Határozottan azt gondoljuk, nem hiába vették fel már vagy százötven éve a testnevelés-tanrendbe a kézenállást. De hogyan néz ki a szabályos gyakorlat? A két tenyeret nagyjából vállszélességben letesszük a földre, előre mutató ujjakkal. Ezután egyik lábunkat fejjel lefelé a levegőbe rúgjuk, a másik automatikusan követi, és fellendülünk függőleges helyzetbe. Mindkét karunkat és lábunkat nyújtva tartjuk, fontos az egyenes testtartás. Érdemes fal előtt csinálni, hogy ne lendüljünk túl, de hogy meddig van szükségünk ilyen segítségre, az gyakorlás kérdése.
Külső támasz nélkül az ember általában csak pár másodpercig tudja tartani magát, az egyensúly megtartásához ugyanis komoly törzs-, fenék- és vállizomzat szükséges. Kulcsfontosságú a technika is, hiszen sokan azért nem tudnak sokáig kézen állni, mert túl szélesre tárják a két karjukat, vagy nem nyújtják ki rendesen a lábukat. Hogy a félelemről ne is beszéljünk...
Pozitív mentális hatás
Pedig egyáltalán nem kell tőle félni, mert nemcsak az egyik leghatékonyabb edzésgyakorlat, de a legkönnyebb és legolcsóbb is. Minden a test megfeszítésén múlik, amely egyszerre követel tőlünk mobilitást és stabilitást. Nemcsak a nyújtott vállra és a könyökre kell figyelni, de olyan apróságokra is, mint az ujjak közti távolság, amivel folyamatosan korrigálni tudjuk tartásunkat fejjel lefelé.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kézállás fejleszti az izmokat és a stabilitást is
Jógaberkekben persze azt suttogják, hogy a fejenállás jobb, ugyanis több vérrel látja el az agyat, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a városi legenda ellenére tudományosan még nem bizonyított, pontosan milyen hatása van a kézállásnak az agy vérellátására. Vagy bármilyen tornagyakorlatnak. Ami viszont biztos - és ez a tapasztalatokból szűrhető le - hogy mentálisan valóban pozitív hatása van.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Ha valaki még életében nem állt kézen, de formás vállakat és erős hátizmokat akar, ezért kedvet kapott hozzá, akkor az alábbi feladatokkal vezesse rá testét és izmait.
- Fekvőtámasz V-alakban, azaz nyomjuk fel a fenekünket, karunkat és lábainkat pedig nyújtsuk ki.
- Kézállás a falnál. Növeli a biztonságérzetet, ha tudjuk, nem eshetünk hátra. Minél jobban megy a kézállás, annál jobban távolodhatunk a faltól.
- Finoman mozgassuk a csípőnket kézállás közben, így az ujjakkal kell ellensúlyozni, ami megerősíti őket. Később nagy szükségünk lesz rájuk.
- A csuklóknak erősnek kell lenni, így sose felejtsük el alaposan bemelegíteni őket.
Mégis, a kézállásra mindezek ellenére rá kell érezni, ez pedig gyakorlat kérdése. Ugyanolyan, mint a bukfenc vagy a biciklizés , ha az ember egyszer megtanulja, nem felejti el többé. Később pedig mindig ott van a fejlődés lehetősége: karhajlítás kézállásban, kézállás egy kézen, kézen járás, stb.
Persze a legjobb, ha már gyerekkorban megtanuljuk, hiszen így szinte észrevétlenül válik a részünkké, és később fontos része lehet saját testképünknek, a sportolásnak és a mozgásnak is, hiszen alapvető a táncban, a szertornában, a jógában, vagy a harcművészetekben és küzdősportokban.
Ez is érdekelhet
