Semmelweis ötlete ma már pofonegyszerűnek tűnik: a szülészeknek, akik a XIX. században holttestek boncolásával is foglalkoztak, nem elég, ha szappanos vízben mosnak kezet. Ezért a boncteremből visszatérőknek Semmelweis előírja, hogy a szülészetre belépés előtt klóros vízben is fertőtlenítsék a kezüket. A klórmészre a pesti egyetemi képzése alatt figyelhetett fel. Kémiatankönyve írta le az anyag fertőtlenítő hatását - Tretter László és Szikla Károly tanulmánya szerint. Az 1818-ban, Budán született Semmelweis ugyanis felváltva járt a bécsi és a pesti egyetemekre.
Végül Bécsben végzett, és itt került be az egyetemi klinikára is, ahol nemcsak a boncolás okozta veszélyre jött rá, hanem arra is, hogy egy gennyesedő seb ellátása után a nővérek is átvihetik a szülő nőkre a fertőzést. Így az orvosoknak és az ápolóknak is előírta, hogy ha bármilyen "szerves bomló anyaghoz" hozzáérnek, klóros vízben mossanak kezet. Ez népszerűtlenné tette őt Bécsben. Klinikai tanársegédi állása is bizonytalanná vált, mivel főnöke, Johann Klein professzor sem adott neki igazat.
Ám Semmelweis intézkedéseire csökkent a sokszor halálos kimenetelű gyermekágyi láz a várandósok között. Bécs közkórházába sokszor a szegény leányanyák mentek szülni, de már régóta rettegtek az I. osztálytól, ahol orvosok és orvostanhallgatók vizsgálták őket, mert közismert volt az itteni óriási halálozási arány. A II. osztályon, ahol bábákat, szülésznőket képeztek, viszont kisebb volt a halálozás. A bábák ugyanis csak a legszükségesebb esetben nyúltak a nők belső szerveihez, és eleve nem végeztek boncolásokat, a fertőzésveszély ezért kisebb volt az esetükben.
Ekkoriban történt, hogy Semmelweis egyik kollégájának, Jakob Kolletschkának az ujját egy medikus megvágta. Kolletschka belehalt a sebfertőzésbe. A boncolási eredményeket látva Semmelweis rájött, hogy társa és a gyermekágyi lázas nők ugyanabban a kórban hunytak el. A vérmérgezésről van szó, amelyről ma már tudjuk, hogy egy Streptococcus típusú baktérium okozza.
Semmelweis 1847-es felfedezése azért tört nehezen utat, mert nem csupán a bakteriológia kialakulása előtt mutatott rá a "bomló szerves anyag" fertőzést okozó szerepére, hanem az orvosok felelősségére is ráirányította a figyelmet. A Yale Egyetem professzora, Sherwin B. Nuland viszont manapság felrója Semmelweisnek, hogy nem végzett mikroszkópos vizsgálatokat, pedig akkor a "bomló szerves anyagban" észrevehette volna a kórokozókat, akárcsak később például a francia Pasteur.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
1. tévhit: Semmelweist nem támogatták Bécsben
Semmelweisről el kell oszlatnunk néhány tévhitet is. Bár főnöke valóban akadályozta módszerének elterjesztését, Klein professzor befolyása 1847-re már gyengülőben volt. Semmelweisnek pedig erős bécsi pártfogói voltak, de nem hallgatott rájuk - valójában ezért bukott el küzdelmében - ezt állítja Nuland a Fertőző gyógyítók című könyvében.
A tekintélyes bécsi orvosegylet és a Berlini Szülészeti Társaság is tagjai közé emelte Semmelweist, aki mégis elbukik, és ezt Nuland meg is indokolja: nem tudott beilleszkedni a bécsi közegbe. Budai német akcentusa volt, és kisebbségi érzéssel küzdött a nagynevű specialisták között rossz kifejezőkészsége miatt. Ezért nem volt hajlandó évekig nyilvános előadáson megvédeni álláspontját, és ezért nem publikált sokáig tudományos közleményt.
Pedig a kor vezető szakértői - a második bécsi orvosi iskola tagjai - 1847 és 1850 között még lelkesen támogatták. Ez a "bécsi iskola" ugyan Klein professzorral küzdött elsősorban, és így talán a Klein osztályán dolgozó Semmelweist csak felhasználta ügye érdekében (ahogy több magyar és osztrák orvostörténész is hangsúlyozza), de az is kétségtelen, hogy tagjai sokat tettek Semmelweisért.
E három bécsi iskolateremtő orvos közül Rokitansky a kórbonctan híres tudora volt, Skoda a test kopogtatásos vizsgálati módszerének és a hallgatózásnak a tökéletesítője lett, Hebra pedig a világ első bőrgyógyászati osztályát vezette. Skoda volt az első, aki az eredményeit sem publikálni, sem előadni nem akaró Semmelweis helyett évekig hirdette a Budáról érkezett szülész újításait. Skoda Hebra lapjában ismertette Semmelweis tanait, de az utóbbi is írt budai barátjának érdemeiről. Semmelweis unszolásukra csak három év múlva, 1850-ben tartott néhány előadást felfedezéséről, de akkor sem írta le az előadásait, míg ellenfelei publikálták bírálataikat.
Semmelweis 1861-es könyvében elismeri: 100 konvenciós forintot szerzett neki a bécsi akadémiától Skoda, hogy kísérleteket végezzen módszere igazolására. (A konvenciós forint a 2017-es forint értékének 4-5000-szeresét képviselte.) Ám Semmelweis kísérleti bizonyítékot nehezen szolgáltatott, mivel Rokitansky bonctani iskolájához tartozott, és elégnek vélte, ha statisztikákkal és embereken kipróbálva bizonyítja igazát.
Óriási mulasztást követett el ezzel Nuland szerint, de tudjuk, Semmelweis ekkor már félt a szaporodó ellenfelektől is, minthogy nemcsak Klein professzor, hanem más tekintélyes szakértők, például Scanzoni és Spaeth doktorok is vitatták nézeteit. A budai orvos átmenetileg el is veszítette Bécsben egyetemi tanársegédi állását. Ám Rokitansky, Skoda és Hebra segítségével visszatérhetett az univerzitásra. Az újabb, "végzetes" fordulat ekkor történt: visszatérésekor nem engedték meg neki, hogy boncolással szemléltethessen, csak egy bábun mutathatta volna be módszereit. Ezen sértődött meg, és hagyta ott 1850-ben hirtelen pártfogóit, és tért vissza Bécsből Magyarországra.
Vagyis Nuland szerint Semmelweist nem a tudatlan Klein professzor akadályozta karrierjében, hanem önmaga. Később, mikor vissza akart kerülni Bécsbe, már sem Skoda, sem Rokitansky nem támogatta őt, és ezért egyes XX. századi magyar orvostörténészek (köztük egy később holokauszt-relativizálóvá vált orvos-író) igyekeztek Skodáékat negatív színben beállítani. Ám Nuland így fogalmaz: A "támogató triumvirátust" felháborította Semmelweis elutazása. "Skoda, a tan addigi legaktívabb terjesztője, aki nem habozott az ifjú titán pártjára kelni akkor sem, ha ezzel ellenségekre tett szert, feldühödött a férfi hálátlanságán és távozása módján. Soha többé nem ejtette ki Semmelweis nevét."
2. tévhit: Semmelweis felfedezéséről nem tudtak Európában
Az sem igaz, hogy Semmelweis felfedezése visszhangtalan maradt volna Európában. Már említettük: kezdetben Skoda tett meg szinte mindent 1848-50 között Semmelweis népszerűsítéséért. Ő tartott előadást a bécsi tudományos akadémián is Semmelweis eredményeiről. Minderről nem más ír, mint Semmelweis, aki végre 1861-ben maga is megjelentetett egy könyvet felfedezéséről.
Kutatásairól sokan értesültek, sok orvossal levelezett eredményeiről. Innen tudjuk: Koppenhágában bevezették módszerét, bár nem rá hivatkozva. Voltak Semmelweisnek mindvégig kitartó támogatói is: a bécsi I. Sebészeti Klinika igazgatója, Johann Dumreicher a sebészetben alkalmazta Semmelweis fertőzést megelőző tanait, méghozzá sikeresen, mivel a kötszert napokon át lúgoztatta klórmészoldatban. Dumreicher még akkor is kiállt Semmelweis mellett, amikor Skodáék már nem.
A németországi Kielben is bevezették Semmelweis módszerét. Ellenfelei azonban sokáig tényleg nem emlegették a nevét. Viszont titokban akár be is vezethették osztályaikon a klóros kézmosást. Erre közvetett bizonyítékok vannak. Az egyik fő vitapartner, a már említett Scanzoni würzburgi klinikáján akkor csökkent a gyermekágyi halálozás, amikor éppen ádáz cikkeket írt a pest-budai orvost bírálva.
Semmelweis ugyan "nem tört át", de még egy dublini, írországi szakfolyóirat is dicsérte őt az 1850-es években. Zürichbe pedig meghívták professzornak, ám ezt az invitálást nem fogadta el. Sok helyen a neve említése nélkül elkülönítették a boncolást a szülészettől és bevezették a klóros kézmosást. (Papp Zoltán tanulmányából azonban tudjuk: már 1814-ben Veszprém megye "első rendes orvosa", Zsoldos János előírta, szülés után és előtt a bábának lúgos, majd szappanos vízzel kell kezet mosnia.)
Semmelweis másik fő ellenfele az 1850-es években Johann Spaeth volt, ám ő is fokozatosan közelített Semmelweis elméletéhez. Később, amikor a modern bakteriológia áttört a tudományos életben, Spaeth lesz a riválisok közül az első, aki nyilvánosan elismeri Semmelweis érdemeit.
Ez is érdekelhet
Felhasznált irodalom:
- Semmelweis Ignác Fülöp: A gyermekágyilázkóroktana, fogalma és megelőzése. Budapest, 2012.
- Sherwin B. Nuland: Fertőző gyógyítók. Budapest, 2013.
- Papp Zoltán: Egy kései tanszéki utód gondolatai a nagy elődről. In: Semmelweis Ignác emlékezetére. (Szerk.: Dr. Monos Emil.) Budapest, 2015.
- Tretter László és Szikla Károly: Semmelweis ismeretei a klórmész-oldatról. In: Semmelweis Ignác emlékezetére. (Szerk.: Dr. Monos Emil.) Budapest, 2015.
