Az egyetem honlapján közzétett beszámoló szerint Jonatan Jungmalm doktorandusz több mint 200 szabadidős sportolót keresett fel, akik a Göteborgi Félmaratonon indultak korábban, és egy évig követte nyomon a fejlődésüket. A kutatásban való részvétel feltételei között szerepelt, hogy a sportolóknak legalább egy éve rendszeresen futniuk kellett, az elmúlt egy évben átlagosan heti minimum 15 km-t teljesítettek, és legalább fél éve sérülésmentesen edzettek.
A 18 és 55 év közötti résztvevőknek edzésnaplót kellett vezetniük, amelybe feljegyezték azt, mennyit futottak naponta és eközben éreztek-e bármilyen fájdalmat - a hirtelen fellépő és hosszabb ideig fennálló sérüléseket sportorvosok vizsgálták meg ez idő alatt. "A résztvevők egyharmada szenvedett el sérülést a vizsgálat során, ez alapján feltételezhető, hogy a hobbifutók közel fele szerez valamilyen sportsérülést egy év leforgása alatt" - összegezte az eredményeket Jungmalm, aki speciális statisztikai módszerrel elemezte ki az adatokat annak érdekében, hogy minél valósághűbb végeredményt kapjon.
A leggyengébb pont a térd
Kattintson , és mutatjuk a többit!
Az adatokból az is kirajzolódott, hogy jellemzően mely testrészeken jelentkezik a fájdalom: a lesérült futók fele a térdére, a vádlijára vagy az Achilles-ínjára panaszkodott. "Szerencsére a dokumentált sérülések csak kis része bizonyult tartósnak, de mindegyik típusú fájdalom akadályozta a futókat abban, hogy a megszokott módon végezzék az edzéseiket" - ismertette a tanulmány szerzője, majd hozzátette, a sportsérülések között nem találtak érdemi különbséget arra vonatkozóan, hogy milyen nemű, életkorú, testsúlyú, illetve milyen sportolási tapasztalattal rendelkező személynél jelentkezett a baj. "Az azonban kijelenthető, hogy aki egyszer már lesérült, az a jövőbeli sérülések nagyobb kockázatával számolhat" - fűzte hozzá Jungmalm.
A megfigyelés előtt a kutatásban részt vevő futókat alapos fizikai állapotfelmérésnek és kivizsgálásnak vetették alá. Ezekből aztán kiderült, hogy azok a futók szenvedték el leggyakrabban a sérüléseket, akiknek a combizmai az átlagosnál gyengébbek voltak. További kockázatot jelentett emellett a pronáló (befelé dőlő) lábtartás, meglepő módon azonban sem a gyenge törzsizomzat, sem az izmok korlátozott rugalmassága nem jelentett extra sérülésveszélyt.