Légköri frontnak a határfelületet nevezzük, amely két eltérő hőmérsékletű (és így: sűrűségű) légtömeg találkozásánál alakul ki. A légköri front esetenként több száz vagy akár több ezer kilométer hosszú is lehet. A frontok az időjárás számos tulajdonságára hatással vannak: közeledésükre süllyed a légnyomás, változhat a páratartalom, esőzések jöhetnek, valamint a szél iránya és erőssége is megváltozik. Két fő fajtája ismert.
Légtömegek csatája
Hidegfront esetén a hidegebb légtömeg mozdul a melegebb felé, és mivel sűrűbb az utóbbinál, viszonylag nagy sebességgel becsúszik alá, és maga fölé tolja - nagyjából úgy, ahogy egy kézi gyalu szokta a faanyagot. Ezzel a mozgással heves időjárási jelenségeket okoz: a hidegfrontokat gyakran kísérik intenzív szelek, illetve záporok, zivatarok és/vagy jégeső. Hidegfront esetén a hőmérsékletben nem feltétlenül következik be számottevő változás, de szárazabb, kevésbé párás lesz a levegő, érkezése előtt pedig csökken, majd később gyorsan emelkedik a légnyomás.
Melegfrontnál a kisebb fajsúlyú meleg levegőtömeg a hidegebb fölé siklik. A levegő lassabban mozog, mint hidegfront esetén, így a front több ezer kilométerre is elnyúlhat, az időjárási jelenségek, például az eső (vagy havazás) pedig fokozatosabban fejlődnek ki. Ettől még lehetnek intenzívek: ha a légtömeg kellőképp nedves, villámlásokkal kísért heves záporok is kialakulhatnak. A légnyomás melegfront esetében is csökken a légtömeg megérkezése előtt, majd az átvonulás után úgy is marad; a melegfront érkezését a nyomásváltozás mellett sokszor ködképződés is jelzi.
A hideg- és a melegfront is lehet nedves vagy száraz, a két legismertebb fronttípuson túl pedig beszélhetünk még okklúziós és veszteglő frontról is. Előbbi esetében egy hidegfront, amely általában gyorsabban halad, megelőz egy melegfrontot, majd a magasban, a hármaspontnak nevezett helyen torlódás alakul ki a különböző frontok között, amelyek eltérő irányokban terjednek ki onnan. Változatos időjárási jelenségek kapcsolódhatnak hozzá, a leggyakoribb esetben a levegő szárazabbá válása észlelhető. Veszteglő front esetében pedig egyik légtömeg sem tudja felváltani a másikat, így hosszabb ideig ugyanazon a területen marad a határfelület a két front között. Ez is sokféle időjárási jelenséget okozhat, de a felhősödés és a hosszabban tartó csapadékhullás gyakorinak mondható. Ilyenkor a front vagy szétoszlik néhány nap után, vagy átalakul hideg-, illetve melegfronttá.
A mozgó légtömegek és ezzel együtt a légköri frontok felfedezését 1919-ben jelentette be a norvég Jacob Bjerkens, aki apjával, Vilhelmmel ciklonok viselkedését figyelte meg, és ezen keresztül jutott a felfedezésre. Korábban ugyanis úgy vélték, hogy ha egy adott napon például a hőmérséklet melegebb vagy hidegebb lett, mint az előzőn, akkor ennek oka egyszerűen annyi volt, hogy ugyanaz a levegőtömeg hőt vett fel vagy épp adott le az eltelt nap során. Bjerkens ellenben rájött, hogy hideg és meleg légtömegek mozognak a bolygó felszíne felett, és ezek olykor összeütköznek egymással, ami változékony időjárást eredményez a határterületek közelében. A felfedezés után még több mint két évtizednek kellett eltelnie, hogy a légköri frontjelenségek a napi időjárási térképek állandó szereplőivé válhassanak.
Fájdalom, szédülés, és a frontok
Frontérzékenység alatt azt értjük, amikor valaki testi tünetekkel (legjellemzőbben fejfájással és ízületi panaszok kal) reagál az időjárás változásaira. A jelenség leginkább a légköri nyomás, illetve a levegő páratartalmának megváltozásához köthető, ezek pedig, mint láthattuk, gyakori kísérőjelenségei a légköri frontoknak. A tudomány mindazonáltal jelenleg nem ismeri el, vagy legalábbis nem tartja még egyértelműen bizonyíthatónak az összefüggést az időjárási frontok és az emberek ilyenkor észlelt testi tünetei között.
Mindenesetre a frontérzékenység nem korunk hóbortja, hiszen már Hippokratész is felfigyelt rá a Kr. e. 4. században, azóta pedig a népi folklór kitartóan ragaszkodott - és ragaszkodik végeredményben ma is - az összefüggés tételezéséhez. A XIX. század óta leginkább arthritises betegek tüneteit vizsgálták ebben az összefüggésben. Voltak is olyan eredmények, amelyek szerint a nyomásváltozás rontja a tüneteiket - más szakemberek ellenben arra hívták fel a figyelmet, hogy ezek olyan csekély mértékűek a legtöbb front esetében, mint amikor pár emeletet le- vagy felliftezünk egy épületben, így önmagában a nyomás nehezen okozhatja a fájdalmat.
Bizonyos időjárási és testi jelenségek között ugyanakkor már nem kérdés, hogy létezik összefüggés: ilyen például a vérnyomás és a hőmérséklet viszonya (minél melegebb van, annál tágabbak az ereink, így alacsonyabb a vérnyomásunk). A fejfájás, a diabétesz és a szív-érrendszeri betegségek és a frontok viszonyának pontos feltérképezése még várat magára, de a modern orvostudomány észleli a beszámolókat, és megpróbál minél többet megtudni a lehetséges összefüggésekről. A biometorológia nevű tudományág gyakorlói például éppen azon vannak, hogy meghatározzák, pontosan miként hatnak az időjárás változásai a Föld élőlényeire - köztük természetesen az emberre is.
