A tudományos előrelépés egyfelől ígéretes módszer lehet egyes súlyos meddőségi állapotok kezelésére, másrészt lehetőséget teremthet arra is, hogy az azonos nemű párok biológiai szülőkként vállaljanak közös gyermeket – írja a The Guardian. De miről is van szó pontosan? Nos, japán kutatók Kacúhikó Hajasi, a Kjúsúi Egyetem tudósa vezetésével először hím egerek bőrsejtjeit újraprogramozták pluripotens őssejtekké, amelyek Y kromoszómáját aztán más őssejtek X kromoszómájával cserélték ki. Így tehát két X kromoszómás őssejtek jöttek létre, amelyeket aztán egy, a nőstény egerek petefészkét imitáló organoidban tenyésztettek petesejtekké (oocitákká). Végül a petesejteket megtermékenyítették normál hímivarsejtek segítségével, összesen mintegy hatszáz embriót létrehozva. Az embriókat beültették nőstény egerek méhébe, az így kialakult vemhességekből pedig született hét egészséges egérkölyök.
Komoly mérföldkőhöz ért a tudomány
Az eljárás hatékonysága elmarad a hagyományos lombikprogramokétól, tekintve, hogy a mesterségesen létrehozott embriók alig egy százalékából született életképes utód, míg a nőstény egerektől vett petesejtekkel ez az arány öt százalék körüli volt. Mégiscsak az történt azonban, hogy két hím egyed, azaz két biológiai apa utódaként jöttek világra újszülött rágcsálók. Mi több, a kísérleti egerek minden vizsgálat szerint egészségesek voltak, élettartamuk is normális volt, elérve az ivarérettséget még utódokat is nemzettek.
Hajasi csapata ugyanakkor nem kisebb fába véste a fejszéjét, minthogy a közeljövőben megpróbálja emberi sejteknél is megismételni a bravúrt, ezáltal kitaposva az ösvényt a módszer klinikai alkalmazása előtt. A kutatás elsődleges motivációja ugyanis az volt, hogy megoldást találjanak olyan súlyos meddőségi zavarok kezelésére, mint például a nőket érintő Turner-szindróma, amely esetén az X kromoszómák egyike részben vagy egészben hiányzik a nők kromoszómakészletéből.
„Szigorúan technológiai oldalról nézve ez akár már 10 éven belül lehetővé válhat” – véli Hajasi. Hozzátette azonban, hogy nem szabad elfelejteni, hogy ez nemcsak egy tudományos program, hanem egyben társadalmi kérdés is, ennél fogva több tényező is befolyásolja, hogy mikor válhat a klinikai ellátás részévé. A személyes véleményét megfogalmazva arról beszélt, támogatná, hogy két férfinek ilyen módon közös gyermeke születhessen, amennyiben sikerül igazolni, hogy az eljárás biztonságos.
Optimista becslés lehet a 10 év
Habár a japán kutatók bizakodóak, azért akadnak szkeptikusabb hangok is a témában. George Daley, a Harvard Egyetem orvosi kara dékánja például elismerte, hogy a kísérleti eredmények elbűvölőek, de azért korábbi kutatásokból az is látható, hogy emberi sejtekből jóval nagyobb kihívás gamétákat, női ivarsejteket létrehozni laborban, mint egerek sejtjeiből. „Még mindig nem értjük eléggé a humán gametogenezis egyedi biológiáját ahhoz, hogy reprodukálni lehessen Hajasi egereknél elért kihívó eredményeit” – húzta alá a professzor.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Amander Clark is, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatója, aki maga is laborban tenyésztett gamétákkal kapcsolatos vizsgálatokat folytat munkája során. Kifejtette, hatalmas ugrás lenne átültetni a japán kollégák módszerét emberi sejtekre, elvégre a tudomány eddig arra sem volt képes, hogy női sejtekből hozzon létre egészséges petesejteket. Voltak ,ár ilyen jellegű próbálkozások, és petesejtek prekurzorait sikerült is megalkotni, de a sejtek fejlődése eddig mindig megállt a meiózisnál, amely kritikus fontosságú lépés a sejtosztódásban ahhoz, hogy kifejlődjenek az érett petesejtek és hímivarsejtek. „Egyelőre megakadtunk ennél az akadálynál. A következő lépések innentől mérnöki kihívást jelentenek. Ahhoz azonban, hogy sikerüljön továbblépni, talán 10 vagy 20 év is kelleni fog” – emelte ki Clark.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Hajasi az egérkísérlet eredményeiről a londoni Francis Crick Intézet által harmadik alkalommal megszervezett Nemzetközi Humán Génszerkesztési Csúcstalálkozón tartott szakmai előadást. A kutatásról készült tanulmány egyelőre szakértői bírálatra vár, mielőtt megjelenhetne egy nagy presztízzsel bíró folyóiratban.
