Miközben a szülés előtti beöntésnek nincs valami jó híre – sok kismama jobban fél ettől, mint magától a szüléstől -, a bélrendszer utolsó szakaszának kitisztítása a rutineljárások közé tartozik. Még úgy is, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem ajánlja feltétlenül.
Hogy miért van rá szükség?
Egyrészt higiénés okokból, hogy még csak véletlenül se a bélsárral együtt szülessen meg a baba. Másrészt pedig, mert a bélrendszer utolsó szakaszában felgyűlt bélsár adott esetben akár le is szűkítheti a születéshez szükséges helyet a baba számára. A tisztításra tehát szükség van, és ha nincs időkényszer, az orvosok többsége hashajtóval, vagy kúppal oldja meg a dolgot. Beöntésre, amit régen purgálásnak hívtak, leginkább akkor van szükség, ha szorít az idő: ha hirtelen kell menni a szülőszobára, vagy indulni a császármetszésre.
Hogyan zajlik?
Bár kismamakörökben tényleg rettenetes a híre, a beöntés szerencsére egyike az amúgy teljesen fájdalommentes eljárásoknak. Ilyenkor egy flexibilis cső segítségével meleg vizet adagolnak a végbélbe, ami hígítja az esetlegesen ott lévő bélsarat, ami így hasmenéses állagú széklet formájában még időben távozhat a szervezetből. A művelethez a kismamáknak általában az oldalukra kell fordulniuk, közben pedig az egyik lábukat fel kell húzniuk a hasukhoz, ezzel is megkönnyítve a folyamatot.
Kötelező-e?
Mivel az eljárás egyáltalán nem kötelező, ezért természetesen vissza is lehet azt utasítani. Azokban az esetekben szoktak hozzá ragaszkodni, vagy szokták ajánlani az eljárást, amennyiben a kismamának 2-3 napja nem volt már széklete. Ilyenkor mindenképp javasolt a tisztítás. Jó tudni azt is, hogy a vajúdás bizonyos szakaszaiban a beöntés kifejezetten hasznos is tud lenni: elősegítheti a fájásokat, ami meggyorsítja a tágulást, emellett a meleg víz a méh izmaira is kifejezetten jó hatással van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
