Az Édenkert közepén az tudás fája mellett (amiről Éva anyánk szakította le az almát) állt az örök élet fája is, amiről idő hiányában már nem evett az első emberpár. A vágy azonban azóta is ott él bennünk, hogy elkerüljük az öregséget és a betegséget. Ezért hát azóta is szorgosan kutatunk a csodaszer után, ami meg tudná akadályozni a test hanyatlását. Bár az elmúlt évszázadok során sokan állították, hogy megtalálták a megoldást, az út, amit mutatnak, sajnos ritkán követhető.
Ambrózia - az istenek eledele
Minden mitológiában hallhatatlanok az istenek - de kevesen veszik a fáradságot, hogy elmagyarázzák, mi ennek az oka. Az ókori görögök azonban elárulták a titkot: az istenek ambróziát fogyasztanak óriási mennyiségben, egy mézízű italt, melyet galambok viszek fel az Olimposzra. A nemes nedű forrása Amalthea, a csodakecske, akinek bűvös szarvából bármilyen étel és ital előbukkan, amit csak kívánni lehet. Az ambrózia igazi csodaszer, mert nem csak örök életet ad, és megfiatalít, de képes minden betegséget meggyógyítani, eltünteti a sebhelyeket , és szépségessé is tesz.
Nem csoda, hogy az évszázadok során több halandó is megkívánta, ám az istenek kegyetlenül szigorúan büntették a tolvajlási kísérleteket. Bár Tantalosz nem magának, hanem az egész emberiségnek akart juttatni az ambróziából, ez nem számított enyhítő körülménynek. Büntetésül egy sekély vizű medencében kell élnie, feje fölött szőlőfürtökkel , ami első pillantásra nem tűnik olyan nagy kegyetlenségnek, ám ha lehajol, hogy igyon, a víz eltűnik, és ha felnyúl a szőlőért, hogy leszakítson egy szem gyümölcsöt, azok elérhetetlenül magasba kerülnek. Innen ered a "tantaloszi kínok" kifejezés, mert Tantalosz, bár látja az enyhülést hozó vizet és ennivalót, soha nem érheti el őket.
Néha azonban egy-egy halandó kiérdemelte az ambrózia áldását: így lett Heraklész halhatatlanná, és Achilles sebezhetetlensége is onnan ered, hogy istennő anyja ambróziával kente be csecsemőként.
A fiatalság kútja - ami visszafordítja az időt
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Évezredek óta tartja magát a legenda, hogy létezik valahol egy mágikus erejű forrás, amiben ha megfürdik az ember, fiatalon és egészségesen ugrik ki belőle. A benn töltött időre persze vigyázni kell, ha túlságosan elkényelmesedik valaki, megtörténhet, hogy végül csecsemőként kell újrakezdenie az életét. Olyan hatalmas ereje van ennek a víznek, hogy egyetlen cseppje is képes bármilyen betegséget meggyógyítani - még a magyar népmesékben is gyakori szereplő az "élet vize", aminek a felkutatására az öreg királyok gyakran elküldik három gyermeküket.
Hérodotosz úgy vélte, hogy Etiópiában van ez a csodaforrás, Nagy Sándor Perzsiában keresgélte a halála előtt, a keresztes lovagok pedig Jeruzsálemben. Volt azonban egy szerencsés fickó, aki rátalált, méghozzá Puerto Rico első kormányzója . Ezzel a forrással csak az a baj, hogy bár a mai napig megvan, vagy kifogyott belőle a hatóanyag, vagy a kormányzó túlzott a hatását illetően, mert a "fiatalság forrása" néven ismert fürdőben azóta sem változott ismét kisgyermekké senki.
Bölcsek köve - nem csak aranyat lehet vele csinálni
Paracelsus szerint a bölcsek köve vörös, mint a rubin, kristályosan kemény, de mégis puha, mint a viasz. Képes minden fémet arannyá változtatni, ami ráadásul finomabb, mint a bányászott változat, és kissé vörösesebb a színe.
Bár az aranycsinálás nagyon is vonzó tulajdonsága a kőnek, még ennél is fontosabb, hogy segítségével el lehet készíteni az örök élet elixírjét is, bár van, aki szerint már maga a kő birtoklása is örök életet garantál. Nem meglepő, hogy évszázadok óta rengetegen próbálták elkészíteni ezt a csodás anyagot, és a legendák szerint többeknek sikerült is. Közéjük tartozott Cagliostro és Saint Germain gróf is, akik saját bevallásuk szerint nemcsak gazdagságukat, de több száz évig tartó életüket is a kőnek köszönhették.
Bár ma a tudomány azt állítja, hogy az alkimisták módszereivel nem lehet aranyat csinálni, kísérleteikből kétségtelenül sokat profitált a kémia tudománya, hiszen ők voltak azok, akik felfedezték például a foszfort és a porcelánt is.
Tévútra pedig az vihette ezeket a középkori tudósokat, hogy szó szerint próbálták értelmezni elődjeik spirituális irományait. Merthogy ma úgy vélik a történészek, hogy az alkimista könyvek valójában a lélek fejlődéséről szólnak, az aranyat és az örök életet pedig szimbolikusan, a teljes megvilágosodás felé vezető lépcsőfokokként kell értelmezni.
A Szent Grál - a kerekasztal lovagjai is keresték
Minden idők legkeresettebb kincse a Szent Grál, amiből Krisztus ivott az utolsó vacsorán, és amibe egyik tanítványa, Arimathiai József felfogta az úr vérét, miután a kereszten oldalba döfte Longinusz lándzsája. A legendák szerint a kétszeresen is szent kelyhet aztán ez a tanítvány vette magához, és vele volt akkor is, amikor börtönbe zárták. A vád az volt ellene, hogy ellopta Jézus testét. Hogy hamarabb vallomásra bírják, sem enni, sem inni nem kapott - de a kehelyben csodás módon mindig volt enni- és innivaló, így életben maradt, és 12 követőjével együtt egészen Angliáig menekült, ahol elkészítette az utolsó vacsora asztalának pontos mását (amit később kerekasztalnak neveztek), és elrejtette a csodás tárgyat a Halászkirály kastélyába. Artúr király lovagjai azonban nemcsak azért keresték, mert a legendák szerint örök életet és fiatalságot ad annak, aki iszik belőle, hanem mert ez a kereszténység legfontosabb relikviája, amit illő helyre akartak tenni.
Egyesek szerint egyszerű fa-, vagy agyagkelyhet kell keresni, de van olyan legenda is, amely szerint smaragdból csiszolták, méghozzá nem is akármilyenből, hanem abból, ami a Mennyek országában eredetileg Lucifer koronáját díszítette és akkor esett ki, amikor az Úr letaszította a lázadó angyalt a pokolba.
Bár a Szent Grál keresése a mai napig tart, a középkorban legalább tucatnyi templomban állították, hogy a birtokukban van. Ha pedig valaki manapság szeretné megnézni, csak egy repülőjegyre van szüksége, mert Spanyolországban, Huesca városában őriznek egy agátkőből faragott kelyhet, amit 2006-ban maga XVI. Benedek nyilvánított az eredeti Szent Grálnak.
A sátánnal kötött alku - Dorian Gray is így maradt fiatal
Évszázados mítosz, hogy ha eladja az ember a lelkét a sátánnak, cserébe nemcsak gazdagságot vagy hatalmat kívánhat, de akár olyan extrém dolgokat is, mint az örök fiatalság vagy az örök élet. Ezt a legendát öltöztette modern formába Oscar Wilde, akinek főhőse, Dorian Gray azt kívánja tökéletes szépségű portréját látva, bárcsak örökké ilyen fiatal és üde maradhatna, és inkább a kép öregedne meg helyette. Kívánsága valóra válik, és a következő 18 évben egyetlen percet sem öregszik, jóllehet egyre mélyebbre süllyed a gonoszságba és az erkölcsi fertőbe egy gazdag lord pártfogása alatt, akit - nem meglepő módon - sokan az ördöggel azonosítanak.
Az évek telnek, de mindenki megdöbbenésére Dorian Gray testén, arcán sem az alkohol , sem a kábítószer, sem az éjszakai lumpolás nem hagy nyomot. Ám a következmények nélküli élet kiöli belőle az erkölcsi tartást is: amikor festő barátja véletlenül rábukkan a szörnyűségesen torzzá öregedett festményre, egy vita hevében egyszerűen megöli korábbi barátját. A kép és az önimádat bűnös hálójából Dorian Gray végül csak úgy tud elmenekülni, hogy magát a festményt is megöli, mert rádöbben, hogy az ember lelkén nyomot hagynak a bűnök akkor is, ha ezt mások nem látják, és képtelen együtt élni szörnyeteggé változott önmagával.
Sohaország - ha valaki nem akar felnőni
A szabad lelkű, rosszcsont gyerek J.M. Barrie meséje szerint azért szökött el otthonról Sohaországba, mert a szülei azt akarták, hogy ha felnő, legyen bankár, mint az apja. Péter azonban gyerek akart maradni, és elszökött a felelősség elől. Azóta Sohaországban tölti örökké tartó gyermekkorát az elveszett fiúkkal, hableányok, kalózok és indiánok között.
Kevesen tudják, de Pán Péter karakterét az író saját bátyjáról mintázta, aki egyetlen nappal a 14. születésnapja előtt korcsolya balesetben meghalt, és a család sokat beszélt arról, hogy a tragédia miatt David soha nem fog megöregedni vagy felnőni.
Az örök gyerekkor iránti vágyhoz azonban kellett a 20. század, ahol gyereknek lenni valódi öröm volt - a korábban ugyanis nem létezett az a fajta kivételezett, gondtalan gyermekkor, amit manapság olyan nagyra tartunk. Alig egy évszázada a gyereket még kicsi felnőttként kezelték, akit meg kell szelídíteni a veleszületett vadságból, és egészen pici korától kezdve nagyjából ugyanazt várták el tőle, mint a felnőttektől, még a munka mennyiségét tekintve is.
Barrie azonban olyan zseniálisan megérezte a kor változó szellemét, hogy Pán Péter nemcsak kulturális ikonná vált, de pszichológiai rendellenességet is neveztek el róla: a Pán Péter-szindróma olyan fiatalokat (főleg férfiakat) érint, akik nem akarnak felnőni és felelősséget vállalni a tetteikért.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké fiatal különszámában jelent meg.
