A cukorbetegség típusától és a már kialakult szövődményektől függően az orvosok javasolják a megfelelő testmozgást.
A testmozgás célja:
- A jobb anyagcsere-egyensúly elérése
- Az ideális testsúly elérése
- A szövődmények elkerülése
- Az életminőség javítása
A testmozgás hatása az I. típusú cukorbetegeknél
Az I. típusú diabétesz (inzulinfüggő: Inzulin Dependens Diabetes Mellitus, röviden: IDDM) esetében a cukorbetegek hasnyálmirigye nem termel elegendő inzulint, a vércukorszint alacsony, a szénhidrát-anyagcserét injekciózott inzulinnal lehet csak fenntartani. A betegség többnyire fiatal korban lép fel, a betegek többnyire nem túlsúlyosak, a betegség nem gyógyítható.
A testmozgás célja elsősorban az érszövődmények megelőzése, noha e betegeknél is csökken a mozgás következtében az inzulinigény. Ezek a betegek hajlamosabbak a hipoglikémiára (a vér cukortartalmának csökkenése) és a ketozisra. Edzésvezetésüknek nagyon pontosnak kell lennie, akárcsak az inzulin adagolásának.
A testmozgás növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, ami nagyon előnyös lehet. Ezt megfelelő vizsgálatok is alátámasztották. Nyolc I. típusú cukorbeteg serdülőt vizsgáltak nyolc héten keresztül, akik naponta 30-40 perces edzést tartottak, heti öt alkalommal. A testmozgás előtt szénhidrátot nem fogyaszthattak, valamint az edzés előtt csökkentették az inzulin-adagot is.
A mozgás után csak akkor engedték őket enni, ha az feltétlenül szükséges volt a hipoglikémia elkerülése érdekében. Az edzések mindig délután 5 és 7 óra között voltak. Az utolsó három héten mért vércukorértékek átlaga számottevően alacsonyabb lett, mint az első három héten mért vércukorértékek átlaga. Öt esetben csökkenteni kellett az inzulinadagot az edzések közötti napokon is.
A mozgás hatása:
- Csökkentett inzulinadag
- Az edzési napokon nincs szükség a diéta megváltoztatására
- Legalább 5 hetes edzés után vércukorszintcsök-kenés érhető el
Milyen fontos tényezőket kell szem előtt tartani?
- Az edzés időpontja
- Az edzés időtartama és intenzitása
- A mozgást megelőző vércukorszint
- A beteg fizikai állapota, edzettségi szintje a cukorbetegségtől függetlenül
- A beadott inzulin fajtája és adagja
A testmozgás hatása a II. típusú cukorbetegeknél
A II. típusú diabéteszben (Nem Inzulin Dependens Diabetes Mellitus, röviden: NIDDM ) magas a vérben az inzulinszint, de ezt nem érzékelik, vagy nem tudják hasznosítani az inzulinre-ceptorok. Nemritkán a diéta, a testsúly normalizálása és a testmozgás következtében javul az állapot. A betegség típusosan a középkorú és idősebb felnőtteknél lép fel.
A II. típusú cukorbetegség esetén a vércukorszint rendezésének egyik eszköze a testedzés, ami a terápia fontossági sorrendjének felállításakor a diéta mögé sorolható. Tízéves vizsgálatsorozatot végeztek, melynek során száz, II. típusú cukorbeteg vércukorértékeit hasonlították össze. A vizsgált személyek fele rendszeresen sportolt, másik fele egyáltalán nem. A tizedik év végén a rendszeres testmozgást végzők csoportjában lényegesen alacsonyabb volt az átlagos vércukorszint, mint a nem sportoló csoportnál.
A II. típusú cukorbetegeket kevéssé fenyegeti a terheléssel kapcsolatos hipoglikémia. Ezeknek a betegeknek a mozgásprogramja, - ha nincs egyéb betegségük - összevonható a szívbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők programjával. Az edzést követheti hipoglikémia, de ez megelőzhető 10-20 gramm szénhidrát fogyasztásával.
A rendszeres testmozgás hatása II. típusú cukorbetegségben:
- Javítja a vércukorszintet
- Fokozza az inzulinérzékenységet
- Csökkenti az inzulinrezisztenciát
- Segít fenntartani az ideális testsúlyt
- Segít megelőzni a szövődményeket
- Csökken a szérum-triglicerid-szint
- Emelkedik a védő hatású HDL-koleszterin szérumszintje
- Hosszú távon csökken a magas vérnyomás
Kockázatok:
- Hipoglikémia léphet fel inzulinnal vagy tablettával kezelteknél
- Hiperglikémia (a normálisnál nagyobb cukortartalom a vérben) léphet fel I. típusú cukorbetegeknél
- A fehérjeürítés fokozódhat a vizeletben
- A vérnyomás ingadozhat, főként a szisztolés érték
- A talpi fekélyek vagy egyéb lábsérülések kockázata megnő, különösen alsó végtagi neuropátiáknál
Mikor ne végezzen testedzést a cukorbeteg?
- Ha vércukra 16 mmol/l felett van
- Ha acidózis, ketózis áll fenn
- Romló retinopátia esetében
- Veseelégtelenségnél
- Instabil angina pectoris estében
- Akut vagy nem megfele-lően kezelt szívelégtelenségnél
- 100/min. feletti pulzusszám esetében
- Feltételezett vagy ismert aneurisma (verőértágulat) esetén, ami súlyosbodna az edzés során
- Kezeletlen hipertónia, 180 Hgmm feletti nyu-galmi szisztolés és 105 feletti diasztolés értékeknél
- Lázas állapotnál
- Kezeletlen anyagcsere- betegség esetében (csökkent vagy fokozott pajzsmirigyműködés)
- Bármilyen reumatológiai betegség esetén
- Krónikus fertőző betegség vagy AIDS meglétekor
Foglaljuk össze, melyek a legfontosabb tanácsok a cukorbetegek testedzésével kapcsolatban:
- A mozgás legyen rendszeres
- Nem szabad elfelejteni, hogy a testedzés csupán hasznos kiegészítő terápia
- A testedzés mellett szigorúan be kell tartani az orvosi előírásokat
- Mindig ki kell kérni a kezelőorvos tanácsát, mi-előtt a beteg a programot elkezdené
A testedzést úgy kell tekinteni, mint a cukorbetegség terápiájának egyik lehetőségét. XI.évf./2.sz.
Legjobban: