A zsibbadás fogalma alapvetően két dolgot jelent: az egyiket orvosi szóval hipesztéziának (érzéscsökkenésnek, érzéketlenségnek), a másikat dizesztéziának (fájdalmas fonákérzésnek) nevezik. Előbbinél csökken az érzékelőképesség, így az adott területen a beteg nem érzékel jól: nem érzi például a hideget és meleget, a fájdalmat. Utóbbinál a beteg pluszérzésre, például hangyamászás-érzésre, fájó vagy szúró érzésre tesz szert az adott területen. Ez az érzés viszont tulajdonképpen nincs jelen. Mivel a zsibbadás egy tünet, számos betegség és hatás okozhatja, így gyakoriságát nem lehet meghatározni. Októl függően bármilyen életkorban jelentkezhet.
A zsibbadásról az orvosok a betegek elmondása alapján szereznek tudomást. Okát jellemzően ideggyógyász, belgyógyász, ortopéd orvos és reumatológus keresheti, az egyszerű eseteket leszámítva egymással együttműködve. Az orvosi vizsgálat első lépése annak megállapítása, hogy hol van a baj, hova lokalizálódik a panasz. Az okot ebből kiindulva kell megkeresni, meghatározni, eldönteni, hogy a központi idegrendszer vagy a perifériás idegrendszer problémája, illetve károsodása okozza-e. A döntéshez szükséges vizsgálatok a hagyományos fizikai vizsgálatok mellett hőérzet-vizsgálatból állnak, illetve annak kiderítéséből, hogy a beteg érzékeli-e a fájdalmat, a felületes tapintást. Szükség lehet hangvillavizsgálatra is. Ennél a hangvillát csontos alapra helyezik, majd megnézik, hogy a beteg meddig érzékeli a vibrálást.
A zsibbadás legegyszerűbb oka az lehet, amikor valaki például úgy ül, hogy közben súlyával az idegeket és az ereket is elnyomja, úgymond "prés alá", kompresszió alá helyezi. Ilyenkor jellemzően nem tart sokáig az érzet.
Érzészavar, tehát az idegrendszer érző részének működési zavara a központi és a perifériás idegrendszerből egyaránt kiindulhat. Az agyból kiindulva főképp a stroke és az agyi keringészavar okozhat zsibbadást. Stroke-nál a féloldalas arczsibbadás jellemző maradványtünet is. Állhat a központi idegrendszerből kiinduló zsibbadás hátterében daganatos betegség (például csontvelődaganat ) és demineralizációs betegség (ennek hátterében az ásványi anyagok kioldódása áll), de lehet az ok agytályog és fertőzés is. A fejet ért trauma szintén okozhatja az idegek sérülését, ezáltal egyes testtájak zsibbadását. Szklerózis multiplex is állhat a probléma hátterében. Zsibbadást mindezeken túl egyebek mellett átmeneti gyulladás okozta ingerlés is kiválthat: például övsömör és fertőzés miatt, de állhat a hátterében Lyme-kór is. Keringési zavarok is okozhatnak zsibbadást, ahogyan érsebészeti okok, valamint a B1-, a B5- és a B12-vitamin súlyos hiánya. A kezelés mindig attól függ, hogy mi okozza a zsibbadást. Kezelni tehát nem a zsibbadást kell, hanem a mögötte álló betegséget.
Ha a zsibbadás állandó és nagyon zavaró, akkor az életminőségre is komoly hatása lehet. Ha a tagok érzéketlenek lesznek miatta, akkor a csökkent érzékelés miatt nagyobb eséllyel történnek balesetek. Az érintettek például könnyebben megbotolhatnak, illetve károsodhat kezük érzőfunkciója, emiatt pedig nem minden esetben tudnak bármilyen munkát elvégezni.
A zsibbadásról részletes cikket olvashatnak a Betegségek A-Z rovatban !
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: