„E bolygók egyik oldalán örök nappal, másik oldalán örök éjszaka uralkodik” – árulta el Ana Lobo, az irvine-i Kaliforniai Egyetem (UCI) fizikai és csillagászati intézete posztdoktori kutatója, a mostani kutatás vezetője. Mint az az UCI közleményében olvasható, ezek a Naprendszeren túli, úgynevezett exobolygók mindig ugyanazzal az oldalukkal néznek csillaguk felé, ebből ered, hogy – ellentétben azzal, ahogyan azt a Földön megszokhattuk – nincsenek a felszínükön ciklikus napszakváltások. Kifejezetten gyakori jelenség egyébként ez a világegyetemben: hasonló bolygók ugyanis a vörös törpék körül keringhetnek, amelyek az égbolton látható csillagok 70 százalékát teszik ki. A vörös törpék viszonylag kis méretű és hideg csillagok, fényük halványabb a Napénál.
De hogyan létezhet élet egy ilyen bolygón, amelynek egyik felén perzselő forróság, másik felén dermesztő hideg tombol állandóan? Nos, Lobóék szerint a válasz a terminátor-, avagy határzónákban rejlik. A tudomány mai álláspontja szerint a folyékony halmazállapotú víz nélkülözhetetlen összetevő az élet létezéséhez. Logikusan tehát, amikor az élet után kutatunk, olyan bolygókat keresünk, amelyek éppen a megfelelő távolságra keringenek csillaguktól ahhoz, hogy hőmérsékletük alkalmas legyen a folyékony víz fenntartására. Hasonlóképpen azonban lehetnek állandó vízfolyások, tavak azokon az exobolygókon is, amelyeken nem váltakoznak a napszakok, méghozzá a pokolian meleg nappali és a fagyos éjszakai oldalt gyűrűszerűen elválasztó keskeny határzónában.
A modelleken működik az elmélet
A kaliforniai kutatók elméletük tesztelése érdekében szoftveres alapon modellezték az érintett bolygók potenciális klimatikus viszonyait. Ehhez ugyanolyan programot használtak, mint amellyel a földi klímát is modellezni szokták, csupán eszközöltek rajta néhány módosítást, például csökkentették a bolygó forgási sebességét. Vélhetően ez az első alkalom, hogy csillagászok képesek voltak kimutatni, hogy hasonló égitesteken is kialakulhat élhető klíma, persze csak a terminátorzónákra korlátozódva. A területen zajló kutatások korábban főként olyan exoplanétákra fókuszáltak, amelyek felszínét óceánok borítják. Lobo és munkatársai viszont egészen új megvilágításba helyezik a Földön kívüli élet utáni tudományos hajtóvadászatot. „Igyekszünk ráirányítani a figyelmet jóval vízszegényebb bolygókra, amelyeket ugyan nem mossák széles óceánok, de lehetnek rajtuk apró vízfelületek, ami rendkívül biztató” – fogalmazott Lobo.
A The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt is meghatározták, hogy a terminátorzónás bolygók között melyek lehetnek a legalkalmasabbak arra, hogy folyékony vízzel, ezáltal az élethez potenciálisan kedvező feltételekkel rendelkezzenek. Ha ugyanis a bolygó felszínét túlnyomó többségében víz borítja, úgy a napos oldalon képződő gőz nagy valószínűséggel az egész bolygót vastag rétegben beborítaná. Amennyiben azonban akad nagyobb kiterjedésű szárazföld is, úgy ez a hatás valószínűleg nem érvényesül, egyszersmind élhető terminátorzóna is nagyobb valószínűséggel maradhat fenn hosszú távon. „Ezek az új és exotikus lakható környezetek, amelyeket csapatunk feltárt, többé nem a sci-fi körébe tartoznak – Ana (a kutatás vezetője – a szerk.) munkája bebizonyította, hogy az ilyen körülmények klimatikusan stabilak lehetnek” – húzta alá Aomawa Shields, az UCI fizikai és csillagászati intézete docense.
Ez is érdekelhet
A legújabb eredmények szerint tehát az említett határzónák potenciális menedékül szolgálhatnak az élet számára. Ez azonban azt is jelenti, hogy a csillagászoknak ki kell dolgozniuk, miként tudják tanulmányozni az érintett exobolygókat az élet jeleit keresve. Azok ugyanis nagy valószínűséggel a bolygók atmoszférájának csupán egy meghatározott részén észlelhetőek. Lobo szerint ugyanakkor mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy a felfedezés tükrében jobb esélyekkel találhat lakható bolygókat az emberiség a közeljövőben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
