Hogyan kezeljük a vizelettartási zavarokat?
Az Amerikai Orvosi Kollégium (American College of Physicians, ACP) szakértői a korábban publikált irányelveikben azt írták, hogy a vizelettartási zavar gyakori rendellenesség, amely a 40 és 60 év közötti nők 44-57 százalékában, és a 75 éven felüli nők 75 százalékában előfordul. A betegség szégyenérzettel és érzelmi stresszel járhat, ezért sok nő nem árulja el tüneteit orvosának.
Az új irányelvek a vizelettartási zavar két típusával, a stressz inkontinenciával és a késztetéses inkontinenciával kapcsolatban vizsgálta a különböző kezelések előnyeit és kockázatait.
Mi az a stresszinkontinencia?
Stresszinkontinencia, vagyis köhögés, nevetés vagy tüsszentés közben jelentkező vizelettartási zavar esetén az ACP a medencefenék izmait, valamint a húgyhólyagot, a méhet, a hüvelyt és a végbelet támogató izmokat erősítő Kegel-gyakorlatokat ajánlja. A kutatásokból az derül ki, hogy a Kegel-gyakorlatok ötször nagyobb hatékonysággal javítják a vizelettartási zavar tüneteit stressz inkontinenciában szenvedő nőkben, mintha semmilyen kezelést nem alkalmaznak. Az ACP stressz inkontinenciában szenvedő nők számára nem javasolja gyógyszeres kezelés alkalmazását, mivel ezek a kezelések általában nem gyógyítják hatékonyan a rendellenességet.
Késztetéses inkontinenciában szenvedő nők esetében az irányelvek a húgyhólyag izmainak erősítését javasolják, valamint azt, hogy a betegek próbáljanak meg kialakítani egy időzített rendszert a vizeletürítésben. Gyógyszeres kezelést az inkontinencia e típusában csak akkor javasolnak a szakértők, ha a húgyhólyag izmainak erősítése nem hatékony. A gyógyszerek ugyanis számos mellékhatással, például szájszárazsággal, székrekedéssel, homályos látással, fejfájással, álmatlansággal és szédüléssel járhatnak, amelyek megnehezíthetik a terápiás hűség fenntartását.
Az ajánlások részletesen az Annals of Internal Medicine folyóiratban olvashatók.
Legjobban: