Elkerülni az egészségkárosodást
A prevenció sokkal tágabb értelmet nyert mára, mint a betegségek puszta megelőzése. Ma már a tartós egészségkárosodás megelőzését értjük alatta, mely magába foglalja az alapbetegség megelőzését, annak sikertelensége esetén az alapbetegség tökéletes gyógyítását és a beteg egészséges társadalmi életbe történő beilleszkedésének (a rehabilitáció vagy habilitáció) tudományait.
A prevenció lehet elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges attól függően, hogy a tartós egészségkárosodást milyen stádiumban sikerül megakadályozni.
Primer (elsődleges) prevencióról akkor beszélünk, ha már a betegség létrejöttét akadályozzák meg. Ennek legfontosabb eszközei az egészségnevelés, a genetikai tanácsadás, a fertőző betegségek elleni védőoltások, sőt, számos betegséggel szemben primer prevenciót jelenthet pl. a megfelelő fogamzásgátló eszköz használata is.
Orvosi alapokon filozófiai ferdítés
A primer prevenció elméletének két nagy filozófusát ismerjük. Az eugenika (eu = jó, genika = génállományon alapuló szaporodás) elméletének megalkotója volt Sir Francis Galton, az eufenika (eu = jó, fen = külső megjelenés, a gének és környezeti hatások eredményeként megszülető egyedek szaporodásának) elmélete pedig Joshua Lederberg nevéhez kötődik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sir Francis Galton (1822-1911) megfogalmazása szerint az "eugenika az állományjavítás tudománya..., mely segít az alkalmasabb fajoknak, hogy gyorsabban felülkerekedhessenek a kevésbé alkalmasok felett". 1907-ben hozta létre az Eugenikai Oktatási Társaságot, hogy tanait terjeszthesse. Elméletének lényege, hogy a megfelelő génállománnyal rendelkező egyedek szaporodásának támogatásával a betegségek jelentős része megelőzhető. Bár Francis Galton a legkevésbé sem volt rasszista, elmélete kapóra jött a náci Németország ideológusai számára, akik az eredeti elméletet alaposan elferdítve kiterjesztették azt az egyes népcsoportokra. Mi több, Hitler a Mein Kampf című programindító "művében" rangsorolta az egyes nemzeteket a "szaporodáshoz való joguk alapján". Nem
csoda, hogy a galtoni elveket is alkalmazó orvosi genetika oktatását a szocialista világrendszerben egyszerűen elszabotálták annak ellenére, hogy a téves orvosi indikációk alapján elvégzett terhesség-megszakítások száma ma is döbbenetes földünk fejlettebbnek mondott részeiben.
Joshua Lederberg (1925- ), lévén zsidó származású tudós, érthető ellenérzést mutatott az eltorzított eugenika koncepciójával szemben, és megalkotta az eufenika elméletét. Teljesítményét 1958-ban, Lederberg 33 éves korában (!) a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal ismerte el. Elméletének alapelve az a triviális megállapítás volt, miszerint mindannyian hordozunk magunkban (ma már tudjuk, hogy átlagosan hat) hibás gént. Ezek idejekorán történő kiszűrésével az egyén számára, kedvező környezeti hatások biztosításával, megadható a teljes értékű emberi élet, azaz a hibátlan testi-lelki megjelenés ("fén" vagy fenotípus) lehetősége.
Modern megoldások
Ma a primer prevencióban mindkét koncepciót, mind az eugenikát, mind az eufenikát alkalmazzák. Úgy tűnik, az emberi géntérkép megalkotásával egyre inkább lehetőség nyílik arra, hogy az eugenikai koncepción alapuló megelőzési módszerek jelentőségét csökkentsék, bár az eugenikai megelőzésre, minden bizonnyal beláthatatlan ideig szükség lesz. Az eugenika nem feltétlenül jelent embertelen születéskorlátozást, mint amilyenre a fogalmat a történelem torzította. Eugenikai módszer, pl. a genetikai tanácsadás is, melynek során felvilágosítják a szülőket a genetikai kockázatról és annak egyéni és társadalmi kihatásairól. Eugenikai módszerekhez nyúlnak az orvosok akkor is, amikor az idősebb szülőnők magzatait Down-szindróma irányába szűrik, és pozitív esetben terhesség-megszakítást ajánlanak fel. (A hasonló esetek csak annyiban különböznek a spártai módszerektől, hogy fejlettebb diagnosztikus eszközök birtokában mondják ki az ítéletet.)
Tipikus eufenikai megelőzés az újszülöttkori anyagcsere-betegségek szűrése és a génhibás gyermek egészségkárosodásának megelőzése diétával, hormonkezeléssel, stb. (pl. fenilketionúria, veleszületett pajzsmirigy elégtelenség, stb.). A magzatvédő vitaminról ismert, hogy a velőcső-záródási rendellenességek (nyitott gerinc, agyvelő-koponyahiány, agyhártya-agyvelő-sérv) 72%-ának megelőzésére alkalmas. Az embrió, genetikai terheltsége ellenére sem lesz rendellenes, így a rendellenesség a "rossz gének" ellenére sem tud megmutatkozni. Általánosságban elmondható, hogy az eredményesen kezelhető, a kezelés eredményeként teljes értékű emberi életet lehetővé tevő génhibák esetén az eufenikai, minden más esetben az eugenikai megelőzés jöhet szóba. Ahol az orvostudomány képes lesz az egyes rendellenességeket eredményesen gyógyítani, a rendellenes gyermeket habilitálni, ott az eufenika fog tért hódítani az eugenika rovására. Ugyanakkor pl. a magas magzati kockázattal járó tünetmentes anyai vagy apai "kiegyensúlyozott" kromoszóma-rendellenességek esetén talán sohasem válik lehetővé eufenikai módszer alkalmazása.
Enyhíteni a bajt
Szekunder prevenciónak nevezik a már létrejött génhibák kimutatását, amelynek világra jöttét vagy megakadályozzák (pl. koponya-agyvelőhiány esetén) vagy még a születés előtt felkészülnek az eredményes kezelésre (pl. veleszületett rekeszizomsérv, szívfejlődési rendellenesség, húgycsőzáródási defektusok, vízfejűség, stb. eseteiben).
A harmadlagos megelőzés maga a gyógykezelés, melynek segítségével a tartós egészségkárosodást előzik meg, lehetővé téve a beteg gyógyulását, teljes értékű emberi élet leélésének lehetőségét.
Negyedleges prevenció a rehabilitáció és a habilitáció, melynek lényege a nem teljesen korrigálható betegek teljes értékű értelmi-szociális életlehetőségének biztosítása. Ide tartoznak az olyan eljárások, mint pl. a hiányzó végtagok pótlása, a szülési sérült gyermekek mozgásának korrekciója, a Down-szindrómások önálló életvitelre alkalmassá tétele, stb. Ezen a téren, főként a Nemzetközi Pető Intézet révén, hazánk jelentős nemzetközi elismeréseket vívott ki.
A harmadlagos és negyedleges prevenció teljes egészében az eufenika koncepciójára épít. A másodlagosnál még felmerül az eugenika, amennyiben a megelőzés eszközeként a születéskorlátozást alkalmazza.
II. János Pál pápa már többször figyelmeztetett a születés elleni szervezett hadjáratokra és a mai társadalomban megjelenő életellenes felfogás veszélyére. Ez a születés-ellenesség, mely az emberi termékenységet szinte pusztítandó kórként kezeli, történelmileg részben az eugenikai mozgalomban gyökerezik. Ennek ellenére, ideje volna Sir Francis Galton életművét revideálni és megtisztítani mindazoktól a politikai torzításoktól, melyekért a nácizmus kigondolói és követői tehetők felelőssé. Sajnos, az eugenika ma is gyakorta félremagyarázott, félreértelmezett, újfasiszta mozgalmak által kihasznált eszme, pedig jelentőségének kizárólag az orvostudományra volna szabad korlátozódnia.
Fejlett diagnosztika, fejletlen alkalmazás
Az eufenika számos betegség megelőzésének lehetőségét teremtheti meg. Ma már jól ismert, hogy a magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, érelmeszesedés, koszorúér-betegségek, daganatos betegségek jelentős része genetikai hajlam talaján, de környezeti provokáló tényezők hatására jönnek létre. Az orvostudomány már eljutott addig, hogy az újszülött hajhagymájából meg tudja mondani, hogy az illető alkoholfüggő lesz vagy sem. Sajnos a módszer ma még nagyon drága és megfelelő hatékonyságú egészségnevelés híján gyakorlati haszna ma még nincs. A fentiekben említett betegségek megelőzési lehetőségeiről viszonylag sokat tud, azonban a genetikai hajlam kiszűrésével még adós az orvostudomány.
Meggyőződésünk, hogy az eufenika legújabb diadala a veleszületett fokozott trombózishajlam kiszűrése és az érelzáródásos betegségek eredményes megelőzése lesz. A Leiden-mutációnak nevezett dominánsan öröklődő állapot ma már viszonylag olcsón kimutatható, így világossá válhat, hogy kiknél különösen veszélyes a dohányzás, a fogamzásgátló tabletták szedése, a fizikailag inaktív életmód, stb. A Leiden-mutáció szűrése, elvileg, már hazánkban is megvalósítható lenne, segítségével a szív- és érrendszeri halálozás, a születéskor várható időtartam jelentősen javíthatóvá válna. Sajnálatos módon, a hazai egészségügyi kormányzatok, erről az áttörési lehetőségről egyszerűen nem hajlandók tudomást venni. A változásban egyelőre csak reménykedni lehet.
