A Washingtoni Állami Egyetem kutatói állítják, hogy az undor érzése segíthet elkerülni a megbetegedéseket - legalábbis azokat, amelyeket egy-egy étel elfogyasztásával kockáztatnánk. Eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban is publikálták - olvasható az egyetem honlapján .
Az amerikai szakemberek elsőként vizsgálták meg az undor egészségünkre gyakorolt hatását, és azt találták, hogy azoknak a személyeknek, akik hajlamosabbak az undor érzésére, kevesebb kórokozóval találkozik a szervezete, ennek köszönhetően ritkábban esnek át különféle fertőzéseken. "Megállapítottuk, hogy a magasabb undorszinttel rendelkező alanyoknak jellemzően kevesebb gyulladásos biomarkere van, ami a vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzések egyik jele" - nyilatkozta Aaron D. Blackwell, az egyetem antropológiai docense, a tanulmány egyik társszerzője. "Vagyis az undor érzésének fontos szerepe van a fertőzések elkerülésében, ugyanakkor az is kiderült, hogy ezt a hatást nagyban befolyásolja az, mennyire tudjuk elkerülni a minket körülvevő, undort kiváltó dolgokat" - tette hozzá.
Őshonos törzseket vizsgáltak
Blackwell és kutatócsoportja három őshonos ecuadori Shuar közösség adatait elemezte, melynek tagjai egytől egyig magas patogenitású, azaz kórokozókkal teli környezetben helyezkedtek el, de különböző gazdasági fejlettségűek voltak, és eltérő mértékben vettek részt olyan hagyományos megélhetési tevékenységekben is, mint például a vadászat. A résztvevőket arra kérték, hogy értékeljék, mennyire találják visszataszítónak az olyan tevékenységeket, mint egy elhullott állat megérintése, az állati ürülékbe lépés, vagy például a perui italkülönlegesség, a chicha nevű, fermentált kukoricaital fogyasztás (ez az eredeti recept szerint úgy készül, hogy a törzs asszonyai körbeülnek egy edény vizet, és a jól megrágott kukoricaszemeket a vízbe köpik, majd abban megerjesztik).
A kutatók azt találták, hogy az undor érzésének védő hatása azoknál működött jól, akik megengedhették maguknak, hogy elkerüljék a számukra taszító dolgokat - ez főként a magasabb gazdasági fejlettségű közösségekre volt jellemző, ahol a tagoknak volt hozzáférésük a tiszta ivóvízhez és a piacon vásárolt élelmiszerekhez. A hagyományosan vadászatot és kisüzemi gazdaságot folytató közösségek tagjainál azonban - akiknek több potenciális kórokozóval kell szembenézniük az élelmiszer megszerzése közben, például a szennyezett vízforrások vagy az állati ürülékek miatt - kevésbé volt jellemző az undor érzése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az undor sem véd meg mindentől
A szakértők ugyanakkor kiemelték, hogy az undorodás nem nyújt védelmet minden egyes kórokozó ellen. "Bizonyos típusú fertőzések elkerülhetők ugyan az undorodásnak köszönhetően, de vannak olyan patogének is, amelyekkel szinte elkerülhetetlen a találkozás. Ilyenek például a parazitafertőzések . A paraziták lárvái a talajban is nagy számban megtalálhatók, így azok a törzsek, akik saját termesztésű táplálékot fogyasztanak, szinte biztosan kapcsolatba kerülnek velük" - emelte ki Blackwell.
Az antropológus tavaly novemberben egy hasonló tanulmányban is szerepet vállalt, melyben a patogének elkerülésének pszichológiai szerepeit vizsgálták a járványok szempontjából. Az ott, valamint a jelenlegi friss tanulmány során kapott eredmények tükrében Blackwell hangsúlyozta, hogy az olyan világjárványok, mint amilyen a jelenlegi, új típusú koronavírus-járvány is, valószínűleg nem kerülhetők el teljes mértékben pusztán az undor érzésére koncentrálva. "Mivel sokan teljesen tünetmentesen esnek át a COVID-19-en, nem kapunk semmiféle jelzést arról, mit kellene elkerülnünk, éppen ezért undort sem tapasztalhatunk, ha találkozunk egy potenciális fertőzöttel". magyarázta.
Ez is érdekelhet
Az undor, mint velünk született alapvető érzelem eredetét és funkcióját már Charles Darwin is vizsgálta - ő azt feltételezte, hogy azért fejlődött ki bennünk az undorodás érzése, hogy elkerüljük a szennyezett, potenciálisan veszélyes ételeket. És bár ezt az elméletet azóta több kutatás is alátámasztotta, ezek jellemzően az undor pszichológiai hatásait vizsgálták, a Washingtoni Egyetem kutatás volt az első, amely az undorra való érzékenységet a tényleges fertőzöttségi szinttel hozta összefüggésbe. Ez még inkább alátámasztja azt a hipotézist, miszerint az undor egyfajta betegség-elkerülési mechanizmusként szolgál, és abban segíti az embert, hogy csökkentse a kórokozóknak való kitettségét.
