A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint 2017-ben 103 205 embernél diagnosztizáltak rákot Magyarországon, a kór tehát nagyon sok embert érint itthon. Bár a daganatos betegségek ma már nem jelentenek egyet a halálos ítélettel - hiszen korai felismeréssel, megfelelő terápiával részben kezelhetők - számos olyan tényező ismert, amely hátráltathatja a páciens gyógyulását. A különféle, rákkal kapcsolatos tévhitek például ebbe a kategóriába tartoznak: egyrészt felesleges stresszt okozhatnak az amúgy is nehéz helyzetben lévő betegnek, másrészt előfordulhat, hogy a mítoszok hatására az érintett rossz döntéseket hoz például a kezelésével kapcsolatban. Lássuk, mely állításokat kell mindig fenntartásokkal kezelni.
Tévhit: "A mobiltelefon rákot okoz".
Régóta kutatott terület a mobiltelefon és a daganatos megbetegedések közötti összefüggés, mind ez idáig azonban nem sikerült olyan bizonyítékokat találni, amelyek egyértelműen alátámasztanák a kapcsolatot. Egyelőre arra sincsen kielégítő magyarázat, hogyan okozhatna rákot a mobiltelefon: bár tény, hogy az eszköz rádióhullámokat bocsát ki, ezek nagyon alacsony frekvenciájúak és nem-ionizálók, következésképpen nem elég erősek ahhoz, hogy károsítsák a DNS-t, és nem képesek közvetlenül rákot sem eredményezni.
Ezzel összefüggésben érdemes még megemlíteni, hogy jelenlegi tudásunk szerint nem jelent veszélyt az egészségünkre - és így rákot sem okozhat - az 5G, vagyis az ötödik generációs mobilhálózat. Egy új, vezeték nélküli adatátviteli technológiáról van szó, amely a 4G továbbfejlesztett változata. És bár magasabb frekvencián működik, ami miatt sűrűbb adóhálózatot igényel, mint a korábbi, hasonló célú eljárások, minden jel arra mutat, hogy az 5G-állomások és -készülékek által kibocsátott sugárzás gyenge, nem tud génmutációt előidézni. Mivel azonban egy viszonylag friss területről beszélünk, a kutatások természetesen tovább folynak az 5G hatásaival kapcsolatban, hogy a szakemberek még több információt gyűjthessenek a témában.
Tévhit: "Rákosak leszünk az odaégett ételtől".
Egyelőre még nem bizonyították, hogy egyértelműen rákot okoz az emberek esetében, ha olyan ételt fogyasztanak, amelyik odaégett. A lehetséges összefüggés hátterében egyébként az akrilamid nevű, ipari formában mérgező és karcinogén vegyület áll, amely akkor jelenik meg az ételekben, ha hosszú ideig magas hőmérsékleten készítjük azokat. Mostanáig számtalan vizsgálatot végeztek az akrilamiddal kapcsolatban, de egyik sem hozott olyan eredményt, mely szerint nőne a rák kockázata azoknál, akik magas akrilamidtartalmú ételeket fogyasztanak.
Ettől függetlenül természetesen nem ajánlott odakozmált ételeket enni. Mint azt korábbi cikkünkben írtuk, az aranyszabály az, hogy csak addig süssük a finomságokat, amíg nem kezdenek el elszíneződni, tehát ne legyenek se barnák, se feketék. De vigyázzunk! Ha túl alacsony hőfokon készítjük őket, akkor az ételmérgezés rizikójával kell számolnunk. És ha már evésről van szó: törekedjünk az egészséges, gyümölcsökben, zöldségekben, sovány húsokban, teljes kiőrlésű gabonában gazdag étrend kialakítására, mert annak a szervezetre gyakorolt jótékony hatása viszont bizonyított.
Tévhit: "A cukorfogyasztás hatására gyorsabban nő a daganat".
Bár kutatások kimutatták, hogy a daganatos sejtek több cukrot (glükózt) vesznek fel, mint az egészséges sejtek, nem született még olyan vizsgálati eredmény, ami alátámasztaná, hogy a cukorfogyasztás miatt a rák súlyosbodna. Az sem bizonyított, hogy ha kiiktatjuk az étrendünkből a cukrot, a daganat mérete csökken, esetleg el is tűnik a tumor. Mindazonáltal érdemes mértéket tartani, hiszen a nagy mennyiségű cukorfogyasztás növelheti a rák kialakulásának rizikóját, ugyanúgy, ahogy összefüggésbe hozzák az elhízással, a szív- és érrendszeri betegségek vagy a diabétesz megjelenésével.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a napi ajánlott cukormennyiség a bevitt kalória maximum 5 százaléka. Ennek magában kell foglalnia az elfogyasztott élelmiszerekhez felhasznált, valamint a mézben, a szirupokban és a gyümölcslevekben lévő cukrot, de nem számít bele a gyümölcsökben természetes formában jelen lévő cukor.
Tévhit: "A kemoterápia következtében kihullott haj soha nem nő vissza".
A kemoterápia a daganatos betegségek kezelésének, gyógyításának egyik legfontosabb része. Lényegében gyógyszeres terápiát jelent, és többféle formában is be lehet vinni a szervezetbe: infúzióval, illetve tablettaként vagy kapszulaként. Az esetek egy részében a sebészi beavatkozás előkészítése, azaz a daganat méretének csökkentése a célja, de sokszor utókezelésként alkalmazzák, hogy a véráramba juttatott vegyi anyagok megzavarják a daganatos sejtek működését, amik így elpusztulnak.
Akármennyire is hasznos a kemoterápia, azt nem lehet tagadni, hogy számos mellékhatása ismert; az egyik ilyen a hajhullás. A kemoterápiás szerek nemcsak a daganatos, hanem az egészséges sejtekre is hatással vannak, így a szőrtüszők sejtjei is elpusztulhatnak - ez okozza a hajhullást és a testszőrzet ritkulását. A panasz jellemzően a kezelés kezdetét követő 14. nap környékén jelentkezik, de szerencsére, a tévhitekkel ellentétben nem örökre szól. Dr. Issam Alawin onkológus hangsúlyozta: a kemoterápiát követően az esetek 99 százalékában visszanő a haj és a testszőrzet; nagyon ritka és szokatlan, ha mindez nem történik meg.
Tévhit: "Ha valamilyen trauma éri a mellet, akkor emlőrák alakul ki".
Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy ütés, baleset következtében mellrák jelentkezne a betegnél. Az azonban gyakran előfordul, hogy a trauma hozzájárul az emlődaganat felfedezéséhez. Ha a páciens elesik, és megsérül a melle, valószínűleg gyakrabban fogja vizsgálni, tapogatni az érintett részt, így rábukkanhat egy, már korábban kifejlődött, de addig diagnosztizálatlan csomóra - amelyről aztán később kiderülhet, hogy rosszindulatú daganat. Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy valóban fejlődhet csomó a mellben valamilyen trauma hatására, ez azonban jóindulatú elváltozás, zsírnekrózisnak vagy zsírelhalásnak nevezik. Általában magától elmúlik, de a biztonság kedvéért érdemes lehet megmutatni egy szakembernek, aki ellenőrzi, hogy tényleg minden rendben van-e.
Tévhit: "Ha a családomban előfordult daganatos megbetegedés, akkor én is rákos leszek".
A rák genetikai eredetű betegség, hiszen a gének káros változásai, az úgynevezett mutációk idézik elő. Ettől függetlenül nem lehet azt mondani, hogy minden esetben öröklött lenne: a daganatos betegségek mindössze 5-10 százaléka köthető örökletes genetikai hibákhoz, amelyeket egyaránt "kaphatunk" női és férfi felmenőinktől is. Mindez főleg az emlő- és a vastagbéldaganatok esetében jellemző , de például a melanománál, a here-, illetve a fej és a nyak daganatainál is felmerülhet családi halmozódás.
A daganatos megbetegedések "maradék" 90-95 százalékánál a génhibák szerzettek, életünk során teszünk szert rájuk. Kialakulhatnak olyan természetes folyamatok révén, mint az öregedés, de lehetnek környezeti hatások (sugárzás) vagy rossz szokások (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás) eredményei is. Ez azt jelenti, hogy - és most egy újabb hamis állítást cáfolunk meg - hiába nem volt rákbeteg a családunkban, minket attól még diagnosztizálhatnak valamilyen daganatos betegséggel.
Tévhit: "A rák fertőző".
Meglepő lehet, de még mindig sokan hiszik, hogy a rák egy fertőző betegség, holott egyértelműen nem az, így elkapni sem lehet: nyugodtan együtt lehetünk a pácienssel, megérinthetjük, megölelhetjük, jelenlétünk, támogatásunk nagyon sokat fog neki jelenteni. Egyetlen esetben terjedhet a rák emberről emberre , mégpedig szerv- vagy szövetátültetéssel, ám ez nagyon ritka. A donor ugyan alapos kivizsgáláson esik át, de lehetetlen mindent kiszűrni, így előfordulhat, hogy olyan betegségben szenved, amit átadhat. Tovább rontja a helyzetet, hogy mivel a transzplantált páciens a kilökődés megakadályozására immungyengítő gyógyszereket szed, a szervezete nem tud olyan hatékonyan védekezni az idegen rákos sejtek ellen, így fokozottan ki van téve a rák kockázatának.
Azt is érdemes még megemlíteni, hogy bár maga a rák nem fertőző, bizonyos vírusok - amelyek egyébként fertőzőek - daganatos betegséget okozhatnak. Ilyen például a humán papillomavírus (HPV), amelynek egyik legsúlyosabb szövődménye a méhnyakrák, illetve a májrák egyik lehetséges előidézőjeként számon tartott hepatitis B vagy C vírus.
Tévhit: "Az izzadságátlók, dezodorok emlőrákot okoznak".
Tény, hogy egyes termékek egészségre káros anyagokat, például alumíniumot, parabéneket, triklozánt, ftalátokat tartalmaznak, amelyek vagy a bőrön keresztül szívódnak fel, vagy a borotválkozás közben keletkező apró vágásokon át kerülnek be a szervezetbe. Az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy nincs összefüggés a különféle izzadságátlók, dezodorok használata és az emlőrák megjelenése között. Ha mindezek ellenére aggódunk, hogy az általunk alkalmazott készítmények veszélyesek lehetnek az egészségünkre, keressük azokat az alternatívákat, amelyek nem tartalmaznak aggodalomra okot adó összevetőket; az illatanyagmentes, természetes szerekkel nem lőhetünk mellé.
A cikk elkészítéséhez az alábbi forrásokat használtuk fel: cancer.gov ; cancerresearchuk.org ; cancercenter.com ; mayoclinic.org
