Még mindig sok félreértés, tabu övezi a depressziót, pedig világszerte egyre több embert érint. Betegség, amelyet kezelni kell. De nem mindegy, hogyan és kinek a segítségével.
1. tévhit: "Akarattal, elszántsággal le lehet győzni a depressziót. Önerőből is meg lehet oldani, nem kell rögtön orvoshoz rohanni."
Az állításnak dr. Gerevich József pszichiáter-pszichoterapeuta szakorvos szerint van valóságtartalma, de nem minden depressziós beteg esetében igaz. "A depressziónak fokozatai vannak, és az enyhe változatok esetében a páciens rengeteget tehet annak érdekében, hogy hangulata javuljon" - magyarázza. Ilyenkor - az egyéni megküzdési stratégia részeként - bármilyen lehetőség kiaknázható, amely az érintett személynek örömforrást jelent: például színház, mozi, valamilyen sporttevékenység, esetleg természetjárás. Dr. Gerevich szerint a fenti állítás ellenkezője sem feltétlenül igaz, miszerint minden betegség, így a depresszió is csak orvos segítségével leküzdhető. Mint mondja, számos páciense van, akinek - mielőtt orvoshoz fordult volna - többször volt rossz a hangulata , de mielőtt komolyabbra fordult volna a dolog, elmúlt.
dr. Peti Erzsébet pszichiáter-addiktológus az elmondottakhoz még hozzáteszi: a gyógyuláshoz minden esetben szükség van a depressziós beteg "hozzájárulására" is. "Igaz, hogy enyhe fokozatú depresszió esetén a beteg nagyobb eséllyel tud segíteni saját magán, de akkor is fontos a hozzátartozók támogatása, és hogy lehetőleg ne mondogassák a betegnek, hogy 'csak akarni kell', mert azzal biztos nem segítenek neki" - magyarázza.
2. tévhit: "Térj észhez, szedd össze magad! Ez csak szomorúság, rosszkedv, nem betegség. Majd elmúlik." / "A depresszió nem betegség, csak hiszti."
Ön mindent bevesz? Új sorozat a HáziPatika.com-on
A neten keringő és egyre szaporodó egészségügyi tévhiteknek se szeri, se száma. De mit higgyünk el, és minek ne dőljünk be, ha nem akarjuk kockáztatni saját és mások egészségét sem? A HáziPatika.com legújabb kezdeményezésének célja, hogy segítsen eligazodni az álhírek, a veszélyes egészségügyi tévhitek világában.
A C-vitamin tényleg gyógyítja a rákot?
Nem veszélyes, ha valaki náthás betegként egy-két hétig nagy dózisú C-vitamint szed, igaz nem használ, de legalább nem is árt, a felesleges mennyiség vizelettel távozik. Daganatos betegeknél viszont végzetes is lehet az a hiedelem, amely szerint az aszkorbinsav gyógyítja a rákot. Őket nem csak a terápiától terelheti el ez a tévhit, hanem akár a kezelést is gyengítheti. Szakértőkkel néztünk körül a C-vitamin felhasználásának útvesztőjében.
Gyakran találkoznak ezzel a vélekedéssel a pszichiáterek, és - mint mondják - hiába van igazságtartalma, mégsem ilyen egyszerű a dolog. "Minden attól függ, milyen fokozatú a depresszió. Előfordulhat, hogy a szomorúság, a rosszkedv spontán elmúlik, de súlyosabb esetben, amikor már betegségről beszélhetünk, az érintett személy már nem tudja összeszedni magát" - mondja dr. Peti Erzsébet. Ha valakinél tartósan fennállnak bizonyos tünetek - például visszahúzódó, semminek nem tud örülni, nem tudja megfelelően ellátni a munkáját, esetleg rosszul alszik, nincs étvágya, kevesebbet beszél, nem szívesen jár társaságba, állandóan lehangolt, vagy nem érdekli, ami korábban foglalkoztatta -, akkor mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, mert ezek a depresszió résztünetei, és nem fognak maguktól elmúlni.
"Az az állítás, hogy a depresszió nem betegség, hosszú történelmi hagyományokra vezethető vissza. Sokáig nem tartották betegségnek ezt a kórképet, illetve a köztudatban nagy traumákkal , szerelmi csalódásokkal, halálesetek hibás feldolgozásával hozták - helyesen - összefüggésbe. Mai tudásunk szerint a depresszió betegség" - magyarázza dr. Gerevich József. De ez a fogalom sem homogén: a laikus tapasztalat is megkülönbözteti a konkrét okokra visszavezethető kedélybetegséget azoktól a kórképektől, ahol minden kimutatható ok nélkül, "derült égből villámcsapásként" jelenik meg a depresszió. "Előbbit pszichogén, utóbbit major depressziónak nevezzük" - teszi hozzá.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy nem szabad összekeverni a depressziót a hisztériával, mert nem ugyanarról van szó. "A hisztéria is betegség, igen súlyos fokozatai is kialakulhatnak. Igaz, ma már ez a kifejezés kevésbé él az orvosi szóhasználatban; disszociatív zavart, szomatoform zavart mondunk helyette"- hangsúlyozza dr. Gerevich József.
3. tévhit: "Ha depressziós vagy, életed végéig szedheted az antidepresszánsokat."
Mint minden gyógyszeres kezelés esetében, itt is be kell tartani az orvosi utasításokat: nem célszerű a javasoltnál előbb befejezni az antidepresszánsok szedését, ahogy a szükségesnél tovább tartó gyógyszeres kúra sem ajánlott. "A gyógyszeres antidepresszáns-kezelés legalább fél évig javasolt, utána - panaszmentesség esetén - fokozatosan le lehet állítani. Visszatérő depresszió esetében a gyógyszeres kezelést olykor kisebb dózisban (fenntartó adagban) ezután is érdemes folytatni" - ismerteti saját gyakorlatát dr. Peti Erzsébet, hozzátéve, hogy a depressziós betegek általában nem szorulnak életük végéig gyógyszeres kezelésre.
"Sajnos olykor az orvosok (is) táplálják a hiedelmet, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy a major depresszió vissza-visszatérő, krónikus betegség, és soha nem lehetünk biztosak abban, hogy amikor évekre 'eltűnik', nem bukkan-e fel újra és újra" - magyarázza dr. Gerevich. Mint mondja, akadnak a szakmában, akik úgy vélik, hogy jobb a folyamatos antidepresszív gyógyszeres kezelés, mondván, így megelőzhető a következő depressziós epizód . "Még egy eseti tapasztalat is erősítheti a gyógyszerhez való orvosi ragaszkodást: ha idő előtt kerül sor a gyógyszer abbahagyására, visszaesés következhet be" - teszi hozzá.
4. tévhit: "Aki elkezdi az antidepresszánsok szedését, soha többé nem tud leállni."
Sokakban él a félelem, hogy ha egyszer elkezdenek antidepresszánst szedni, nem tudják majd abbahagyni, függők lesznek. "Ez a tévhit szorosan kapcsolódik az előzőhöz, hiszen aki azt gondolja, hogy nem lehet leállni a gyógyszerről állapota rosszabbra fordulása nélkül, egyben azt is állítja, hogy élete végéig szednie kell a szert" - vélekedik dr. Gerevich József. Véleménye szerint azonban az alternatívák megítélése nagymértékben függ a beteg állapotának súlyosságától. A kezdeti stádiumban, illetve enyhébb esetekben a "természetes" gyógymódoknak lehet nagy szerepük (hosszú séták, tartalmas kulturális programok, sport, közösségi események, gyógyteák).
Már ilyenkor szóba jöhet kiegészítő kezelésként a pszichoterápia, amely elsősorban a lelki folyamatokra reflektál, és megoldatlan problémák, feldolgozatlan traumák átbeszélését jelentheti. "Gyógyszeres kezelés elsősorban azokban az esetekben jöhet szóba, amikor az előzőekben felsoroltak hatástalannak bizonyulnak, és a beteg állapota súlyosbodik. Fontos tudni, hogy a gyógyszeres antidepresszív kezelés egyáltalán nem zárja ki a pszichoterápiát, sőt műhibának számít, ha valaki úgy írja fel a gyógyszereket, hogy közben nem végez pszichoterápiát, vagy nem küldi el pszichoterapeutához is a beteget" - fogalmaz dr. Gerevich József.
Dr. Peti Erzsébet szerint is kiemelkedően fontos a lelki problémák kezelése. Mint mondja, a gyógyuláshoz általában nem elég csak a gyógyszer, az is kell, hogy a beteg másképp kezdjen működni, másképp lássa a világot. "Aki nem próbál változtatni a gondolkodásán, az élethez való viszonyulásán, sokkal könnyebben vissza tud esni, illetve meg sem gyógyul annyira, hogy talpon tudjon maradni" - hívja fel a figyelmet a pszichoterápia és az egyéni hozzáállás megváltoztatásának szükségességére dr. Peti Erzsébet. "A depresszió olyan a léleknek, mint a testnek a fájdalom: ebben az esetben sem elég pusztán csillapítani a fájdalmat. Fel kell deríteni az okokat, és változtatni kell" - teszi hozzá.
5. tévhit: "Az antidepresszánsok mérgek, de vannak gyógynövényből készült étrendkiegészítők, természetes anyagok, amelyekkel sokkal hatékonyabban kezelhetőek a depresszió tünetei (pl. levendula, ginkgó biloba, orbáncfű)."
"Mint minden gyógyszer, az antidepresszánsok is kétélű fegyverek: nagy adagban vagy nem kellő indikáltság esetén ölni is tudnak" - hívja fel a figyelmet a pontos orvosi utasítások alapján beállított szedésre dr. Gerevich József. Mint mondja, akadnak páciensek, akik az "utána, tehát miatta"-elv alapján állítják, hogy akkor keletkeztek súlyos szomatizációs problémáik - változó testi panaszok -, amikor elkezdték szedni az antidepresszív gyógyszereket. "Ezt az összefüggést egyes, a médiumokban felkapott pszichológusok is erősítik, klinikai tapasztalatok nélkül, felületes információk alapján" - teszi hozzá. A kulcs - mint sok más gyógyszeres terápia esetén - itt is a megfelelő fókuszáltságon és mennyiségen van. Dr. Gerevich szerint az étrendkiegészítők és más növényi termékek kifejlett depressziós szindróma esetén nem válhatnak elsőrendű terápiás ágenssé, de másodlagosan kiegészíthetik a gyógyítás főcsapását.
A félelem a gyógyszeres kezeléstől sokszor azt eredményezi, hogy ha a beteg antidepresszáns kezelésre szorul, sok ún. "mellékhatás" jelentkezik: ezt negatív placebóhatásnak is nevezik - erről számol be Dr. Peti Erzsébet. "Amikor a páciens jobban tart a gyógyszerektől, mint a depressziótól, akkor elég nehéz megmagyarázni, hogy tudományosan ellenőrzött, bevizsgált termékekről van szó, és a mellékhatások sem szükségszerűen jelennek meg".
Az esetlegesen jelentkező félelemnek a gyógyszerfüggőségtől pedig olykor az lehet az alapja, hogy egyes betegeknél az antidepresszáns mellé szorongáscsökkentőt is felírnak az orvosok - hogy tudjanak például aludni. "A szorongáscsökkentőktől valóban kialakulhat függőség, de nem akkor, ha ellenőrzött mennyiségben, orvosi javaslatra szedi valaki. Ha a beteg önkényesen növeli ezeknek az adagját, vagy évekig nem akarja abbahagyni a gyógyszerfogyasztást, akkor már nehezebb a helyzet: ilyenkor valóban kialakulhat függőség" - világít rá a helyzetre dr. Peti Erzsébet.
Mint mondja, ő nem ellensége a természetes gyógymódoknak, de minden attól függ, hogy mit akar elérni valaki a gyógynövényekkel . Enyhe hangulatjavítóként, nyugtatóként, amíg nincs komoly probléma, érdemes gyógynövényteát fogyasztani, de eljöhet a pont, amikor ez már hatástalan. Ugyanakkor dr. Peti Erzsébet mindenkit óva int például a nagy mennyiségű orbáncfűtea-fogyasztástól. "Az orbáncfűnek ugyanolyan mellékhatásai lehetnek, mint bizonyos antidepresszánsoknak. Vigyázni kell vele. Mielőtt valakinek antidepresszánst írok fel, mindig rákérdezek például, hogy nem szed-e valamilyen orbáncfű-tartalmú készítményt, mert a kettő együttes alkalmazásakor túladagolás léphet fel" - magyarázza.
6. tévhit: "Aki szorongó típus, előbb-utóbb biztosan depressziós lesz."
Mint sok esetben, itt sem borítékolható semmi, ugyanakkor a szakemberek szerint valóban nagyobb a valószínűsége, hogy egy állandóan szorongó ember depressziós lesz. "A szorongás és a depresszió sokszor jár együtt, egyfajta komorbiditásként, de külön pszichés dimenzió mentén alakulnak ki, ezért ez az állítás ebben a formában biztosan nem igaz" - mondja dr. Gerevich József. A szorongó típusú emberek, ha megbetegszenek, a szorongásos zavarok valamelyik fajtájára hajlamosak, legyen ez generalizált szorongásos zavar , fóbia vagy kényszerbetegség. "Ha valaki tartósan szorong, és ez patológiás mértékű, akkor nyilván nem tesz jót a hangulatának, hiszen nagymértékben beszűkíti az életterét. Ezt nevezzük reaktív depressziónak. Bárkinek lehet, akinek valamilyen krónikus betegsége van, vagy tartósan sikertelen. De hogy valaki szorongásra hajlamos, még nem jelenti, hogy szorongásos beteggé válik, még kevésbé, hogy depressziós lesz" - összegzi dr. Gerevich.
7. tévhit: "A depresszió genetikailag öröklődik: depressziós szülőnek előbb-utóbb depressziós lesz a gyereke is."
A szakemberek szerint a depresszió esetében is nagy szerepe van a genetikai háttérnek, de nem kizárólag ez tehető felelőssé a betegség kialakulásáért. "Tény, hogy genetikailag sérülékenyebb az ember, ha a felmenői között volt depressziós. Ugyanakkor nem szükségszerűen lesz beteg valaki, csak nagyobb az esélye rá" - hangsúlyozza dr. Peti Erzsébet. Mint mondja, életünk során rengeteget tanulunk: többek között a depressziós gondolkodást is eltanulhatjuk gyerekkorunkban, ami genetikai háttértől függetlenül is megbetegíthet bennünket.
Hasonlóan vélekedik dr. Gerevich József is. Mint mondja, a genetikai faktoron kívül a környezeti tényezők is erőteljesen befolyásolhatják a gének expresszióját.
8. tévhit: "Aki depressziós, mentálisan gyenge."
"Ez az állítás annak tükrében értelmezhető, hogy mit értünk mentális gyengeség alatt. De mivel ez a kifejezés pongyola, pontatlan és felszínes, nem fedi le a valóságos helyzetet depresszió esetén" - fejtegeti dr. Gerevich. Mint mondja, a kifejezés hátterében az a hiedelem állhat, miszerint a lelki betegek a társadalom gyenge láncszemei. "Ők azok, akiket az ókori görögök még újszülött korukban ledobtak a Taigetoszról . A valóság azonban egyáltalán nem ez. Számos kiváló felfedező, gondolkodó, alkotó művész szenvedett depresszióban, és hozott létre hatalmas életművet. A mai világ rendkívül sokat köszönhet a depressziósoknak; nélkülük szegényebbek és fejletlenebbek lennénk" - teszi hozzá. Ezt dr. Peti Erzsébet annyival egészíti ki: "ma már tudjuk, hogy bárkit, bármikor érhet olyan pszichés sérülés, amelynek depresszió lehet a következménye".
Ez is érdekelhet
