozói, illetve családtagjai (összesen 26 ember) változatos, különös panaszokról számoltak be: egyesek néhány percig zümmögéshez, illetve fémes csiszatoláshoz hasonló hangokat hallottak, a fejükben pedig erős nyomást éreztek. A hangok után a legtöbben hónapokig küzdöttek fáradtsággal, fejfájással, látászavarokkal és szédüléssel, tulajdonképpen az agyrázkódáshoz hasonló tüneteket tapasztaltak anélkül, hogy a fejük bármilyen sérülést elszenvedett volna. Sokuk úgy nyilatkozott, hogy a munkáját sem tudja elvégezni a kínzó panaszok miatt.
Bécsi és berlini esetetek is azonosítottak
A Kubában dolgozó amerikaiak voltak az azóta Havanna-szindrómaként elhíresült tünetegyüttes első hivatalos áldozatai, és sajnos úgy tűnik, nem az utolsók. A különös panaszok hátteréről máig nagyon keveset lehet tudni, egyesek titkos orosz vagy kínai mikrohullámú fegyverekről beszélnek, míg mások szerint egyszerűen a túlhajszoltság jeleit mutatják a dolgozók. A BBC cikke szerint az elmúlt években szinte minden kontinensen jelentkeztek hasonló tünetek, főként amerikai diplomatáknál és ügynökségi dolgozóknál. Efféle különös eseteket már Európa több városában is feljegyeztek, idén júniusban az Egyesült Államok bécsi nagykövetségénél fordultak orvoshoz többen efféle tünetekkel, augusztusban pedig a berlini követségen azonosítottak két hasonló esetet.
Habár a nyilvánosság először a havannai esetek kapcsán hallhatott ezekről a különös megbetegedésekről, egyes beszámolók szerint az USA hírszerző szervezetének, az NSA-nak egyes dolgozói évtizedekkel korábban is jelentettek nagyon hasonló rosszulléteket. A szindróma még 1996-ban is jelentkezhetett Michael Becknél és egy kollégájánál, miközben egy meg nem nevezett, "ellenségesnek minősített" országban dolgoztak. Ráadásul évekkel később Becknél és kollégájánál is diagnosztizálták a Parkinson-kór egy ritka formáját, ami a férfi szerint összefüggésbe hozható a korábbi tüneteikkel.
Mikrohullámú sugarak okozhatják?
Hivatalosan ezt senki sem erősítette meg, mind ahogyan ezidáig a Havanna-szindrómának hívott jelenségre sincsen egyértelmű magyarázat. Elmélet viszont annál több: kezdetben mérgezésre gyanakodtak az érintetteket kezelő orvosok, erre utaló nyomokat azonban nem találtak a szervezetükben. Más elmélet szerint célzott rádiófrekvenciás hullámokkal roncsolták a betegek idegpályáit, ami a hosszú távú mellékhatásokat is eredményezte. Illetve egyesek szerint a túlhajtottság és a stressz hatásai okoznak efféle fizikai tüneteket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A WebMD cikke szerint a témában Dr. James Giordano, a Georgetown Egyetem neurológia professzora is végzett kutatásokat, amelyekhez a Havannában és más országokban jelentett esetek kórtörténetét vizsgálta meg. Dr. Giordano szerint a betegek többnyire valóban az agyrázkódáshoz hasonló tüneteket élték át anélkül, hogy a fejüket komolyabb ütés vagy más trauma érte volna. Az érintettek agyi vizsgálata során láthatóak voltak bizonyos eltérések a szürke- és fehérállományban, illetve a szövetek szerkezetében, ezek azonban eltérő mértékben jelentkeztek és a kiváltó okokról sem árulnak el sokat.
A professzor szerint az kizárható, hogy a Havanna-szindrómát valamilyen mérgező vegyszer vagy gyógyszer váltotta ki, ezek nyomait ugyanis sem a betegek szervezetében, sem a környezetükben nem tudták azonosítani. Az viszont már elképzelhető, hogy valamilyen ultrahangos vagy mikrohullámú energiát kibocsátó eszköz okozza a megbetegedéseket. Ugyanerre a következtetésre jutott az amerikai Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémia is. A témában végzett tudományos kutatásuk eredménye szerint az irányított rádiófrekvenciás energia a "legvalószínűbb" magyarázat a különös esetekre.
Dr. Giordano szerint elképzelhető, hogy létrehoztak egy olyan eszközt, amely a mikrohullámok segítségével apró buborékokat hoz létre a fülben található folyadékban. Ezek a buborékok a véráramba jutva az agyig is eljuthatnak, ahol úgynevezett légembóliák alakulnak ki, ami akár életveszélyes állapotot is eredményezhet. Ez az állapot nagyon hasonlít az úgynevezett dekompressziós betegséghez, ami a búvárokat fenyegeti, ha túl mélyre merülnek, illetve túl gyorsan jönnek fel a felszínre.
Hasonló elven működő "néma fegyvereket" már korábban is létrehoztak. Egy amerikai cég még 2004-ben készített prototípust az amerikai tengerészgyalogság számára, amely a MEDUSA (Mob Excess Deterrent Using Silent Audio) nevet kapta. A tömegoszlatásra és fontos objektumok védelmére tervezett eszköz mikrohullámok segítségével okozna fájdalmat, vagy tenne ideiglenesen mozgásképtelenné embereket. Habár a fegyver elvileg csak kis eséllyel okozhat maradandó károsodásokat vagy halált, nagyobb volumenű vizsgálati eredmények - legalábbis hivatalosan - nem láttak róla napvilágot. Bizonyos dokumentumok arra engednek következtetni, hogy a CIA már a 60-as években kísérletezett hasonló fegyverek létrehozásával, Dr. Giordano szerint ezért nagy esélye van arra, hogy sikerült fejleszteni ezt a technológiát.
Pszichés okok állnak a háttérben?
Robert Baloh, a Kaliforniai Egyetem neurológusa viszont egy jóval földhözragadtabb magyarázatot adott a különös esetekre: szerinte a megbetegedés hátterében sokkal inkább pszichés, mint fizikai okok húzódnak. Szerinte a diplomaták és a nemzetbiztonsági szolgálatnál dolgozók munkakörébe beletartozik az állandó paranoia, figyelniük kell minden gyanús személyt és eseményt. Mindez nagyfokú stresszel is párosul, így ha közlik velük, hogy fel kell készülniük rá, hogy efféle néma fegyverekkel támadják meg őket, akár pszichésen is előidézhetik ezeket a tüneteket. A fülcsengés, fejfájás, fáradtság is sokaknál a szorongás hatására léphet fel.
A neurológus szerint a tünetek sokfélesége is arra utal, hogy elsősorban pszichés megbetegedésről lehet szó. Szerinte a tünetek sem kapcsolhatók egymáshoz és az érintetteknél is eltérő időpontban jelentkeztek, ami tovább gyengíti a mikrohullámú támadásról szóló elméleteket. Abban egyébként Dr. Giordano is egyetértett, hogy az esetek hátterében nem elhanyagolható a pszichés hatás sem. Mióta ugyanis a Havanna-szindróma bekerült a köztudatba, ugrásszerűen megnőtt azoknak az embereknek a száma is, akiknél jelentkeztek efféle tünetek. Az orvosi vizsgálatok ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében a szorongást jelölik meg a panaszok okozójaként.
