A kutatást vezető Ingrid Johnsrude, a kanadai Queen’s Egyetem munkatársa csapatával 44 és 79 év közötti házaspárokat kért fel, hogy hangosan olvassanak fel egymásnak írásbeli utasításokat. Később mindannyian felvettek egy fejhallgatót , melyben párjuk felvett hangját párhuzamosan hallották egy ismeretlen hanggal. Egyeseknél arra kérdeztek rá, hogy a társuk mit mondott, míg másoknál arra, hogy a számukra ismeretlen személy mit mondott, és arra voltak kíváncsiak, vajon segíti-e őket a megértésben az, ha ismerős hang beszél hozzájuk.
Amint az a című lapban közzétett tanulmányból kiderül, az alanyok a házastársuk hangját sokkal tisztábban hallották, mint a - megegyező korú és nemű személytől származó - idegen hangot, és ez az idősebb korúak esetében is így volt. Ám az idegen hang megértésének képessége már nem volt ennyire egyöntetű, míg ugyanis a középkorúak viszonylag képesek voltak a ismeretlen hangot is figyelemmel kísérni - főleg, ha az a párjuk hangjával szólt egyszerre -, addig minél idősebb volt valaki, annál kevésbé értette meg azt, amit a számára ismeretlen hang beszélt hozzá.
A vizsgálatból az derült ki, hogy a középkorúak képesek voltak arra, hogy az ismerős hangot elválasszák az ismeretlen hangtól , és ezáltal, ha úgy érezték szükségesnek, jobban tudtak koncentrálni az utóbbira, az idősek viszont nem.
Amint azt Johnsrude kifejtette, a vizsgálat arra a fontos - az idős emberek többségét érintő - dologra hívja fel a figyelmet, hogy bizony sokak számra nehézséget okoz megérteni a beszédet háttérzaj mellett, ugyanakkor egy igen jelentős tényezőre is fény derült: a hallási nehézségeken sokat segíthet az, ha ismerős hangot hallunk, ez ugyanis nagyban megkönnyíti a megértést még nehezített körülmények között is.
Legjobban: