Eleinte a tudósok úgy sejtették, hogy génjeinkre nagyrészt egyáltalán nincs hatással a környezet, amelyben élünk. Idővel azonban kiderült, hogy ez a feltevés fals, és igenis vannak olyan környezeti tényezők, amelyek számottevően befolyásolják génjeink kifejeződését. Így született meg az epigenetika tudománya.
„Vegyünk például egy egypetéjű ikerpárt, akik azonos genetikai felépítéssel jönnek a világra. A kor előrehaladtával azonban az ikrek külső megjelenése egyre inkább eltérhet egymástól, hiszen más-más környezeti hatások érik őket. Mondjuk, hogy az egyik testvér egészséges és kiegyensúlyozott étrendet követ, míg a másik egészségtelenül táplálkozik. Mindez különbséghez vezet abban, ahogyan az elhízásban szerepet játszó génjeik kifejeződnek, segítve az előbbi ikert, hogy testzsírszázaléka alacsonyabb maradjon” – írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében a közös kutatócsapatot alkotó Nathaniel Johnson, Hasan Khatib és Thomas D. Crenshaw, az Észak-Dakotai Egyetem és a Wisconsin-Madisoni Egyetem kutatói.
Mint írják, vannak környezeti tényezők, amelyeket nem tudunk tudatosan befolyásolni, mint például a levegőminőség. Vannak azonban olyanok is, amelyek felett sokkal nagyobb kontrollal bírunk, mint a fizikai aktivitás, a dohányzás, a stressz, a kábítószer-használat, és nem utolsósorban a táplálkozás. Ez utóbbira fókuszál a táplálkozásepigenetika tudománya, amely lényegében a bevezetőben már említett gondolaton alapul: az vagy, amit megeszel, illetve amit nagyszüleid megettek. A terület kutatók azt vizsgálják, hogy az ember és felmenői étrendje hogyan hat a génjeire.
Az éhezés következményei
A táplálkozásepigenetika gyökerei egészen a második világháborúig nyúlnak vissza, azon belül is a holland történelem egyik legsötétebb időszakáig. A háború vége felé közeledve a náci megszállás alatt álló Hollandia lakosságát rendkívül súlyos éhínség sújtotta, a fejenkénti átlagos napi energiabevitel alig 400-800 kalória körül alakult. Talán ennél is beszédesebb adat, hogy az éhezésnek 20 ezer halálos áldozata volt, továbbá 4,5 millió ember küzdött alultápláltsággal az országban.
Későbbi epigenetikai vizsgálatokból kiderült, hogy a nagy holland éhínség változást okozott az úgynevezett IGF2 gén kifejeződésében. Ez a gén a test növekedésében és fejlődésében játszik szerepet, változásai pedig az éhezést átélő nők gyermekei és unokái körében is izomnövekedési zavarokat idéztek elő. Emiatt aztán széles körben megemelkedett olyan egészségügyi problémák kialakulásának kockázata, mint az elhízás, a cukorbetegség, az alacsony születési testsúly és különböző szív-érrendszeri betegségek. A tudomány számára ekkor vált világossá, hogy bizonyos környezeti tényezők generációkon átívelő epigenetikai változásokhoz vezethetnek, súlyosan befolyásolva az utódok egészségét.
Az anyai és apai étrend egyaránt meghatározó
A holland éhínség kapcsán tett felfedezéseket később állatkísérletek eredményei is alátámasztották. Egy 2005-ben publikált tanulmány szerzői például patkányokkal folytattak vizsgálatokat. Nőstény egyedeket egy közismert gombaölő szer, a vinklozolin hatásának tettek ki. Elsőszülött utódaiknál már kimutatható volt, hogy a hímek spermiumtermelődése csökkent, ennél fogva a termékenységük is romlott. Mi több, a probléma a későbbi generációknál is jelentkezett.
Mint azt Johnson, Khatib és Crenshaw írja, a táplálkozásepigenetika nagy hiányosságként hosszú ideig kizárólag az anyai oldalra fókuszált, teljesen figyelmen kívül hagyva az apai táplálkozás hatásait az utódok génjeire. E szempontból hiánypótló munkaként jelent meg 2022 tavaszán egy birkákkal folytatott tanulmány. A kísérlet során a kosok étrendjét születésüktől fogva az anyaállattól való elválasztásig egy esszenciális aminosavval, metioninnal egészítették ki. Mindez a következő három generációban kimutathatóan kihatással volt az állatok fejlődésére és termékenységére.
„E tanulmányok igazolják a szülői étrend tartós hatását gyerekeikre és unokáikra. Egyben erőteljes motivációként szolgálhatnak a leendő és a kisgyermekes szülők számára ahhoz, hogy kövessenek egészségesebb étrendet, hiszen szülőként hozott étrendi döntéseik meghatározzák gyermekeik étrendjét is” – mutat rá a cikkben a három kutató. Hozzáteszik, ha bármiben is bizonytalanok vagyunk, érdemes szakképzett dietetikussal konzultálni, aki tudományos alapokon nyugvó tanácsokat nyújthat táplálkozásunk egészségesebbé tételéhez.
Általában véve jó kezdet lehet, ha igyekszünk minél több teljes értékű, feldolgozatlan élelmiszert fogyasztani, különös tekintettel a zöldségekre és gyümölcsökre, teljes kiőrlésű gabonákra. Emellett bánjunk csínján a feldolgozott és kényelmi élelmiszerekkel, legyen szó akár gyorsételekről, csipszekről, bolt süteményekről és cukrokról, készételekről, fagyasztott pizzákról és cukros üdítőkről. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) által összeállított Okostányér jó támpontot nyújthat az előrelépéshez. „Még viszonylag egyszerű életmódbeli változtatásokkal is számottevő és mérhető befolyással lehetnek az emberek gyermekeik és unokáik génjeire. Szóval ha legközelebb inkább a boltban hagysz egy csomag csipszet – és gyümölcsöt vagy zöldséget választasz helyette –, jusson eszedbe: ezt nemcsak magadért teszed, hanem a téged követő generációkért is” – hangsúlyozza Johnson, Khatib és Crenshaw.
