Már az évi 23 millió vetélés is egy döbbenetes adat, ám a The Lancet-ben tanulmány szerzői szerint valójában ennél sokkal több esetről lehet szó, mivel sokan nem fordulnak orvoshoz, hanem otthon "kezelik" a történteket, vagy a terhesség annyira korai stádiumában történik meg velük, hogy fel sem fedezik. Megjegyzendő, a vetélés definíciója sem egyezik meg mindenhol, ezért a szerzők a magzat önálló életképesség előtti elvesztését tekintették annak.
Bár a fenti adatok alapján azt gondolhatnánk, e tragédiák után a nőket és társaikat megfelelően támogatják, sajnos azonban egy friss, a vetélés okairól, kezeléséről és mértékéről készült, a világ több országának tapasztaltait összegző tanulmány szerzői szerint ez koránt sincs így. A vetélés utáni protokoll általában következetlen és rosszul szervezett, a gyászoló szülőknek pedig gyakran csak annyit vetnek oda: "próbálkozzanak újra". Éppen ezért a kutatók úgy vélik, ideje lenne kialakítani egy új és jobb rendszert, melyben az egészségügyi szakemberek megfelelő fizikális és mentális támogatást nyújtanak az érintett nőknek magzatuk elvesztése után.
"Sok nőben kétségek fogalmazódnak meg a vetélésük után tapasztalt nem éppen kellemes bánásmód miatt - sokuknak semmilyen magyarázattal nem szolgálnak a történtekkel kapcsolatban, másoknak pedig csak azt tanácsolják, próbálkozzanak tovább" - idézi a CNN.com Siobhan Quenby szülész professzor szavait a brit Warwicki Egyetem közleményéből. A szakember a Tommy Nemzeti Vetéléskutató Központ igazgatóhelyettese és egyike azon 31 szakértőnek, akik három tanulmányt is publikáltak már a témában.
Tévhitek a vetéléssel kapcsolatban
A vetélést gyakran a nők, a férfiak és az egészségügyi dolgozók is félreértik, és még mindig sok tévhit él azzal kapcsolatban. Például a szerzők szerint:
- a nők úgy hiszik, hogy ritka, holott 10-ből egy nőt érint élete során,
- sokan úgy vélik nincs hatásos kezelés,
- sokan azt hiszik, hogy nehéz tárgyak emelése vagy korábban szedettfogamzásgátlóokozza a vetélést.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindezek a tanulmány szerint visszatartják a nőket attól, hogy segítséget kérjenek. Ha viszont mégis segítséget kérnek, gyakran több klinikát is meg kell járniuk, hogy kiderüljön, mi volt az elveszett terhességük oka, és csak ritkán találnak olyan helyet, ahol minden kérdésükre választ kapnak. A betegeket ráadásul gyakran több orvos is kezeli, akik egymásnak ellentmondó tanácsokat is adhatnak, ami tovább növelheti a nők szorongását, megnehezítve veszteségük feldolgozását.
A tanulmány mellett a The Lancet egy szerkesztőségi kommentárt is publikált, ami szerint túl sokáig bagatellizálták el vagy hagyták figyelmen kívül a vetéléseket. "Megdöbbentőnek kellene lennie az egészségügy ilyen irányú elmaradásának, ehelyett azonban mindent átható beletörődés tapasztalható" - írták. A közelmúltban azonban több celebritás és híres ember is megtörte a hallgatást, Meghan sussexi hercegnő és Chrissy Teigen amerikai televíziós személyiség is nyíltan beszéltek vetéléseikről, az átélt veszteségükről.
Ez lenne a helyes rendszer
"A vetélés minden évben párok sokaságának okoz bánatot minden országban, mégis néma csend övezi a magzatok elvesztését mind a párok, mind az egészségügyi szolgáltatók, a politikai döntéshozók és a finanszírozók által is" - mondják a kutatók, akik szerint a jelenlegi, legtöbb országra jellemző rossz gyakorlatokat olyan új, az elvetélt nők gondozására és kezelésére fókuszáló rendszerrel kellene leváltani, amelyet a kormányoknak és az egészségügyi szolgáltatóknak mindenki számára elérhetővé kellene tennie.
A tanulmány szerzői szerint az első vetélés után fel kellene mérni a nők fizikai és mentális szükségleteit, majd útmutatást és megfelelő támogatást kellene adni nekik a következő terhességükhöz. A második vetélés után - ami egyébként igen ritka, a nők mindössze 2 százalékát érinti - fel kellene ajánlani nekik egy teljes szakklinikai kivizsgálást, vérkép- és pajzsmirigyfunkciós tesztekkel, valamint a fennálló kockázatokat meg kellene velük beszélni. Sőt, ha valaki már átesett esetleg két vetélésen, akkor egy újabb terhesség során kiemelt támogatásban kell részesíteni és biztosítani számára olyan korai vizsgálatokat, melyek megnyugvást adhatnak neki.
Három vetélés után (a nők 1 százalékát érinti) további vizsgálatokat és kezeléseket kell felajánlani, beleértve a terhességi szövetek genetikai vizsgálatát, kismedencei ultrahangot, és ha szükséges, akár a szülők genetikai vizsgálatát is. Chandrika N. Wijeyaratne, a Srí Lanka-i Colombo Egyetem reproduktív orvoslás professzora, a tanulmány társszerzője egy nyilatkozatában kijelentette, olyan globálisan elérhető szolgáltatásra van szükség a visszatérő vetélésen átesett nők számára, mely legalább a szakmai minimumot biztosítja számukra.
"A nők - és néha partnereik is -, akiknek nincs gyerekük, gyakran diszkriminációval, stigmatizálással, társadalmi kirekesztéssel szembesülnek. A vetélés megelőzése azonban továbbra is alacsony prioritást élvez, főképp azokban az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol sokan küzdenek az egészségügyi ellátásért, így a nők lehetőségei különösen limitáltak" - idézi a cikk a tanulmányt.
A vetélés rizikófaktorai
A friss kutatás több olyan tényezőt is kiemelt, melyek összefüggésben állnak a vetélés magasabb kockázatával. Ide tartozik a nők és a férfiak életkorának növekedése, a túlságosan magas vagy alacsony testtömegindex . De szerepet játszhat akár az etnikai hovatartozás is, a kutatás szerint ugyanis a fekete szülők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak ilyen problémákat, mint a fehér párok. A rizikófaktorok között található továbbá:
- a dohányzás,
- az alkoholfogyasztás,
- a tartós stressz,
- az éjszakai műszak,
- a légszennyezettségnek és növényvédő szereknek való kitettség.
Ez is érdekelhet
Bár egyelőre korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre, a tanulmány szerint egyes kezelések, köztük a progeszteron -terápia (a terhesség szempontjából elengedhetetlen hormon), segíthetnének a vetélést átélő nőknek. A tanulmány szerint emellett sokkal több kutatásra van még szükség, a klinikai vizsgálatok, a genetika, a fejlődési és reproduktív biológia területén is. "Nem minden vetélést lehet elkerülni, de az, hogy a vetélést az egyéb női reproduktív egészségügyi problémákhoz - mint a menstruációs fájdalmak vagy a menopauza - hasonlóan minimális orvosi beavatkozással kell kezelni, pusztán ideológia, nem alapul bizonyítékokon" - szögezte le a The Lancet szerkesztőségi kommentárja.
