A témában számos figyelemkeltő tanulmány született napjainkig. Mint arra Dawn Skelton, a Glasgow-i Kaledóniai Egyetem (GCU) gerontológus professzora a The Conversation oldalán megjelent cikkében rámutat, a fél lábon állás képessége egyaránt összefüggésbe hozható a fokozott fizikai aktivitással, illetve az esések csökkent kockázatával. Ez különösen annak tükrében fontos, hogy a világon évente több mint 37 millió páciens szorul orvosi ellátásra azért, mert elesve súlyosabb sérülést szenvedett. Ezen felül az agyi kisérbetegség megnövekedett rizikójára is utalhat, ha egy máskülönben egészséges ember nem tud legalább 20 másodpercig fél lábon egyensúlyozni, továbbá jellemzően kevésbé képesek erre, akik olyan betegségekkel élnek, mint a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór vagy egy korábban elszenvedett stroke.
Miért számít, meddig tudunk fél lábon állni?
Összességében a rendelkezésre álló kutatási adatok arra engednek következtetni, hogy a kor előrehaladtával változik, meddig tudnak fél lábon állni az emberek. Ha pedig valaki nem éri el a saját korcsoportjának megfelelő célértéket, az egészségügyi problémákra hívhatja fel a figyelmet.
Érdemes megemlíteni, hogy felegyenesedve az emberi test eleve instabil. Ennek oka, hogy magasságunkhoz és szélességünkhöz képest viszonylag csekély az alátámasztásunk. Az egészséges szervezet azonban bátran támaszkodhat a központi és perifériás idegrendszerre az egyensúlyi érzékszervek, így a szem, a belső fül, illetve az izmok és ízületek által küldött jelek feldolgozásában. Ezekre az információkra építkezve aztán a megfelelő izmainkat a megfelelő időpontban használva biztosíthatjuk, hogy egyenesen tudjunk maradni.
Minél aktívabb valaki fizikailag, annál valószínűbb, hogy jó az egyensúlyérzéke, ahogy természetesen a rendszeres testmozgásnak szélesebb körű fizikai, pszichológiai és szociális előnyei is jól ismertek. Eközben egyes egészségügyi problémák negatív hatással lehetnek a fizikai aktivitásunkra, testtartásunkra és egyensúlyunkra, mint a depresszió és a csontritkulás , fokozott kockázatot jelentve az esetleges esések és csonttörések miatt. A görnyedt testtartás egyszersmind az egy lábon állást is megnehezíti.
Gyakorolnunk kellene az egy lábon állást?
Dawn Skelton szerint bármely életkorban elkezdhetjük javítani egyensúlyozó képességünket. Egyes neurológiai betegségek fennállása esetén ez komolyabb kihívást jelenthet, ugyanakkor tanulmányok igazolják, hogy gyakorlással számos betegség esetén javítható az egyensúlyérzék, csökkentve az esések veszélyét. Brit felmérések szerint a 65 év felettiek harmada, illetve a 80 év felettiek fele legalább egyszer elesik évente. Érdemes lehet tehát kipróbálni néhány egyensúlygyakorlatot, ami egyrészt nagyobb magabiztosságot nyújt a rendszeres testmozgáshoz, másrészt az aktívabb életvitel révén segíthet meghosszabbítani az élettartamot és javítani az életminőséget.
Ha becsukjuk a szemünket, nehezebb egy lábon megállni. Érdemes tehát így gyakorolni, mert nyitott szemmel testünk is hajlamos ellustulni, pontosabban javarészt látásunkra támaszkodni az egyensúly megőrzésében. Ha viszont kivesszük szemünket a folyamatból, úgy keményebb munkára bírhatjuk a többi érzékünket. A legtöbb ember rövidebb ideig tud így egy lábon állni, de idővel javítható az eredmény. Ezzel együtt javasolt valamilyen kapaszkodót a közelünkben tartani szükség esetére, például egy szék mellett állva gyakorolni. Saját bevallása szerint Skelton professzor maga is mindennap szán időt arra, hogy némi időt egy lábon állva fejlessze az egyensúlyát. "Amikor reggel és este a fogamat mosom, legalább kétszer felváltva ráállok egyesével mindkét lábamra. Ha elég bátornak érzem magam, egy-egy kört megpróbálok csukott szemmel is" - fogalmazott a szakember. Hozzátette, minél nehezebbnek találjuk az évek múlásával a feladatot, annál többet kell gyakorolnunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
