Mint önálló gyógyszer először 1957-ben jelent meg Nyugat-Németországban Contergan néven. A készítményt fájdalomcsillapítóként és enyhe nyugtatóként árulták, így például szorongásra, álmatlanságra, gyomorpanaszokra vagy éppen fejfájás ellen. A gyártók hamarosan rájöttek, hogy a szer kiválóan alkalmazható a terhes nőknél jelentkező reggeli rosszullétek enyhítésére is, így igen hamar népszerűvé vált a várandósok körében. Végül több mint egy tucat gyógyszercég vásárolta meg a licenszjogokat, a forgalomba hozatali engedélyt pedig 46 országban adták ki. A hazai lakosság szempontjából szerencsés körülmény, hogy Magyarország nem tartozott ezen országok közé.
A szóban forgó termékek terjedésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a születési rendellenességekkel világra jött gyermekek száma. A legtöbbjüknél végtagfejlődési problémák jelentkeztek, de voltak olyanok is, akiknek más szervei, például egyes érzékszervei, az emésztőrendszere vagy a szíve károsodott. Mindez csak Nyugat-Németországban 5-7 ezer újszülöttet érintett, világszerte pedig mintegy 100 ezer esetet jelentettek. A gyerekek közel fele rövid időn belül elhunyt a rendellenességek következtében. A thalidomid - ebben a formájában - 1962-ben került le végleg a gyógyszertárak polcairól, miután statisztikai adatokon keresztül kimutatták az összefüggést a thalidomid alkalmazása és a magzatfejlődési zavarok között.
Természetesen a történtek után sokáig háttérbe szorult a hatóanyag használata - egészen a 80-as évekig, amikor felmerült, hogy alkalmas lehet egy daganatos megbetegedés, a myeloma multiplex kezelésére, köszönhetően azon hatásának, hogy meggátolja a tumorok ellátását szolgáló vérerek fejlődését. Éppen ezért a korábban súlyos következményekkel járó mellékhatások kiküszöbölése érdekében a Dana-Farber Rákkutató Intézet tudósai felélesztették a thalidomiddal kapcsolatos kutatásokat az elmúlt évek során. Dacára ugyanis annak, hogy a szer okozta ártalmak közismertek, a pontos ok-okozati összefüggéseket sosem tárták fel molekuláris szinten.
Megtalálták a probléma forrását
Transzkripciós faktorok - ez a kifejezés olyan fehérjéket takar, amelyek feladata, hogy a DNS-hez kötődve szabályozzák egy-egy gén kifejeződését, magyarul mondva, lehetővé tegyék, hogy a génben mint egyfajta használati útmutatóban rejlő információt felhasználva megváltozzon egy sejt szerkezete vagy funkciója. A thalidomid e fehérjék kifejezetten széles köre ellen hat, beleértve egy SALL4 néven ismert faktort is. Mindez különösen azért érdekes, mert a SALL4 mutációja tehető felelőssé az úgynevezett Duane-szindróma kialakulásáért: a kórképre tünetként a hüvelykujj hiánya, a végtagok, a szemek és a fülek alulfejlettsége, illetve veleszületett szívproblémák jellemzőek.
"Feltűnő a hasonlóság a thalidomidhoz köthető születési rendellenesség és azok között, amelyek a SALL4 mutációja révén jelennek meg. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a thalidomid által az 1950-es és 60-as években okozott tragédiák gyökere a SALL4 zavarához köthető" - mutatott rá dr. Eric Fischer, a Dana-Farber-intézet kutatója.
Az eLife című szaklapban publikált kutatási eredmények fordulópontot jelenthetnek a hatóanyag történetében, hiszen a potenciális ártalmak felismerése nagyban segítheti a jövőbeni gyógyszerfejlesztéseket. Ezáltal ugyanis hatékonyabban lehet majd megtervezni és tesztelni a thalidomidhoz hasonló szerkezetű új rákellenes szereket. "Tudjuk, hogy e gyógyszerek terápiás hatása azon képességükön alapul, hogy lebontanak bizonyos fehérjéket. Felfedezésünk segítséget jelent a fejlesztők számára abban, hogy felismerjék, mely fehérjék lebontása válik majd valószínűsíthetően előnyössé, illetve melyeké bizonyulhat károsnak" - magyarázta dr. Fischer.
Forrás: dailymail.co.uk ; genengnews.com