Atsuko Saito és Kazutaka Shinozuka 20 macskát figyelt meg a saját otthonukban: megvárták, amíg a gazdák kikerülnek a macskák látóteréből, majd felvételről lejátszották nekik, ahogy három idegen szólítja őket, aztán újra a gazdák, és végül ismét egy idegen.
A kutatók a macskák pupilláinak tágulását, a fül-farok- és fejmozgásait figyelték meg, illetve a hangokra adott reakcióikat is. A macskák jobb visszajelzést adtak, amikor a gazdájuk hangját hallották, mint amikor az idegenekét, de az eredményekből az is kiderült, hogy meg tudják ugyan különböztetni a hangokat, de a gazdájukéra sem reagálnak túl aktívan.
A macskák megismerik a gazdájuk hangját, de nem érdekli őket
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók szerint az okok a macskák háziasításának 9 ezer éves gyökereiben rejlenek. Egy genetikai elemzés kimutatta, hogy a házimacska őse a Felis silvestris nevű vadmacskafaj volt. Ez a faj került először kapcsolatba az emberrel: a korábbi társadalmak fejlődő mezőgazdaságában a macskák a gabonaraktárakba költöztek a termést tizedelő rágcsálók miatt, így tulajdonképpen háziasították magukat.
A kutyát már több ezer éve úgy tenyésztették, hogy engedelmeskedjen az emberek utasításainak és parancsainak, míg a macskáknak ezt soha nem kellett megtanulniuk. Ugyan az eredmények megerősítik azt a közhiedelmet, hogy a kutyák ragaszkodóbbak és figyelmesebbek, ettől függetlenül a kutya- és a macskatulajdonosok nyilván ugyanannyira szeretik állataikat.
A tanulmány végezetül megállapította azt is, hogy a macskák viselkedését nem befolyásolja a gazdájukhoz fűződő viszonyuk.
Forrás: hvg.hu
