A huszadik század egyik ikonikus figurája politikailag igen aktív családba született, és az elnökségért folyó győzelemhez hozzátartozott az is, hogy erős, stabil figurát mutattak be a választóknak. Édesapja politikai pályájának (Joseph Patrick Kennedy, Sr. az Egyesült Államok brit nagykövete és a demokrata párt meghatározó alakja volt) méltó örököseként egy erős, stabil figurát kellett bemutatnia a választóknak, aki olyan szellemi, lelki és fizikai tulajdonságok birtokosa, amelyek a legmagasabb tisztséget is elérhetővé teszik a számára. Addison-kórnak nevezett autoimmun betegség , mely a mellékvesekéreg hormonális rendszerének alulműködését jelenti.
Kennedy egészségi állapotát évekig titokban tartották: a legtöbb információt csak a halála után, 1966-ban hozták nyilvánosságra. Az Addison-kórra vonatkozó hírek azonban az 1960-as elnökválasztás előtt kiszivárogtak, de a család hivatalosan tagadta, hogy az elnökjelölt beteg lenne és kezelésre szorulna. Az elnökválasztási hajsza hevében - bár ezt soha nem sikerült bizonyítani - Nixonnak, Kennedy ellenfelének a csapata többször is megpróbálta ellopni Kennedy kórlapjait és egészségügyi adatait; betörtek Kennedy kezelőorvosához és gyógyszerészéhez is.
Az elnök (majdnem) teljes egészségügyi állapotára csak az utóbbi években derült fény: családi levelek, naplók, orvosi feljegyzések alapján állították össze történészek Kennedy közel sem tökéletes életének krónikáját. Kennedy már gyerekként is igen beteges volt, Addison-kórját sokáig leukémiának gondolták, a rengeteg gyógyszer pedig, melyet szedettek vele, több kárt okozott, mint hasznot. A pletykák szerint a rengeteg gyógyszer, melyet Kennedynek szednie kellett, a politikai döntéseire is rányomta a bélyegét: az 1961-es bécsi csúcstalálkozó idején például hormonoktól a szteroidokig számtalan gyógyszert szedett, melyek mellékhatásai közé sorolták az állandó idegességet, remegést, magas vérnyomást, hiperaktivitást és hangulatzavarokat. Kennedy egyik kezelőorvosának, Janet Travellnek a feljegyzéseiből kiderült, hogy az elnököt többek között prosztata-, gyomor- és bélproblémákkal, kiszáradással, álmatlansággal, húgyúti fertőzésekkel kezelték, a már meglévő Addison-kór és a hátfájás mellett.
Kennedy ereje abban mutatkozott meg, hogy az egészségügyi gondok és az állandó gyógyszerszedés mellett igyekezett minél jobban, hatékonyabban ellátni a feladatait. A gyógyszerek ehhez segítették hozzá. Egyes történészek szerint egészségi állapota előbb-utóbb halálos következményekkel járt volna. Azonban a betegségeinek komoly szerepe volt abban is, hogy 1963 novemberében Lee Harvey Oswald merénylete sikeres lehetett: Kennedy ugyanis a ruhája alatt egy fűzőszerű hátmerevítőt viselt. Oswald első lövése a nyakán találta el. Ha nincs a hátmerevítő, mely felülve tartotta Kennedyt, a második, halálos találat valószínűleg elkerülte volna a huszadik század világtörténelmének egyik legmeghatározóbb alakját.
Mit kell tudni az Addison-kórról?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az Addison-kór lényege a mellékvesekéreg működésének idült elégtelensége, amely súlyos esetben az anyagcsere összeomlásához, kiszáradáshoz, keringési elégtelenséghez majd kómához és halálhoz vezethet.
A mellékvesekéreg háromféle hormont termel. A felületes rétegében termelődnek a szervezet só- és vízháztartásáért felelős hormonjai, melyek közül legfontosabb az aldoszteron. Hatására a vese kanyarulatos csatornáiban fokozódik a nátrium és víz visszaszívódása a kiválasztott vizeletből, ezáltal az aldoszteron gátolja a szervezet folyadékvesztését, és emeli a vérnyomást. A mellékvesekéreg középső rétegében termelődnek a szervezet cukoranyagcseréért felelős hormonjai, amelyek közül legfontosabbak a kortizon és a kortizol. Hatásukra fokozódik a májban a keményítő (glikogén) lebontása szőlőcukorrá, a fehérjék lebomlása, és az így felszabaduló aminosavakból a szőlőcukor képződése, ennek következtében megemelkedik a vércukorszint. A mellékvesekéreg legbelső rétegében termelődnek a szexuálkortikoidok. A mellékvesekéreg a szervezetnek a stresszhez való alkalmazkodásához szükséges egyik legfontosabb szerve, mert biztosítja a létért folytatott küzdelemben, veszélyhelyzetekben a szervezet megfelelő cukorellátását, a kellő vértérfogatot és a vérnyomást. A mellékvesekéreg elégtelensége lehet másodlagos - ez a hipofízis elégtelenségét jelenti, vagy elsődleges - ebben az esetben a mellékvesekéreg pusztulása figyelhető meg,ezt nevezzük Addison-kórnak.
A mellékvesekéreg pusztulása leggyakrabban autoimmun folyamat eredménye, amelynek során a szervezet ellenanyagokat termel a mirigy ellen. A tünetegyüttes a mirigyállomány 90%-os elveszítésénél jelentkezik. A világon 100.000 ember között átlagosan egy Addison-kóros beteg található. Magyarországon a különböző adatok alapján a gyakoriság 0,008% és 0,04% között becsülhető.
A tünetek általában lassan, fokozatosan alakulnak ki. A legjellemzőbbek: idült, súlyosbodó fáradtság; izomgyengeség, étvágytalanság, testsúlyvesztés, a bőr és esetenként a nyálkahártyák sötét elszíneződése (fokozott pigmentációja), émelygés, hányás, hasmenés. Gyakoriak a kedélybetegségek, depresszió, ingerlékenység.
A kezelés célja a megfelelő hormonpótlás. Stresszhelyzetben - pl. lázas betegség, műtét, erős fizikai terhelés, trauma - megnő a szervezet igénye a mellékvesekéreg-hormonok iránt, így kezelt esetekben is kevés lehet a szokásos hormonadag (mivel a hormonpótlás akkoriban nem nagyon létezett, Kennedy volt az egyik első olyan Addison-kóros, aki túlélt egy nagyobb műtétet, Az Addison-kóros beteg a kezelés hatására nem gyógyul meg, de megfelelő gondozás mellett közel teljes értékű életet élhet.
Ez is érdekelhet
