A sportban az eredményességnek számos kritériuma van: az egyik a sportoló saját testének, reakcióinak, határainak pontos ismerete. A fájdalommal kapcsolatban is tudni kell, mi az, ami még az edzés, a verseny velejárója és segíti a teljesítményt és mikor kell már orvoshoz fordulni. Ehhez érdemes elkülöníteni a fájdalom típusait , amelyeket dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos sorolt fel.
Sportolás közben érzett fájdalmak
- Fáradtság és diszkomfortérzet: ezeket az érzéseket nyilvánvalóan az erőkifejtés, az edzésmunka szüli, de nem elég erősek ahhoz, hogy fájdalomnak lehessen nevezni őket. A sportolóknak meg kell tanulniuk "kényelmesen érezni magukat a kényelmetlenségben" és folyamatosan tágítaniuk kell a határaikat.
- Edzéssel járó pozitív fájdalom: állóképességi edzések alkalmával természetesnek tekinthető az izomfájdalom, a tüdőben, a szívben megjelenő kényelmetlenség. Ezek a jelek tulajdonképpen a fejlődésre utalnak - csupán annyit kell tudni róluk, hogy az edzésmunka intenzitásának változtatásával befolyásolhatóak.
- Edzéssel járó negatív fájdalom: ha nem sérülésről van szó, ez a fajtafájdalomtöbbnyire a nem megfelelően felépített edzés és a túledzettség számlájára írható, és egyik tulajdonsága, hogy napokig nem múlik el.
- Figyelmeztető fájdalom: amikor a negatív fájdalom mellé egy másik, figyelmeztető elem is társul, például egy olyan fájdalomérzet, amelyet a sportoló még nem tapasztalt. Jellemzően fokozatosan alakul ki, így lehetővé válik a sportoló számára, hogy megfelelően reagáljon rá.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Jelentős akut fájdalom: intenzív és hirtelen kialakuló fájdalom, amely gyakran sérülés következtében lép fel és jellemzően egy testrészre lokalizálódik.
- Érzéskiesés, zsibbadás: komoly jel lehet, ha a sportoló nem érez semmit a végtagjaiban, amikor fájdalmat, fáradtságot kellene éreznie. Az érzéketlenség komoly sérülés vagy a fizikai határok jelentős áthágásának jele lehet.
Hogyan kell reagálni a fájdalomra?
"Amennyiben sportsérülés történik, az egyértelmű eset, és nyilvánvalóan kezelést, de legalábbis diagnózist igényel. A sportártalom már más kérdés, és sokszor komoly gondot okoz, hogy valóban szembesüljön vele a sportoló. Utóbbi probléma ismételt behatásra keletkezik, vagyis nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom is. Mivel azonban nem jár akut fájdalommal vagy külsérelmi nyommal, sok elszánt sportoló hajlamos legyinteni rá. Sőt sokan még egyfajta bizonyítéknak is tekintik a fájdalmat, hogy hatékonyan edzettek. Holott hosszú távon a nem kezelt sportártalom egyértelműen visszavetheti a fejlődést, a teljesítményt" - hangsúlyozza dr. Páll Zoltán.
A szakember szerint az első és legfontosabb teendő, hogy a sportolónak és az edzőjének be kell látnia, hogy egy pontnál tovább nem szabad tűrni, és szükséges az orvosi segítség, elsősorban pedig egy diagnózis. A diagnózis felállításánál a jó orvos sosem csak a fájdalmas testrészt, hanem az egész embert vizsgálja. Fontos a holisztikus szemlélet, hiszen bár természetesen nélkülözhetetlenek a klinikai vizsgálatok - a különböző képalkotó eljárások, a CT, az MR , az ultrahang - , a legjobb vizsgálóeszközök közé tartozik az orvos keze is.
A fájdalom így enyhíthető
Dr. Páll Zoltán szerint a sportsérülések és sportártalmak terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar , a nem megfelelő edzésmód vagy akár sportszer - utóbbin belül kiemelten fontos a sportcipő alapos megválasztása. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (például lúdtalpat, tartási rendellenességet) is korrigálni kell.
A kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés (fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) és strukturális kezelés is (hialuronsav-injekcióval, orvosi kollagéninjekcióval). A szakember arra is figyelmeztet, hogy a sportsérülések, -ártalmak kezelésekor nemcsak a sérült struktúrát kell helyreállítani, hanem foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is.
Legjobban: